Ausztráliában 43 éves korában elpusztult a világ legöregebb pókja. A most eltávozott Gaius Villosus rendesen túlteljesített, majdnem 15 évvel élte túl az eddigi csúcstartót, a 28 éves korában kimúlt mexikói tarantulát.

A dugós csapóajtós pókfélék közé tartozó tízlábú egy hosszú távú tanulmány ideje alatt pusztult el, amit az ilyen pókok élettartamának megismerése céljából végeztek Leanda Mason, a perthi Curtin Egyetem professzorának vezetésével.

„Ismereteink szerint ez a valaha felfedezett legöregebb pók, hosszú élete révén információkat nyerhetünk a csapóajtós pókok viselkedéséről és populációja dinamikájáról” - mesélte a megrendültsége ellenére is lelkesen nyilatkozó  Leanda Mason. 

A kutatók egyébként nagyon sajnálják, mert abban bíztak, hogy legalább 50 éves koráig kihúzza. 

A projektet Barbara York Main indította el 1974-ben, és a hosszú életű pókpopulációt több mint 42 éven át vizsgálta Nyugat-Ausztrália Wheatbelt régiójának középső területén. A csapóajtós pókok hosszú életének titka, hogy nem nagyon mennek sehova: 

vad bokros vidéken élnek, helyben maradó életmódot folytatnak, alig fejtenek ki energiát, anyagcseréjük lassú.

A Curtin Egyetem csapata folytatta a ma már 88 éves Barbara York Main kutatását, és információkat gyűjtöttek a pók koráról, halálának okáról és próbálták megismerni élettörténetét. A szakértői csoport megállapította, hogy a pók viselkedésbeli jellemzőinek köszönhetően hogyan élt ilyen sokáig Ausztrália kies vidékein. 

A 43 éves csapóajtós pók nemcsak rekorder volt, hanem igazolta azt is, milyen fontosak a hosszú távú kutatások a különböző fajok életének megismerésében Ausztráliában. Ez a pók segíthet az is meghatározni, hogy milyen hatással lehet a fajra a jövőben a klímaváltozás vagy az erdőirtás. (The Telegraph/MTI)