Gideon Rachman 2006 óta a Financial Times külügyi tudósítója, mára a gazdasági lap egyik legfontosabb elemzője lett külpolitikai téren. Hétfő délután jelent meg elemzése a magyar választásokról, melynek a Rothadó szélek autoriterjei veszélyeztetik az európai értékeket címet adta, és hogy tényleg világos legyen, miről beszél, ezt az illusztrációt mellékelték a cikkhez:

Rachman cikkében amúgy arról ír, hogy miközben a tagállamok többsége még mindig a demokrácia és a jogállamiság oldalán áll, a széleken egy antidemokratikus rohadás ütötte fel a fejét, és ha ezt nem kezelik, terjedni fog befelé, majd a végén akár elpusztíthatja az EU szándékát is, hogy értékközösségként létezzen. 

A legnyilvánvalóbb fenyegetés Magyarország felől érkezik, folytatja Rachman: a nagy választási győzelmet arató Orbán már aláásta olyan intézmények működését, melyek alapvetőek egy szabad társadalom számára. Majd kitér arra, hogy nemcsak Magyarország jelent problémát: a lengyel jogállam helyzete miatt az EU vizsgálódik, míg Szlovákiában és Máltán nemrég oknyomozó újságírókat végeztek ki, és még egyik ügyet sem sikerült felderíteni. Csehországban a milliárdos miniszterelnök, Andrej Babis ellen is csalás miatt nyomoznak. Bulgáriában a szervezett bűnözés okoz gondot, míg a román kormánynak a korrupció miatt kellett megütköznie Brüsszellel. 

Ugyanakkor e utóbbi példák mind olyan kormányokról szólnak, melyek tudják, hogyan kell játszani az "európai játékot" a megfelelő válaszok felmondásával. Ugyanakkor Orbán Viktor más eset, mivel a jelek szerint kifejezetten ínyére van, hogy az autoriter rosszfiút alakíthatja. Ráadásul a muszlim bevándorlókkal szembeni fellépése nemzetközi rajongótábort is szerzett számára a populista jobboldalon. 

Ugyanakkor az alapvető ok, amiért Orbán veszélyt jelent az EU-ra, az nem a menekültekkel szembeni ellenségességében vagy akár az erőszakos retorikájában rejlik, hanem ahogy a kormánya próbálja kiterjeszteni ellenőrzését a sajtó, az egyetemek, a bíróságok és a civil szervezetek fölé. 

Rachman szerint az EU próbálkozása, hogy a jogállamiság aláássa miatt büntesse Lengyelországot, kudarcba fog fordulni, hiszen Magyarország vétózni fog bármilyen lépést, és ez visszafelé is működne. Hasonló okok miatt fog elbukni a javaslat, hogy az EU-s forrásokat a jogállamiság betartásához kössék. Azaz jelenleg az EU-ban egy autoriter blokk formálódik éppen zavartalanul. 

Az elemzés kitér arra is, hogy miközben vannak EU-s politikusok, akik figyelmeztettek a Magyarországon zajló folyamatokra, de vannak bűnrészesek is: például az Európai Néppárt tagjai, akik továbbra is elfogadják tagnak a Fideszt és jelentős politikai támogatást is nyújtanak nekik. 

„Beszélj Manfred Weberrel, az EPP vezetőjével és az európai parlament elnökével, és mosolyogva fogja mondani neked, hogy 'Viktor' nem lépett át semmiféle vörös vonalat” – mondja Rachman, aki szerint ez a pozíció nehezen összeegyeztethető az Európa Bizottság Magyarországról készült legfrissebb országjelentésével. 

Az FT szerzője kitért arra is, hogy természetesen a régi tagállamok házatáján sincs minden rendben: említette a spanyol kormány és a katalán politikusok konfliktusát, a szélsőjobboldali Szabadságpárt koalíciós szerepét Ausztriában, és persze, brit állampolgárként kitért Nagy-Britanniára, illetve a brexitre, amivel nemcsak önmagának árt az ország, hanem a kontinensen sem javítanak vele a demokratikus kilátáson. Épp ezért lehet az, hogy Európa számos feltörekvő autoriterje EU-ellenes is egyben. Ami pedig aggodalomra ad okot, hogy egyre nagyobb befolyásra tesznek szert, nemcsak otthon, de Brüsszelben is.