– Alig ismertem a fickót.
– Mindenen foltot ejt, amihez hozzáér.
– Hazug takony.
– Erkölcsileg alkalmatlan.
– Sikamlós Comey mindig rosszul végzi.
– Húsként bánik a nőkkel.
– Börtönben a helye!
– Keresztapa.

Az Egyesült Államok elnöke és volt FBI igazgatója beszélgetnek így egymással, előbbi 50 milliós követőtáború Twitterén, utóbbi az amerikai kereskedelmi tévék beszélgetős műsoraiban, a Trumppal való kapcsolatát feldolgozó új könyve, a „Magasabbrendű Hűség” apropóján.

link Forrás

link Forrás

link Forrás

Ez most azoknak a ritka alkalmaknak az egyike, amikor Trump reakciója érthetőnek tűnik. Eleve elég kellemetlen helyzet, hogy a volt FBI-igazgatója, akit ő maga rúgott ki elég mondvacsinált indokkal – a hivatalos indoklás szerint azért, mert nem járt el elég körültekintően Hillary Clintonnal szemben az ellene folyó nyomozásban - hirtelen könyvet ír, amiben részletesen feltárja kapcsolatukat és idézi fel korabeli feljegyzései alapján a lezajlott beszélgetéseket. De Comey még direkt provokálja is.

Néha teljesen burkolatlanul. A megjelenő könyv sajtóturnéjának részeként interjút adott az ABC-nek, ahol érzékletesen írja le Trump narancssárga bőrét, a szeme alatti fehér karikákkal, „amik minden bizonnyal a barnítószemüveg nyomai". Néha viszont előjön belőle az egész életüket az igazságszolgáltatásban eltöltő büntetőjogászok minden rafinériája. Az elnök különösen kényes a testi adottságaira, rendkívüli módon bosszantotta például, hogy a kampányban egyik vetélytársa, Marco Rubio kicsinek mondta a kezeit. Comey erre arról ír a könyvében, hogy amikor először fogott kezet a már elnök Trumppal, direkt alaposan megvizsgálta a kezét, ami „teljesen átlagos” méretű.

Ennek az első kézfogásnak az alapján amúgy máshogy is alakulhatott volna a viszonyuk.

link Forrás

„Oh, és ott van James! Ő még nálam is híresebb lett!” – mondja a felvételen Trump, ahogy a szoba legtávolabbi pontjára helyezkedő Comey-ra néz. Ahogy Comey a kezét nyújtja, Trump magához húzza, és úgy súg a fülébe valamit, mintha csak megpuszilná.

Innen idáig jutottunk:

„Én nem veszem be, hogy mentálisan alkalmatlan, vagy demens lenne. Inkább tűnt az átlagosnál intelligensebbnek, aki követi a beszélgetést, és tudja, hogy mi történik. Nem hinném, hogy egészségügyileg alkalmatlan lenne az elnökségre. Morálisan az.”

Comey öt órás interjút adott az ABC-nek, amiből vasárnap egy órát vetítettek le, de kiadták a teljes leiratát, amit a New York Times ki is elemzett. Azt írják, Comey az idő nagy részében rendkívül fegyelmezett, majdhogynem szenvtelen. De a végén szabadjára ereszti gondolatait. „Aki erkölcsi egyensúlyt látott Charlottesville-ben, aki úgy beszél és bánik a nőkkel, mint egy darab hússal, aki hazudik mindenről, legyen komoly vagy lényegtelen, és elvárja, hogy a nép higgyen neki, az erkölcsi alapon alkalmatlan rá, hogy az Egyesült Államok elnöke legyen. És ez nem politikai állásfoglalás. Ismétlem, nem érdekel, ki mit gondol a fegyverekről, a bevándorlásról vagy az adókról”  – mondta.

Hogyan jutottunk idáig? Térjünk vissza az elnök és Comey első hivatalos kézfogásához. „Ahogy haladtam felé, azon gondolkodtam, hogy hogy gondolhatta ezt jó ötletnek? Hogy megölel? A fickó, akiről, még ha ez nem is igaz, sokan azt gondolják, hogy én próbáltam elnököt csinálni belőle, és meg is tettem? Nem ő a tévézés mestere? Ez katasztrófa” – mesélte el most vasárnap, az ABC 20/20 című műsorának adott ötórás (5 órán át tartó!) interjújában Comey, hogy mi járt közben a fejében. Azzal, hogy sokak szerint ő csinált elnököt Trumpból, arra utalt, hogy a novemberi elnökválasztás előtt kevesebb mint két héttel Comey jelentette be a Clinton szerverügyében már lezárt nyomozás újranyitását. Ez volt az a momentum, amit sok elemző az elnökválasztás egyik fordulópontjának tart. Clinton magabiztos előnye ezután kezdett hibahatáron belülire olvadni a felmérésekben.

link Forrás

Ezt részben Comey is elismeri. 2017 májusában, alig egy héttel a kirúgása előtt szenátusi meghallgatásán azt mondta, „kicsit émelygek a gondolattól, hogy nekünk is valamilyen hatásunk lehetett a választásokra”. Az ABC-nek adott interjújában most kérdésre válaszolva azt mondta, hogy tudat alatt az is közrejátszhatott döntésében a nyomozás újranyitásának bejelentéséről, hogy az akkori előrejelzések alapján Clinton győzelmére készült. "Igen, biztos vagyok benne, hogy ez is közrejátszhatott. Mint mondtam, arra nem emlékszem, hogy végig is gondoltam volna, de közre kellett játsszon. Hogy ha megválasztják, én meg elhallgattam ezt, akkor abban a pillanatban veszíti el a legitimációját, ha mindez kitudódik” – mondta. Visszatekintve az egészre azt mondja, ma se tenne másképp, még ha azt is gondolná, hogy ezzel Trump megválasztását segíti.

Comey-t amúgy is zavarta Trumpnak ez a közvetlenkedése, amivel mintha azt akarta volna sugallni, hogy ő és az orosz kavarás ügyében nyomozó FBI egy csapat volnának. Ahogy az is zavarta, hogy Trump hűségesküt várt volna tőle. De mindennél jobban zavarta, amikor Michael Flynn kirúgása után Trump mindenkit, így Comey közvetlen főnökét, az igazságügyi minisztert is kiküldte az ovális irodából, hogy aztán négyszemközt a Flynn elleni nyomozás beszüntetésér kérje Comey-t. „Ha valóban nem tudta, hogy ez helytelen, akkor miért dobta ki a szobából az igazságügyi miniszterét, az alelnökét és a többi titkosszolgálat vezetőjét” – mondta Comey az ABC-nek.

Könyvében azt írja, hogy ez a viselkedés a New York-i maffiacsaládok működésére emlékeztette, akikkel a 90-es években még ügyészként harcolt. „A hűségeskük. Hogy mindennek a főnök van a középpontjában. Az egész arról szól, hogy hogyan szolgálhatnád a főnököt, mi áll a főnök érdekében. A család, a család, a család” – mondta Comey, hozzátéve, hogy persze "nem azt akarom sugallni, hogy Trump elnök lábakat tör és boltosoktól szed védelmi pénzt". Ettől még elég zavarba ejtő, hogy bár nyilatkozatai szerint könyve megírásakor az igazság vezérelte, a maffiahasonlat minden konkrét bizonyíték nélkül újra és újra felbukkan a könyvében.

Ezzel komoly teret adott a bírálatokra, bár taktikusan fel is vállalt vereségeket. Az ötórás interjúban többször is beszél az önérzetéről. Demokrata és republikánus oldalról is sokszor vádolták azzal, hogy csak az egója vezérli. Ezért állt ki napokkal a választások előtt a Clinton elleni nyomozás újraindításával, ezért terjeszt történeteket hűségeskükről. „Egész életemben küzdöttem az önérzetességemmel, hogy nem szabad beleszeretnem a saját nézőpontomba” – mondta erre. De, mint azt már írtuk, utólag is kitart a döntései mellett.