A teljes évadot domináló Manchester City a hétvégén úgy ért a Premier League csúcsára, hogy a sikerkovács menedzser Pep Guardiola épp a golfpályán múlatta az időt - ez is mutatja, nem az idei szezont tűzzük majd a kalapunkra, ha arról kérdeznek bennünket, melyik volt a történelem legizgalmasabb PL-szezonja. Ilyen helyzetben nyilván elkél némi buzdítás a szezon hátralévő meccseire, mármint abból a szempontból, hogy

ugyan mi a búbánatos fittyfenének nézzünk meg belőlük akár egyetlen egyet is.

Hát, mi most megpróbáltunk összeszedni 3+4 kérdést, ami miatt talán érdemes - már, ha egyáltalán vannak még kérdések az idei bajnokságban.

1. Lehet-e a City-ből minden idők legjobb PL-csapata?

Hagyjuk most a BL-kizúgással végződő öntökönszúrást, és hagyjuk a két vereséget is a bajnoki évadban. Vegyük csak azt, hogy a City 33 lejátszott mérkőzés után 87 ponttal és +68-as (!!!) gólkülönbséggel hasít a tabella élén - mindkettő olyan mutató, amelyre kevés példa akad kedvenc ligánk eddigi történetében. A pontcsúcsot egy bizonyos José Mourinho Chelsea-je tartja, még a 2004/2005-ös évadból, amikor a Kékek 95 ponttal értek a PL tetejére. Magyarra fordítva, Guardiolának három meccset kell megnyernie a hátralévő ötből, és övé a csúcs. Az ellenfelek sorrendje így néz ki:

• Swansea (17.), otthon
• West Ham (15.), idegenben
  
• Huddersfield (14.), otthon
• Brighton (13.), otthon
• Southampton (18.), idegenben

Nem az a lehetetlen küldetés, igaz? De a City több más kategóriában is a csúcsra érhet ezen kívül. A csapatnak jelenleg 28 győzelme van a szezonban - a rekord 30, mégpedig tavalyról, amikor Conte Chelsea-je fűzte be az oktatófilmet a ligának. Gólból eddig 93 jött össze Agüeróéknak, itt 103 a léc, amit át kell vinni, érdekes módon ezt egy harmadik edző, harmadik különböző Chelsea-je hozta össze 2009/2010-ben, Ancelotti regnálása idején. Szintén ennek a bizonyos Chelsea-nek volt a legjobb a gólkülönbsége is (+71), itt tehát jelenleg három egységgel van lemaradva a City.

Idegenbeli győzelmek tekintetében (13), Mourinho első Chelsea-jének mérlege (15) az etalon, és bár nem sokat számít, de lehet izmozni azon is, vajon a City lesz-e a valaha volt legnagyobb pontkülönbséggel révbe érő csapat a PL-ben: Pepék jelenleg 16 egységgel vezetnek, a rekord 18, 2000/2001-ből, amikor a United verte agyon a mezőnyt, Wenger Arsenaljával az élen.

Mondjuk ki nyugodtan, mert igaz: aki szerint ez a City nem egy korszakos jelentőségű csapat a liga történetében,

annak valószínűleg irritálóan kevés fogalma van a Premier League-ről.

2. Van-e feljebb, United?

A tökutolsó, menthetetlen West Brom elleni kínos hazai bukta mindent megmutatott a United idei szezonjából. Felállt fal elleni szenvedés, minden elképzelést nélkülöző labdakihozatalok, lassú átrendeződés, pazarlóan elpuskázott helyzetek, csapnivaló pontrúgás elleni védekezés. Mourinho sem tudott más mentséget kitalálni, lazán rákente az egészet a játékosokra, mondván túl boldognak tűntek egész héten, miután 0-2-ről fordítva elverték a Manchester City-t idegenben.

A baj csak az, hogy ezeket a játékosokat már szinte egytől egyig maga a nagy José csábította a klubhoz. A hétvégi meccsen nem került keretbe Marouane Fellaini, Matteo Darmian, Daley Blind, Luke Shaw, ellenben ott volt Mourinho igazolásai közül Lindelöf, Matics, Pogba, Sanchez és Lukaku is. A svéd alig bírt Salomon Rondonnal, Matics kizsigerelve, pontatlanul játszott, Pogba annyira kilátástalan volt, hogy az 57. percben le kellett cserélni. Sanchez szokásához híven rengetegszer cipelte feleslegesen a labdát, miközben borzasztó pontossági aránnyal passzolt, Lukaku pedig előbb kihagyott egy meccslabdát a West Brom kapuja előtt, hogy aztán ő maradjon le Jay Rodriguezről a United bekapott gólját megelőzően.

link Forrás

A következő szezon előtt tehát főleg az a nagy kérdés: képes-e további előrelépésre ezzel a csapattal José? A klub anyagi lehetőségei persze bőven megadják a lehetőséget a további erősítésekre, de miután a helyzet úgy áll, hogy a jelenlegi állományban rejlő potenciált sem sikerül maxra kipörgetni, az emberben minduntalan felmerül a kérdés:

tényleg nincs jobb ember erre a posztra a portugálnál?

3. Le a sapkával, Mr. Hodgson?

A hétvége legjobb meccsén, elsöprően hullámzó első félidőt követően egy nyugodt, higgadt második játékrésszel húzta be a hétvége mini-rangadóját a Crystal Palace a Brighton ellen (3-2). A londoniak ezzel nagy lépést tettek a megmenekülés irányába, ami onnan nézve, hogy a szezont anno zsinórban hét darab gyufával indították, igencsak kalaplevevős teljesítménynek tűnik.

A meccs hőse Wilfried Zaha volt, aki életében először duplázott első osztályú meccsen (Moyes leányzóját illetően egy átlagos 90 perc alatt nyújtott teljesítményéről nincsenek információink). A támadó ezzel egyszersmind a 20 PL-gólos álomhatárt is elérte a Palace színeiben, ami - tekintve, hogy eddig mindössze kettő darab játékosnak, Andy Johnsonnak (21), illetve Chris Armstrongnak (23) sikerült a csapat színeiben - szintén nem hétköznapi cselekedet, főleg, hogy eddig olyan, közismerten offenzív felfogású, modern gondolkodású edzőfejedelmek csiszolgatták a játékát, mint Tony Pulis, Alan Pardew, vagy Sam Allardyce.

A beszámolók szerint Ruben Loftus-Cheek is egészen remekül játszott a meccsen, ami felveti annak elméleti esélyét, hogy a fiatal Chelsea-középpályás esetleg mégis bekerüljön Gareth Southgate vb-keretébe. Emlékezzünk rá: RLC már a novemberi, brazilok elleni felkészülési meccseken is megkapta az esélyt, villogott is rendesen, ám egy sérülés végül keresztülhúzta a számításait. Ha jó formában fejezi be a szezont, akkor viszont simán van esélye a repjegyre, főleg, mivel Southgate olyan korábbi kedvencei tévesztettek lépést tavaszra, mint Jake Livermore.

Apropó sérülések. Amellett azért semmiképp ne menjünk el szó nélkül, amit Roy Hodgson művelt ezzel a csapattal: előbb hét vesztes, és négy góltalan meccs után a regnáló bajnok ellen megtanította őket nyerni, majd januárra egészen a tabella 12. helyéig cipelte fel őket. Ezt követően lesérült a fél csapat - nem vicc, simán ki lehetett állítani a lerobbantakból egy olyan kezdőt, amelyik erősebb volt annál, mint amelyik például pályára lépett a Manchester United ellen (2-3) -, és újra vészesen közel került hozzájuk a kiesőzóna - ekkor jött ez a mostani derbigyőzelem.

Úgy tűnik, mégiscsak jó az öreg a háznál?

Tovább "kínzó" kérdések:

1. Maradhat-e a kispadon még egy évet Arsene Wenger az Arsenal PL-történetének egyik legnyomasztóbb szezonját követően, ha az Európa Ligát sem sikerül behúznia?
2. Valóban megrekedt Pochettino és a Spurs fejlődése, vagy egy FA-kupa zárójelbe teszi a visszaesést a bajnoki tabellán?
3. Mi romlott el ennyire a Southamptonnál? Egyáltalán: bent lehet maradni épkézláb csatárjáték híján?
4. Megnyílnak-e újra a topcsapatok kapui Benítez előtt a fantasztikus tavasz láttán, vagy marad Newcastle-ben, hogy stabil középcsapatot építsen az új tulajdonossal?