Egy nagyobb szünet után ismét rövid helyzetjelentéssel készültünk a világ legjobb másodosztályú bajnokságáról. A Championship mezőnye a barátságos mérkőzések miatt jelenleg megérdemelt pihenőjét tölti, tekintve, hogy a sorozat több válogatott játékost foglalkoztat, mint némely első osztályú kiírás.

Szükség is van egy kis szusszanásra az utolsó nyolc forduló előtt, mert rengeteg nyitott kérdésre kell még megtalálni a válaszokat. Elnézve az eddigi eseményeket, a bajnok, illetve az automatikus feljutást érő második helyezett kiléte sem az a témakör, amitől izgalomba jöhetünk. A Wolverhampton az egész szezonban magabiztosan dominál, a Cardiff pedig jó kezdés után kicsit visszaesett ugyan, de az utóbbi hetekben ismét magára talált. A rájátszás mezőnyébe vágyók, valamint a kiesés elkerülését célul kitűzők harca viszont megint komoly drámákat tartogat.

A kieső zónában elég nagy a tolongás. Matematikailag a 28 pontos Sunderland és a 30 pontos Burton Albion helyzete sem reménytelen még - tekintve, hogy a 18. helyezett Hull City is mindössze 39 pontot gyűjtött -, de az egész éves teljesítményüket elnézve elég kevés az esély arra, hogy valami huszáros hajrát kivágva megmeneküljenek. A Fekete Macskák helyzete már csak azért is siralmas, mert a szakmai válság mellett anyagi problémákkal is szembe kell néznie a klubnak. A tulajdonos, Ellis Short el is adná a Sunderlandet, de érthető okokból nem tolonganak a jelentkezők. A legújabb hírek szerint az a Niall Quinn lehetne a régi/új elnök, aki az ír érdekeltségű Drumaville Consortium 2006-os színre lépésétől kezdve egészen 2011-ig már volt a klub első embere. Short annak idején őt váltotta, de amíg az egykori ír válogatott támadó visszajuttatta a Premier League-be, majd masszívan az első osztályban tartotta a klubot, addig az amerikai üzletember irányítása alatt szinte folyamatosan a kiesés elleni harc jellemezte a Sunderland mindennapjait.

A gyászos helyzet tehát adott, a Sunderland és Burton pedig nem tehet mást, mint hogy összeszorított fogakkal küszködi végig a maradék nyolc fordulót, és reménykedik benne, hogy a Hull, Bolton, Reading, Barnsley, Birmingham ötösfogatából lesz három olyan csapat, amelyik teljesen becsődöl a bajnoki hajrában. Szép kilátások, igaz?

A középmezőny masszája idén is elnyelt három olyan klubot, melyektől többet vártunk a szezon elején. Egyikük a két évvel ezelőtt még #besztlíg-membör Norwich City, akik tavaly az azonnali visszajutással kacérkodtak. Akkor sokkal inkább megvolt az esélyük, mégsem jött össze, idén pedig szinte csoda lenne, ha elérnék a rájátszást. A második a Leeds United. Bizony, idén is a Leeds. Akik látták őket a széthullásuk előtt, egy kicsit mind drukkolnak azért, hogy visszatérjenek az első osztályba, de ez megint nem fog sikerülni. Talán majd jövőre, mondogatják szurkolóik. Most már hosszú évek óta. A harmadik delikvensünk pedig az Ipswich Town. Mick McCarthy 2012 novembere óta ül a Traktorosok kispadján, amivel ő a leghosszabb ideje paddal rendelkező mester a Champóban. A klubvezetés adott neki elég időt, hogy építkezzen, és minden szezon előtt úgy vágtak neki a felkészülésnek, hogy talán most eljön az ő idejük. Aztán nem történt semmi. McCarthy szerződése a szezon végén lejár, és egyelőre nem tudni, hogy élnek-e a papírokban szereplő, egészen 2020-ig terjedő hosszabbítási opcióval.

Végül pedig nézzük az élmezőnyt. A Wolverhampton magabiztosan menetel az egész szezonban, ráadásul még a sorsolás is kedvezően alakult számukra. Hiába kaptak ki például meglepően simán az Aston Villától (1-4), mert utána két gyengébb csapat következett (a Reading és a Burton), így aztán gyorsan rúgtak hat gólt és kaszáltak hat pontot, helyreállítva a világ rendjét. Fontos is volt, hogy ne zavarodjanak meg a beszedett pofontól, mert a Cardiff City valami brutális hajrába kezdett. Neil Warnock walesi bárdjai nagyon odacsapnak mostanában, a legutóbbi hét bajnoki meccsüket kivétel nélkül meg tudták nyerni. Ha a Derby County elleni elmaradt találkozót is behúzzák, akkor három pontra közelítik meg a farkasokat, akiket egyébként április 6-án fogadnak majd hazai pályán. Kettejük párharca kicsit a tavalyi Newcastle-Brighton házi döntőhöz hasonlítható, azzal a különbséggel, hogy most a jobb anyagi lehetőségekkel bíró Wolves vezeti a bajnokságot, míg tavaly a Newcastle-nek kaparnia kellett a Brighton után.

A szezon két legjobb csapatánál azonban megint sokkal izgalmasabb, hogy melyik lesz az a négy klub, amely a rájátszásban versenghet tovább a harmadik feljutó helyért. A mezőny kimondottan sűrű, tekintve, hogy az ötödik Derby County és a tizedik Millwall között mindössze négy pont a különbség. Bizony, a Millwall. A League One három feljutó csapata közül a Bolton lazán megúszhatja a kiesést, míg a Millwall a tizedik, a Sheffield United pedig a kilencedik helyről pályázhat a rájátszást érő 3-6. hely valamelyikére. Na jó, igazából az 5-6. hatodik hely valamelyikére.

A harmadik és a negyedik helyen ugyanis kicsit elszigetelve tanyázik a Fulham és az Aston Villa. Egyaránt hét pontra vannak a második és az ötödik helytől is, és ha az elkövetkezendő pár fordulóban nem lesznek nagy botlások a mezőnyben, akkor az utolsó kanyarokban "csak" tartani kell a pozíciót. Az Aston Villa a 2016 nyarán lezajló kínai hatalomátvétel után után azonnali visszajutásban reménykedett, de akkor az nagyon nem jött össze. Most viszont itt lehet az esély, hogy újra a Premier League-ben szerepeljenek. Persze ehhez az is kell, hogy ne szedjenek össze kínos vereségeket úgy, mint az elmúlt hetekben tették. A feljebb már említett Wolves elleni siker után pont az ellenkezőjét produkálták, mint a farkasok. Ahelyett, hogy lendületet adott volna nekik a listavezető legyőzése, leblokkoltak. Az utolsó két bajnokin kikaptak a QPR-től és a Boltontól - azaz papíron bőven verhető ellenfelektől.

A Fulham pedig köszönte szépen a lehetőséget, gyűjtögette a pontokat, és jobb gólaránnyal meg is érkezett a harmadik helyre. A legutóbbi 2-2-es döntetlen a QPR ellen mondjuk nekik is kisebb botlásnak számít, főleg, hogy előtte négy meccset is nyertek zsinórban. A londoniak sikerében ketten játszottak igazán látványosan szerepet. Az egyikük Alekszandar Mitrovics, aki a Newcastle-nél nem illett bele Rafa Benítez jelenlegi elképzeléseibe, kölcsöncsapatában viszont 9 mérkőzésen már 7 gólnál jár (melyeket egyébként öt találkozón szerzett). Hogy mitől talált magára a dühkitöréseiről elhíresült fiatal szerb? Egyszerű. Beníteznél egy szem csatérként gyakran a labdát kellett tartania, (amit mellesleg a testalkata miatt jól csinált) vagy éppen kontráznia kellett (amit a testalkata miatt nem csinált olyan jól/gyorsan). Így is hasznos volt, csak nem annyira eredményes, ráadásul az alacsonyabb, gyorsabb játékosok (Dwight Gayle, Ayozé Perez) előnyt élveztek vele szemben. Ehhez képest Szlavisa Jokanovics klasszikus 4-3-3-ban küldi ki a csapatot, ahol Mitro középcsatár, a "target man", akinek a befejezés a legfontosabb dolga. Pont úgy, ahogyan egyébként a szerb válogatottban is, ahol a vb-selejtezőkön házi gólkirályként fontos szerepe volt az oroszországi tornán való részvétel kiharcolásában.

A másik kulcsember pedig a 18. életévét májusban betöltő Ryan Sessegnon, aki már 14 gólnál jár ebben a szezonban, és - figyelembe véve azt is, hogy angol - valószínűleg nyáron visszautasíthatatlan ajánlat érkezik majd érte, akár feljut a Fulham, akár nem. Az U19-es angol válogatott játékos "hivatalosan" bal oldali védő lenne, de már tavaly is előfordult, hogy a középpálya bal oldalán számoltak vele, idén pedig egyenesen balszélsőként szokott szerepelni, a már említett 4-3-3-as formációban. Ők ketten elöl nagyon hatékonyak lehetnek a hajrában, főleg hogy egy sorral hátrébb az a Tom Cairney támogatja őket, akiért szintén évek óta érdeklődnek Premier League klubok.

Nagyjából ez a helyzet a purgatóriumban. A góllövő listát jelenleg Bobby Ried (Bristol City) és Matej Vydra (Derby County) vezetik 17-17 találattal, viszont koronáért kemény küzdelem várható, tekintve, hogy tizenkilenc olyan játékos van, aki legalább tíz gólt szerzett már a szezon során. A legtöbb asszisztot, szám szerint tizenhármat Robert Snodgrass (Aston Villa) jegyzi, mögötte pedig összesen egyetlen gólpasszal lemaradva a Wolverhampton duója, Ivan Cavaliero és Barry Douglas.

Még nyolc forduló, ebből az embert próbáló taposómalomból és egy kivétellel az összes fontos kérdésre választ kapunk. Május hatodikán lesz egy bajnokunk, két feljutónk, három kiesőnk, és négy olyan csapatunk, akik tovább harcolhatnak a rájátszásban.