A cigány, a buzi, a náci és a szovjet utaznak az űrrakétán

A jogosan rettegő néző egy csomó mindenre számíthat, ha egy olyan magyar filmre ül be, ami cigányokról szól, főleg, ha vígjátékra, de azt most előre, írásban garantálom, hogy a Lajkó, cigány az űrben minden várakozásodra rá fog cáfolni. Úgy értem, hogy bárki bármit képzeljen el róla előre, tuti meg fog döbbenni. 

A Lajkó néha egészen radikális vígjáték: az ember egyszer csak azon veszi mondjuk észre magát, hogy éppen azon hahotázik, hogy valaki szarás közben megölte a saját anyját. És ez még egy finomabb poén volt azok közül, amikből itt persze egyetlen továbbit sem fogok elmesélni. Elég legyen a szpojlernek a trailerben is elárult alaphelyzet: 1956-ban járunk, Magyarországon, amikor Lajkót, a cigány fiút, aki világ életében el szeretett volna jutni az űrbe, váratlanul nem ölik meg a szovjetek, pedig a fejükre ejtett egy homokzsákot a hőlégballonjából, hanem helyette lehetőséget kap az űrhajóskodásra, hol máshol, mint a legendás bajkonuri űrbázison. A Lengyel Balázs és Lovas Balázs - ötcsillagos - forgatókönyvéből Lengyel által rendezett Lajkó erőssége amúgy sem a francia színpadi vígjátékok óramű pontosságával megszerkesztett poéntechnika, hanem az eszeveszett, szürreális hangulat, a tudatalattiból feltörő ötletparádé és a nézőt egyik ámulatból a másikba ejtő fordulatok. És két fantasztikus színészi alakítás.

A Lajkót 5-10 pecig rémülten figyeltem - de már akkor is derűs rémülettel - , hogy onnantól olyan lendülettel szippantson be, hogy azt se tudjam felidézni, mikor művelt ilyet velem utoljára magyar vígjáték. 

Az a legjobb benne, hogy teljesen más, mint bármi, amit jó sok éve láttam.

A Lajkó tényleg mesefilm, és nem csak azért, mert az elején cigány gyerekeknek mesél az anyjuk csodás történeteket a tűz mellett ülve, hanem mert teljesen más logika szerint működik, mint a való élet vagy bármelyik „életszerű” film. Aki ebben a vígjátékban a szó köznapi értelmében vett logikát vagy jó ízlést keres, az frusztrált lesz, és a felénél kirohan a teremből. Aki viszont elengedi magát, a nagyon jól jár ezzel a szürrealista ötletekből, fiúkollégiumi humorból és történelmi utalásokból összegyúrt, irtó vicces kavalkáddal. 

A Lengyel Balázs és Lovas Balázs forgatókönyvéből Lengyel által rendezett Lajkó mindezek mellett két nagyszabású színészi alakításra épít. Az egyik Gyabronka Józsefé. Én igazából sok-sok éve nem láttam Gyabronkát játszani, ezért az alakítása pontosan olyan sokként ért, mint azt a nézőt, aki a Pomádé és a Szombat esti láz után legközelebb a Ponyvaregényben látta John Travoltát. Gyabronka egyszerre debil, vicces és irtó drámai, valamint ő csókol a legjobban a kortárs filmes mezőnyben, de mivel nem akarok szpojlerezni, ennél többet egyszerűen nem árulhatok el a témáról, pedig majd megveszek miatta. 

A másik revelatív alakítás Keresztes Tamásé. Keresztes mindig is remek színész volt, karrierje elején pedig ő volt a magyar Johnny Depp, de azt valahogy sose gondoltam volna, hogy egyszer ő lesz a magyar John Cleese. Ráadásul az a magyar John Cleese, aki éppen Buster Keaton szerepét játssza. Keresztes annyira bravúrosan jó, hogy az ember igazából csak utólag jön rá: úgy rajzolt föl egy igen erős karaktert, hogy a jelenetei 80 százalékában meg se szólal, csak némán, faarccal néz. Amikor nem, akkor oroszul vagy németül vartyog valamit. Na de milyen faarccal! Hát egy John Cleese-Buster Keaton-kentaur faarcával, ami igazán nagyszabású és még annál is szórakoztatóbb dolog. 

A Lajkó olyan, mint egy vad, szürrealista diáktréfa. 

Aminek további elképesztő értelmezési dimenziókat kölcsönöz, hogy a Brezsnyevet játszó színész egy az egyben úgy néz ki, mint a quaestoros Tarsoly Csaba, 

Brezsnyev és Tarsoly

a kétméteres, Josef Mengele által klónozott náci űrhajósnőt pedig eléggé nyilvánvalóan a fiatal Angela Merkel játssza:

Szóval még az sem kizárt, hogy a film valójában az Orbán-kormány külpolitikájának szürrealista kritikája. Ezt a lehetőséget támasztja alá, hogy feltűnik benne egy tejfölszőke, Vologya nevű kisfiú, aki tiszta Putyin.

Isten adná, hogy úgy legyen!

November végén 476 újság, rádió, tévécsatorna és internetes oldal ajándékozta oda magát nemzetstratégiai közérdekből az új fideszes médiaalapítványnak, az eddiginél is jobban a kormány felé hajlítva a magyar nyilvánosságot.

A 444 nem közpénzből működik, és szerencsére senki sem tud bennünket a Fidesznek ajándékozni.

A hosszú távú, biztos működéshez viszont a te segítségedre is szükségünk van. Idén 50 millió forintot szeretnénk olvasóinktól összegyűjteni, 36 millió már összejött, ezt nagyon köszönjük!

Hogy elérjük a kitűzött célt, kérjük támogasd rendszeresen a 444-et!

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.