A náci rezsim aktív tagja, a nácik fajtisztasági programjának résztvevője volt Hans Asperger osztrák gyerekorvos, az autizmus egyik korai kutatója, az Asperger-szindróma névadója. Asperger érdemei elvitathatatlanok a korai gyermekpszichológia, azon belül is az autizmus-spektrum kutatásában. Ugyanakkor Herwig Czech áldozatos, nyolc éven át tartó kutatómunkája fényt derített Asperger sötét és titkolt múltjára is.

Herzwig a szabadon hozzáférhető Molecular Autism című szaklapban közölt tanulmánya szerint Asperger 1940-45 között tucatjával utalta be gyógyíthatatlannak vélt betegeit a hírhedt Am Spiegelgrund klinikára, ahol ezekben az években csaknem 800 gyerek vesztette életét, sokan köztük a T4 eutanáziaprogramban.

A szaklap szerkesztői közös közleményükben azt írták, hogy Asperger szerepe a "Bécs legsérülékenyebb gyerekeit célzó" programban évtizedek óta nyitott kérdés volt. Megjegyzik azt is, hogy amikor 1981-ben Lorna Wing Aspergerről nevezte el az autizmus egyik enyhébb, a társas kapcsolatok fenntartását még lehetővé tevő formáját, még nem sejthette, hogy Asperger "közeli szövetségese és támogatója volt a náci sterilizációs és eutanáziaprogramnak".

Czech kutatásai arra nem találtak bizonyítékot, hogy Asperger szándékosan kutatta volna az autistákat, de akiket diagnosztizált, azokra még a háborút követő években is nehéz sors várt. Ugyanakkor Czech arra se talált bizonyítékot, hogy Asperger különösebben jószándékú lett volna betegeivel, bár a tudós a háború után ezt hangoztatta. Asperger ugyanis különösen büszke volt "terápiás pedagógiájára", amitől azt remélte, hogy meggyógyítja betegeit. Czech kutatásai szerint Asperger valójában arról készített feljegyzéseket, hogy a gyógyíthatatlan, örökletes betegségekben szenvedőkkel szemben "korlátozó lépéseket" kell tenni, mert ezt követeli meg a német fajjal szembeni "nagyobb felelősségtudat".

Vagyis Czech összegzése szerint Asperger személyesen felelős sok gyermek szabadságának megvonásáért. Czech 43 oldalas tanulmányában keményen bírálja az Aspergerről angolul megjelent könyvek szerzőit is, amiért "nagyon megengedőek" Aspergerrel szemben, bár mindezt "nagyon korlátozott ismeretekre és forrásokra" alapozták. Például Nagy-Btirannia vezető autizmus-szakértőjét, Uta Frithet is bírálta, amiért 1991-es alapművében azt állította, hogy Asperger "személyes biztonságát is kockáztatva védte pácienseit a náci rezsimtől". Valójában ennek ellenkezője volt az igaz, mondja Czech.

Czech Asperger más bűneit is feltárta. Például azt, hogy a szexuálisan zaklatott gyerekeket hibáztatta a zaklatásért, és diagnózisait nagyban befolyásolta a kor antiszemitizmusa is, bár ezt soha nem volt hajlandó belátni.

Czech elismeri, hogy felfedezése akár fájdalmas is lehet az autizmussal élők és családtagjaik számára. De mégis úgy érezte, publikálnia kell eredményeit. "Rossz lenne, ha elhallgatnám, még ha nehéz is ezt hallani" - mondta. De azt is kiemelte, hogy arra nincs semmilyen bizonyíték, hogy az autizmus kutatásában elért eredményeit hiteltelenítené a nácizmusban játszott szerepe. "Az tehát nem volna hasznos, ha törölnénk a nevét az orvosi lexikonokból. Arra azonban lehetőséget nyújt a kutatásom, hogy megvizsgáljuk a múltat és tanuljunk belőle". (Via The Guardian)