Az eleve népszerű sci-fi műfaj egyik különösen kedvelt alaptoposza a találkozás az Idegenekkel, vagyis az Invázió. Ez a tematika leginkább az emberiség lappangó szorongásának kifejezésére alkalmas, és mivel az emberiség szinte minden tagjában lappang némi szorongás, az inváziós sci-fi a földi népesség egyik kedvenc műfaja. 

Nem is csoda, hogy egy olyan törekvő, mindig is népszerűségre vágyó filmes, mint Gyurcsány Ferenc szintén megpróbálkozott a műfajjal. Az eredmény a hétvége óta látható a Facebookon. 

Gyurcsány Kolozsváron forgatta a művét, ami az alapzsáneren belül a "nem lesz lövöldözős-ostromlós invázió, hiszen már rég itt élnek köztünk" altípusba tartozik, és azon belül is komédia. Különös, szédítő párhuzamos világ ez a Gyurcsiverzum: a Föld lakói közé észrevétlenül beépült idegenek ugyanis egyáltalán nem álcázzák magukat, így persze nem is néznek ki emberszerűen. Miközben felépítésre és méretre azért nagyjából humanoidszerűek, sőt emberi ruhát is hordanak, egyáltalán nincs a szó humán értelmében vett arcuk. Az Idegenek "arca" olyan, mint a gomolygó köd, ám Kolozsvár ember lakói ezt láthatólag egyáltalán nem veszik észre, ami a film egyik legfontosabb humorforrása. 

A másik az, hogy ezek a ködarcú lények irtózatosan félelmetes, végképp nem emberi hangon beszélnek, vagyis inkább hörögnek. A film ezt a poént ismétléses technikával jó párszor kijátssza. Az ugyanis nem elég, hogy egy gonosz idegeneket szerepeltető inváziós sci-fi vígjáték, de ráadásul egy olyan, gonosz idegeneket szerepeltető inváziós sci-fi vígjáték, ami egyben áldokumetumfilm is. Az alaphelyzet ugyanis az, hogy egy fiktív riporter Kolozsvár centrumában az utcán mikrofonnal sétálgatva járókelőket kérdezget arról, hogy szavaznak-e majd a magyarországi választáson, és ha igen, akkor kire. Csakhogy riporterünk valahogy kizárólag a Kolozsvárra eszerint szép számban beférközőtt gonosz földönkívülieket szólítja meg, akik hideglelős orkhangon válaszolgatnak neki, de ez a világon senkiben nem kelt meglepetést.

A film tehát, ha vígjátékként nézzük, minden túlzás nélkül fergeteges. 

Gyurcsány, a filmproducer művészi bátorságát mutatja, hogy ha nem vígjátékként nézzük, akkor az alkotás megtévesztően olyan, mintha valaki Orbán Viktor alávaló színesbőrűzésére és muszlimozására is rálicitálva olyan kampányfilmet publikált volna, ami embertelen, félelmetes szörnyetegekként ábrázolja a határon túli magyarokat, olyan erős gyűlölettel átitatva, hogy még az emberi arcot és emberi hangot is megvonja a dehumanizált férgektől. Olyan ocsmány, minden magyar emberre potenciális életveszélyt jelentő véglényekként jelenítve meg a nem anyaországban élő magyarokat, amilyennek még az orbáni gyűlöletgépezet sem merte ábrázolni a leendő Ceglédi Kalifátus megalapítóit, vagyis a menekülteket. 

Micsoda szerencse, hogy ilyen bátor, következetes, európai értelemben vett alkotók tolonganak a magyar politikai paletta progresszív oldalán is! Olyan, félelmet nem ismerő művészemberek,, akik a teljes művészi hatás érdekében még azt is bevállaják, hogy tisztára úgy nézzen ki, mintha pusztán a lakóhelyük, a származásuk és az anyanyelvük miatt próbálnának lincshangulatot kelteni emberek egy csoportja ellen.