Legfrissebb közvélemény-kutatásában a Medián olyan magabiztos Fidesz-fölényt mért, hogy abból – további visszalépések és az átszavazási hajlandóság növekedése nélkül – újabb kétharmad következne. Vizsgálatuk fő eredményeit szerdán a HVG-ben publikálták, de hozzánk eljutott a felmérésnek a HVG-ben publikálatlan része, amiben azt vizsgálták, hogy az ellenzéki szavazók milyen arányban hajlandók támogatni egy ellenzéki jelöltet, amennyiben az nem az ő választott pártjuk tagja.

A kutatás alapján úgy tűnik, hogy a legnagyobb arányban az MSZP-Párbeszéd jelöltjei lehetnek képesek begyűjteni a többi párt híveinek és a bizonytalanoknak a szavazatait. A kérdésre, hogy ha csak az MSZP-P és a Fidesz jelöltje között lehetne választani, kire szavaznának, még a Jobbik támogatóinak nagy többsége, 69 százaléka is az MSZP-P jelöltjére adná a szavazatát. Az LMP szavazói 90 százalékban lennének hajlandók a szocialisták jelöltjére szavazni - nagyobb arányban, mint a kormányváltást akaró bizonytalanok (párt nélküliek), akiknek csak a 78 százaléka. Összességében a kormányváltást akaró szavazók 87 százaléka mondta azt, hogy szavazna a szocialista jelöltre. A kérdés persze hipotetikus – a Jobbik nem szándékozik visszalépni – , ám jól mutatja a pártok szavazói közötti távolságot, közelséget.

A Jobbik szavazói közül leginkább a fővárosiak utasítják el, hogy a szocialista jelöltre szavazzanak - amúgy itt, a fővárosban szorulnak rá a szocialisták a legkevésbé a Jobbik szavazóira.

Ha egy körzetben csak a Jobbik és a Fidesz jelöltje között lehet választani, akkor a kormányváltást akarók a szocialistákénál nagyobb arányban 89 százalékban támogatnák az ellenzéki jelöltet - ez logikus, mert ez esetben a legerősebb Jobbik szavazói egységesen pártjuk jelöltje mellé állnának. De míg a DK szavazói is szinte egyöntetűen, 95 százalékban hajlandóak lennének a Jobbik jelöltjére szavazni, a szocialisták támogatói körében már csak 86, az LMP-sek körében 78, a kormányváltó bizonytalanok körében csak 68 százalék az arányuk - vagyis a kormányváltó bizonytalanok egyharmada ebben az esetben inkább szavazna a fideszes jelöltre. Figyelemre méltó, hogy a kormányváltó bizonytalanok tíz százalékponttal nagyobb arányban támogatnák az MSZP-Párbeszéd jelöltjeit, mint a Jobbikét a Fidesszel szemben.

A DK jelöltjei még a jobbikosoknál is megosztóbbak. Ha csak a DK és a Fidesz maradna versenyben egy választókerületben, akkor Gyurcsányék jelöltjei csak az LMP szavazók 70, a jobbikosok 60 százalékának szavazatára számíthatnának, így az összes, kormányváltást akaró szavazónak is csak a 82 százaléka támogatná őket.

Abban az esetben, ha egy körzetben a Jobbik és az MSZP-P jelöltje is versenyben marad a kormánypárti jelölttel szemben - ami a legreálisabb forgatókönyv -, a többi párt hívei inkább a szocialista jelöltet választanák, és nem a jobbikost. A DK szavazói 95:5, az LMP szavazói 61:29, a kormányváltást akaró bizonytalanok 59:32 arányban szavaznának a szocialista jelöltre a jobbikossal szemben, az LMP-szavazók tíz százaléka pedig ebben az esetben inkább a Fideszt választaná.. Úgy tűnik tehát, hogy a bizonytalanok és az LMP-sek között sokkal jelentősebb tartaléka van a Karácsony által vezetett pártszövetségnek, mint a Jobbiknak.

Összességében az azért egyértelműen kirajzolódik, hogy csak nagyon kevés kormányváltást akaró választó voksolna kormánypárti jelöltre egy ellenzékivel szemben – bármilyen ellenzéki is legyen az. A visszalépések tehát szinte mindenhol, minden kombinációban segítenék az ellenzéket. Az ellenzéki választók egy része persze visszalépés nélkül is átszavazna az esélyesebb jelöltre – ám a felmérés szerint csak egy kis részük. A baloldali válaszadóknak csak kb 15 százaléka, a jobbikosoknak pedig mindössze 10 százaléka jelezte, hogy inkább a másik ellenzéki blokk jelöltjét támogatná akkor is, ha saját jelöltje talpon marad. Az LMP-sek 26, a kormányváltó párt nélküliek 53 százaléka szavazna az esélyes baloldali jelöltre – az esélyes jobbikosok esetében ez az arány 22 és 40 százalék.

Ennek fényében az ellenzék szempontjából hasznosnak, ám valamelyest mégis illuzórikusnak tűnik a civil szervezetek szavazatmegosztásra, átszavazásra buzdító kampánya. Természetesen a hipotetikus kérdésekre adott válaszokban jó adag bizonytalanság van - ám a számok alapján áttörést csak a visszalépésektől várhatna az ellenzék.

A Medián a pártpreferencia mellett külön rákérdezett a jelölt-preferenciára is. Érdekes eredményre jutottak. Ugyan a legtöbb válaszadó természetesen a saját pártja jelöltjét preferálja, de míg az MSZP-P híveinek 96 százaléka szavazna a saját jelöltjére, a DK-sok esetében már csak 80 százalék ez az arány. Ez ugyan részben adódhat abból is, hogy az MSZP-vel kötött alku alapján a DK-nak kevesebb képviselőjelöltje van, de ekkora különbségre ez nem magyarázat. A Jobbiknál ez az arány 99%, az LMP-nél 91%. Az a kevés bizonytalan, aki erre a kérdésre válaszolt, leginkább az MSZP-Párbeszéd jelöltjeivel szimpatizál (24%-uk, szemben azzal a 10-zel, aki a Jobbik, és azzal az 5-5- tel, aki az LMP és a DK jelöltjeire voksolna). Ismét egy olyan indikátor, amely alapján az MSZP-Párbeszéd jelöltjei a legintegratívabbak.