Politikatörténeti különlegesség: a Fidesz-kormány éppen egy fontos választási kampány hajrájában döntött úgy, hogy megpróbálkozik a szabadválasztás-történet első önkritikus politikai reklámjával. Kiadtak ugyanis egy olyan füzetet, ami olyan ügyesen szedi össze, hogy mi rossz történt a magyar sportban az elmúlt nyolc évben, hogy az olvasó - függetlenül a politikai vonzalmaitól - a kiadványt átlapozva önkéntelenül arra gondol: ERRE költöttek ENNYIT és ENNYI lett az eredménye? 

Maga a termék egy 26 oldalas, vastag magazinpapírrra nyomott színes brosúra, aminek az a címe, hogy HAJRÁ, MAGYAROK!, mégsem Orbán miniszterelnök beszédeit tartalmazza, hanem a Fidesz-kormány sportpolitikáját reklámozza. A füzetet a hétfői Nemzeti Sportba fűzték bele. 

Fontos az alaphelyzet: ez egy vegytiszta Fidesz-KDNP-s választási kampánytermék, amit a címlapja tetején azért neveznek “kormány-információnak”, hogy a választási esélyegyenlőségen és a parlamenti demokrácián jót nevetve közpénzből adhassák ki.

A kiadványhoz a jó ízlés nevében a Fidesz egyik egyéni országgyűlési képviselőjelöltje, a nyíregyházi körzetében eszerint csehül álló Szabó Tünde írt fényképes előszót. A brosúra innentől végig arról szól, hogy mire mennyi pénzt adott a kormány - mármint ugye a kiadványt olvasó adózók pénzéből.

A bevezető utáni első, hangsúlyos oldalon azt találjuk, ami egy nyolc éve uralmon lévő, majdnem egy évtizede csak saját magával versengő kormánytól elvárható: egészoldalas elmúltnyolcévező visszamutogatást azokra az őket megelőző kormányokra, amikről a választók nem kis része már azt sem tudná megmondani, ki vezette őket. 

Ezek után viszont, némileg váratlanul, nyitásnak két olyan problémás témát boncolgat a füzet, amiket az ember sokkal inkább valami ellenzéki párttól vagy független, kritikus kutatóintézettől, esetleg tényfeltáró újságírótól várt volna: 

• a mindennapi tornaórákat
  
• és a TAO-rendszert.
  

A Fidesz-kormány sportügyi tevékenységének megítélése minimum összetett, de az egész témakör egyik legnagyobb bukása - még egyébként abszolúte fideszes szülők szerint is - a bármiféle infrastrukturális háttér vagy a téma legalább átgondolása nélkül bevezetett mindennapi testnevelésóra, amihez csak a tornatermek és sportudvarok hiányoznak, ahol tornázni lehetne. Ez valóságos szimbóluma lett az üres, tartalmatlan, önmagában jól hangzó, de a valóságban nem működő politikai cselekvésnek, az újfajta kamupolitikának. Akinek van gyereke, az már nem is egész mondatokban, hanem címszavakban szokott társalogni a témáról:

- Tornadolgozat!

- Az semmi: fogalmazás a kislabdahajítás helyes technikájáról.

- Gátfutás padokkal, a folyosón!

- Ugyan már, feletetés gerelyelméletből.

- Egyéni olimpiai bajnokok születési dátumokkal.

- Fejben magasugrás.

- Nyertél.:(

Az elvileg fideszes kiadvány annyira kritikus a kormányzattal, hogy még külön ábrával is az ember eszébe juttatják az egyik legnagyobb felsülésüket, a tanuszoda-programot. Orbán miniszterelnök ugyanis még 2013. vége felé ígérte meg a választóknak, hogy egy év alatt felépítenek 25 tanuszodát és 26 tornatermet. A 25-ből tavaly szeptemberig 2 készült el a valóságban, azóta összesen nyolc.

Az igencsak felzaklató tornaórázás után alig tud lenyugodni az olvasó egy csak sportfotókat tartalmazó oldalpár nézegetésével, máris jön az újabb sokk: a következő fejezet ugyanis nem mással, mint a TAO-támogatások ügyével foglalkozik. A TAO, amiről a kormány egy bírósági ítélet meghozataláig cinikusan tagadta, hogy közpénz lenne, a XX.-XXI. század nagy politikai-gazdasági bűnügyei közül talán csak az olajszőkítéshez hasonlítható, a költségvetést sok tízmilliárd forinttal megkárosító lopássorozat. A TAO két oldalnyi általános dicsőítése után jön a kiadványnak az a része, ami elvileg a füzet veleje lenne: azon hat, úgynevezett látványsportág eredményeinek a felsorolása, amire a legnagyobb TAO-támogatások mennek. 

Csakhogy itt bukik ki a leglátványosabban, hogy mivel a magyar sportra zúduló pénzesőt a sportélet frontális politikai lerohanása és jelentős államosítása követte, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy szinte minden szövetséget egy semmihez sem értő politikus vezet, pont a leglátványosabb látványsportágakban a legnagyobb az arcraesés. A magyar foci a rettenetes kilencvenes években sem volt ilyen mélyen, Kocsis Máté kézilabdaelnöki kinevezésével pedig sikerült megroppantani az utolsó olyan releváns, világszerte népszerű labdás csapatsportot, amiben a magyarokat a világelit környékén jegyezték. 

Különösen vicces, hogy még az Orbán Viktor kedvenc lapjába szánt propagandakiadványban sem tudtak semmi pozitívat állítani a magyar foci fejlődéséről, pedig persze ide csorgott a messze legtöbb pénz, ezért a sportág összesen 5 rövid sort kapott, amiben kizárólag az infrastruktúra fejlesztéséről van szó. 

A kézinél is kilóg a lóláb a 7 sorból ott 4 azt fejtegeti, hogy a világon milyen sokan kéziznek.

Ezután kapunk 5 oldanyi táblázatot arról, hogy melyik sportág hány milliót kapott, aztán még sok-sok számot, aztán világszínvonalú sportlétesítményekről készült fotókat. A fotók olyan szép nagyok, hogy oda sem fért a szöveg arról, hogy ki és miből tartja fenn a jellemzően a szükségesnél két-háromszor nagyobb, magas rezsijű stadionokat, uszodákat és sportcsarnokokat. 

Külön fejezetet kapott a tervezettnél Gellért-hegynyivel magasabb pénzhalom elégetése árán megrendezett FINA vizes VB, benne az egész kiadvány leghitelesebb adatával, miszerint az eseményt több, mint 4 milliárd ember követte a tévében, majd jön néhány levezető oldal, búcsúzóul, a hátlapon meg egy visszaküldhető Kubatov-szelvény azoknak, akik ezentúl egyenesen a postaládájukba szeretnék kapni a hasonló propagandakiadványokat.

A kiadvány összességében kormeghaladó, hiszen regnáló kormány ritkán gyűjti össze ilyen következetesen a legnagyobb elkövetett hibáit. Az időzítése pedig olyan tökéletes, mint Koman Vladimir valamelyik ütempassza: a kazah Mohács után, de még a skót Waterloo előtt került be a Sportba, minden látványsportrajongó legnagyobb örömére.