A kormány a választási kampány elején jelentette be, hogy téli rezsicsökkentés néven - a nagy hidegre való tekintettel - 12 ezer forintot jóváírnak a fűtésszámlából. Azt sem felejtették el hangsúlyozni, mennyi mindent köszönhet az ország a négy évvel korábban, az akkori választási kampány előtt bevezetett rezsicsökkentésnek: a villamosenergia, a gáz és a távfűtés ára a kormány számításai szerint azóta a negyedével csökkent.

A KSH fogyasztói ár-indexe szerint a fűtésárak tényleg már évek óta lejtmenetben vannak. A vezetékes gáz ára 2011 óta 13 százalékkal, a távfűtés ára 10 százalékkal lett kevesebb. Ez azonban csak az érem egyik oldala, hiába csökken ugyanis a gázfűtés ára már évek óta, a tűzifa és a szén ára eközben közel 30 százalékkal emelkedett.

Ez azért baj, mert Magyarországon minden ötödik lakást kizárólag fával fűtenek, ezeknek háztartásoknak a nagy része pedig éppen a szegény, rászoruló családok közül kerül ki.

Nekik nemhogy kevesebb lett a fűtésszámlájuk az évek során, hanem épphogy több.

Ezt a problémát a kormány is érzékelte, ezért működteti már 2011 óta az úgynevezett szociális tüzelőanyag-támogatási programot. Ez a program annyit tesz, hogy a pályázó településeket a kormány kisegíti tűzifával (vagy szénnel), azok pedig ezt kiosztják a rászoruló lakóik között.

A Habitat for Humanity Magyarország most kielemezte, hogy mennyire hatékony ennek a tűzifa-támogatásnak az elosztása, és arra jutottak, hogy a gazdagabb településeken élők egyszerűen több támogatáshoz jutnak, mint a szegényebb települések lakói, és amúgy is, az egész programot lényegében aprópénzből működtetik.

Szórják a pénzt a CSOK-ra, tűzifára pedig alig jut

A fűtési támogatások a szervezet elemzése szerint nagyon fontosak, Magyarországon ugyanis a lakosság 6,8 százalékának nincs elég pénze arra, hogy megfelelően melegen tudja tartani lakását. Ez közel 700 ezer ember.

2016-ban 238 ember halt meg kihűlésben, az ő nagy részük ráadásul nem az utcán, hajléktalanként, hanem a saját, fűtetlen otthonában.

Az pedig már csak hab a tortán, hogy ha egy családnak nincs elég pénze jó minőségű fűtőanyagra vagy kályhára, akkor rossz minőségűvel fogja kipótolni, akár szeméttel is. Ez pedig nagyon egészségtelen, ráadásul nagyban hozzájárul az egész ország rossz légszennyezettségi értékeihez is. Az Európai Bizottság becslése szerint Magyarországon a légszennyezés évente 5 milliárd eurós kiadást jelent az egészségügyben, és ezen belül 3 millió elveszett munkaórájába kerül a gazdaságnak.

A tűzifatámogatást 2011-ben vezette be a kormány. Akkor ez a támogatási forma még csak egy volt a kormány lakásfenntartási segélyei közül, 2015-ben azonban drasztikusan átalakult a segélyezési rendszer, a központi lakásfenntartási támogatás és az adósságkezelési szolgáltatás megszűnésével pedig

a tűzifatámogatás maradt az egyetlen, kifejezetten lakásfenntartáshoz segítséget nyújtó központi támogatási forma.

Ehhez képest viszont a program borzasztóan alulfinanszírozott és százezrekkel kevesebb háztartást ér el, mint a korábbi támogatások (amelyeknek egy része átalakítva még mindig igényelhető az önkormányzattól, de nagyon ad hoc alapon).

A Habitat külön kihangsúlyozta, mennyire látványosan kevés pénzt költ a kormány a tűzifa-támogatásra, összehasonlítva az olyan, lakásvásárlást célzó programokkal, mint például a CSOK.

2016-ban 148 milliárd forintot költött az állam a központi költségvetésből elsősorban a középosztály lakásvásárlásának támogatására, mely összeg jellemzően nem elérhető a lakásszegénységben élők számára. Ennek a tüzelőanyag-támogatás mindössze 2 százalékát teszi ki - írták.

A legtöbb pénz a lakástakarékra és a CSOK-ra jutott. 2017-ben ugyan négymilliárd forintra nőtt a tüzelőanyag-támogatás költségvetése, de a magánlakásberuházást támogató intézkedések költségvetése meg eközben 211 milliárd forintra, így az arány maradt.

Jellemző, hogy a kormány a téli rezsicsökkentéssel 40 milliárd forintot szánt a gáz és távfűtésszámlák mérséklésére. A tűzifa-támogatásra viszont mindössze egymilliárd forint jutott.

Ez a pénz pedig kevés, ezt a kutatás eredményei is alátámasztják. Sőt, az állam még ezt a kevés pénzt is rosszul osztja szét.

Hiába növelte az állam 2011 óta közel négyszeresére a program költségvetését, a támogatott háztartások száma is a négyszeresére nőtt. 2011-ben még csak 45 ezer, 2016-ban már 180 ezer háztartás részesült támogatásban. Mindez úgy, hogy időközben még azt is kikötötték, hogy csak az 5000 fő alatti települések pályázhatnak

Így 2016-ban az átlagos támogatási összeg a kutatás szerint 24 453 forint volt egy háztartásra. A Habitat kiszámolta, hogy a 2016-os átlagos fűtési költségek alapján ez mire volt elég.

Két, jellegzetes, fával fűtött vidéki háztípust vettek alapul, és kiderült, hogy

a tüzelőanyag-támogatás mindössze a téli fűtési költségek 10 százalékát fedezi.

Ezek pedig még csak nem is a legrosszabb energiahatékonyságú házak, azoknál ez az arány még kevesebb.

Jár a fa, de a településeknek még a kiszállítására sincs pénzük

Magát a pályázati folyamatot, azaz hogy hogyan jut el a támogatás (ez esetben a tűzifa és a szén) a rászorultakhoz, a Habitat külön kielemezte, és arra jutottak, hogy egyáltalán nem hatékony a rendszer, sőt, több buktató is van benne.

A legnagyobb éppen a rendszer lényegéből fakad: a támogatást az állam nem a rászorulóknak adja, hanem az önkormányzatoknak.

Az állam a közfoglalkoztatottak és a 80 éven felüli lakók létszáma alapján küldi meg tüzelőanyag-támogatást az érintett önkormányzatoknak, aztán ők osztják azt szét a rászorulók között. Hogy hol van ebben a hiba? Ott, hogy a két csoport nem feltétlen fedi egymást, ez látszik is a támogatási térképekből: a legfejletlenebb járások az ország keleti és déli megyéiben vannak, a tüzelőanyag-támogatás pedig elsősorban a nyugati megyékbe, illetve a fővárosi agglomeráció járásaiba megy.

Ezen a képen pirossal jelölték a legrászorultabb járásokat.

Ezen pedig zölddel azokat, ahová a legtöbb tüzelőanyag-támogatás jutott:

A Habitat utánaszámolt, és arra jutottak, hogy a támogatott települések közül éppenhogy a fejletlenebb települések lakóinak jut kevesebb támogatás, a kevésbé fejletlen települések lakóinak pedig több. Ez abból fakad, hogy amelyik településen több a rászoruló, ott az önkormányzatoknak többfelé kell osztania a támogatást.

A kormány pedig a tüzelőanyag-támogatás kiosztásánál még azt sem veszi figyelembe, hogy az adott településen hányan fűtenek fával, így olyan települések is jelentős támogatást kaphatnak, ahol a fával fűtők aránya alacsony.

A kutatók külön kiemelik Hévíz példáját. A településen a helyi esélyegyenlőségi program szerint nem élnek se romák, se mélyszegénységben élők, épphogy csak belefér az 5000 fő alatti települések közé, mégis ez a város kapta egy főre számolva a legmagasabb tüzelőanyag-támogatást. Amelyet az önkormányzat még önerőből meg is toldott. Eközben a kutatás beszámol arról is, hogy évente 8-20 település annak ellenére sem veszi fel a támogatást, hogy a lakosság igényelné. Ennek az oka az lehet, hogy még a fa kiszállítására sincs pénzük.

Idéznek egy beszámolót egy megyei lapból:

„Tavaly elmaradt a faluban a tűzifaosztás. Az ok egyszerű: a tüzelő Baksra szállítása többe került volna, mint maga a fa. Az önkormányzatnak erre nem volt pénze".

Az egyenlőtlenségeket jól mutatja az is, hogy bár a tüzelőanyag-támogatás átlagosan csak a téli fűtési költség 10 százalékát teszi ki, volt olyan háztartás, ahol ez akár 51 százalék is lehetett.

A Habitat ezért egy sor javaslatot is tett, hogyan lehetne egyenlőbbé tenni a támogatási rendszert. A fő javaslatuk azonban az, hogy újra vezessenek be egy olyan központi normatív lakásfenntartási támogatást, amely a háztartások jövedelme és rezsiköltségei alapján nyújt segítséget a rászorulóknak.

A tüzelőanyag ugyanis szerintük egy természetbeni támogatási forma, ami egy normatív lakásfenntartási támogatás kiegészítő eleme, de nem annak „helyettesítő” eszköze.