A cikk eredetileg az Abcúgon jelent meg, Fődi Kitti írása.

Az iskolában a gyerekek sokszor semmit nem hallanak a védőnőktől vagy a pedagógusoktól a homoszexualitásról, pedig ez segítené a minél korábbi előbújást, a többieket pedig az elfogadásban. Néhány szülő inkább be sem engedi a gyerekeit az iskolába, ha tudja, hogy az egészségnevelésen szó lesz a melegekről. Volt olyan tanár, aki titokban szeretett volna előadót hívni a homoszexualitással kapcsolatban, mert az igazgató nem engedélyezte volna az órát.

„Egyes szülők számára ez a sötét oldal, ez bűn, ez egy betegség és nem szeretnék, hogyha megfertőznénk a gyerekeiket. Szerintük azzal, hogy mi ezt normálisnak állítjuk be, megzavarhatjuk a pszichoszexuális fejlődésüket” 

– mondja a Melegség és megismerés program egyik koordinátora, akivel ellátogattunk a Kürt Alapítványi Gimnáziumban tartott órájukra.

Védőnőket kérdeztünk arról, mennyire gyakori, hogy az iskolákban az egészségnevelési órákon felmerül a melegség. A gyerekek gyakran szóba hozzák, de inkább csak nevetés tárgya a téma, ritka, amikor tényleg érdekli is őket. A védőnők többsége csak akkor beszél nemi identitásról, hogy ha valaki szóba hozza, tudatosan nagyon kevesen építik bele az óra anyagába, mert úgy érzik, hogy nincs igény rá. Pedig a Labrisz Leszbikus Egyesület a Melegség és megismerés nevű programja éppen azért jött létre, hogy a középiskolákban legyen egy olyan óra, ahol a diákok konkrétumokat hallanak, hogy ne csak azokból a sztereotípiákból álljon a véleményük, amiket az interneten vagy a filmekben látnak. Fontos lenne, ha erről minden iskolában akár a védőnőktől, vagy a pedagógusoktól is hallanának a gyerekek, hogy ne egy homofób társadalom nőjön fel.

Tóth Tímea, egy vidéki általános iskola védőnője tudatosan építi bele az óráiba a homoszexualitást, mert a saját környezetében tapasztalta, hogy milyen nehézséget okoz, ha tabu a téma A lányának volt egy általános iskolás barátja, akivel később gimnáziumban is együtt tanultak tovább. Nagyon jó barátok voltak, de a fiú csak a gimnáziumban merte elmondani neki, hogy meleg.

„Én ebből jöttem rá, hogy foglalkoznunk kell ezzel a témával, mert ha beszélnének róla minden iskolában, akkor nem lenne tabutéma” – magyarázza a védőnő.

A gyerekek ugyan eleinte furcsán néznek Tímeára, de érdekli őket a téma. A védőnő viszont azt tapasztalta, hogy a szülők félnek a témától, mint a tűztől. Különösen a fiúk szülei rettegnek attól, hogy kiderül a gyerekükről, hogy a saját neméhez vonzódik.

Egy általános iskolát ellátó védőnő 3-4. osztályában a pedagógus kérésére kellett beszélnie a melegségről. Azért kérte erre a védőnőt, mert a tíz éves fiúk azt játszották, hogy egymással szexuális aktust létesítenek, fogdossák egymást. A védőnő az intim szféra tiszteletéről tartott órát a diákoknak, akik a homoszexualitásról is kérdezgették, de néhány szülő nem engedte be a gyerekét aznap, a tanár pedig emiatt nem is tehette kötelezővé.

A Kürt Alapítványi Gimnázium Melegség és megismerés óráján mind a négy évfolyamról képviseltették magukat diákok. Az iskolában már második alkalommal tartanak ilyen órát. Ezúttal az egyik magyartanár hívta őket, hogy folytassa, amit az előző tanár már elindított.

„Én személy szerint, azért tartom fontosnak, mert ahogy az iskola is, úgy én is egy nyitott felfogású ember vagyok, aminek része az, hogy a homoszexualitással foglalkozzunk. Másrészt magyartanár vagyok, és az irodalomban is megjelenik a női és férfi szerep, ezért szerintem jó, ha tisztában vannak a diákok azzal, hogy ez mit jelent és tágul a gondolkodásuk” – magyarázza a tanár.

A két előadó, Györgyi és Simi néhány bemelegítő kérdéssel próbálták aktivitásra sarkallni a kamaszokat. Olyan kérdésekre kellett kézfeltartással felelni, mint: ki balkezes, kinek van meleg ismerőse, kit ért már bántalmazás.

Ezután a személyes élettörténetek következtek, Simi arról beszélt, hogy egészen 25 éves koráig nem ismerte fel, hogy a férfiakhoz vonzódik. Még a középiskolában is a legmenőbb lányokkal járt, miközben egy fiúkollégiumban lakott, ahol a vágyai egy furcsa kettősséget okoztak benne. Ez egészen az egyetemig kitartott, ami után tanár lett és megismerkedett egy férfival, akivel sokáig barátságnak titulálták a testi kapcsolatot is. A férfival való kapcsolata végére tudta magában megfogalmazni, hogy meleg.

Györgyi magát biszexuálisnak vallja, 20 évet élt egy házasságban, és párjával két gyereket neveltek fel. 

Ő már 14 évesen is szerelmes volt fiúkba és lányokba is, de erről senkinek nem mert beszélni, mert 45 évvel ezelőtt nem csak tabutéma volt a melegség, hanem egyenesen betegségnek tartották. Azóta elvált a férjétől, és leszbikusként él.

A személyes történetek után kérdezhettek a diákok, néhány bátrabb jelentkező rögtön fel is tette a kezét. Egy lányt például az érdekelt, hogy Györgyi csak azért ment-e férjhez, mert a társadalom ezt várta tőle vagy azért, mert tényleg szerelmes volt és hogy fogadták a gyerekei a hírt, hogy biszexuális. A diákok arra is rákérdeztek, hogy egy meleg kapcsolatba mennyire fér bele egy harmadik fél, az előadók próbálták-e hármasban.

Az órán az egyik felszólaló úgy tett fel egy kérdést, hogy azt is elmondta, hogy ő melegként él. Az osztályban páran kuncogtak csak a tenyerük mögött, de később megtudtuk, hogy ő az iskola egyik tanára volt, aki nyíltan vállalja az identitását, és akit a diákok is elfogadnak a magabiztos személyisége miatt.

Ennek hatására az előadók meg is kérdezték, hogy a diákok szerint ebben a suliban mennyire lehet felvállani, ha valaki más. Az egyik lány erre azt a választ adta, hogy ha elég kemény az illető, akkor igen.

Mi is találkoztunk a szülőknek azzal a sztereotípiájával, hogy ha a gyerek a melegségről hall, akkor ő is azzá válik. A kicsöngő után, ahogy zsúfolódtak ki a teremből a diákok, egy ott várakozó osztály tagja odakiabált az egyiküknek, hogy na, mi van melegek lettetek? Pontosan ezért van szükség erre a program és arra, hogy minden iskolában beszéljenek erről a témáról, de alapvetően a Kürt Alapítványi Gimnázium diákjai nyitottan és érdeklődve álltak az előadáshoz.