Van olyan férj, gyerek, unoka, akit már harminc éve hiába várnak haza Libanonban. A hozzátartozók többsége már nem reméli, hogy valaha élve viszontlátja rokonát, de ahhoz ragaszkodnak, hogy megtudják, mi történt szerettükkel, ahogy ahhoz is, hogy megkaphassák maradványaikat, hogy legalább tisztességgel el tudják temetni őket.

link Forrás

Libanonban az emberek tömegsírok felett járnak, laknak, parkolnak, sportolnak, és nem is tudják, hogy lábuk alatt helyiek százainak, ezreinek holtteste fekszik. A polgárháború idején, 1975 és 1990 között több ezer ember tűnt el, pontosan nem is lehet tudni, hányan, de megbecsülni is nehéz. Aktivisták szerint 17 ezren is lehetnek, de egy helyi NGO kutatója szerint 8000 körül lehet a reális szám.

A polgárháború idején otthonukból, munkahelyükről, vagy akár az utcáról is raboltak el civileket a helyi vagy külföldi milíciák, titkosszolgálatok. Többségükről a mai napig nem tudni, mi történt velük, de az biztos, hogy közülük több ezren meghaltak, és tömegsírokban temették el őket. A libanoni vezetésnek azonban nem érdeke, hogy ezeket a sírokat feltárják. 

Az országban mindenki ismer valakit, akinek eltűnt valakije, de beszélni nem ildomos róla. 

Azokat, akik ezekért a sorsokért felelősek, soha nem vonták felelősségre, és úgy tűnik, szándék sincs rá. 

A 100-200 ezer ember halálát okozó háború lezárulta óta hozzátartozók, aktivisták, NGO-k próbálják elérni a libanoni kormánynál, hogy komolyan foglalkozzanak azzal, mi történt az eltűnt civilekkel, és hogy feltárják a tömegsírokat, de eddig süket fülekre találtak. Nem véletlenül, sokan az akkori katonai vezetésből ma fontos politikai pozíciót töltenek be. A polgárháború vége után nem volt elszámoltatás, nem volt szembenézés a múlttal, csak lapítás, és az igyekezet, hogy úgy tegyenek, mintha mi sem történt volna.
Az Atlantic újságírójának most egy libanoni civil szervezet, az Act for the Disappeared kutatója, Malena Eichenberg mutatta meg, hogy mit tesznek ők az ügy érdekében - ha már a kormány, aminek a dolga lenne, nem csinál semmit. 

„Tudja, hogy hány tömegsírra lép, amikor Bejrútban sétál? Itt a parkolók tömegsírok” 

- mondta Eichenberg.

2000-ben a kormány mutatóba készített egy összesen három oldalas dokumentumot, melyben megjelölték három addig is jól ismert tömegsír helyszínét. 2005-ben, az ENSZ BT határozata és a cédrusforradalom után Szíria kivonult Libanonból, de a helyzet ezután sem rendeződött. A két ország létrehozott ugyan egy közös bizottságot, melynek az lett volna a feladata, hogy kinyomozza, mi történt az eltűnt emberekkel, de a valóságban csupán két esetet tártak fel. Miután kiderült, hogy ezúttal sincs valós szándék arra, hogy kiderüljön az igazság, az Act for the Disappeared szervezet a kezébe vette a dolgot, és elkezdte elvégezni a munkát. Nyomozni kezdtek, felkeresték a hozzátartozókat, leellenőriztek minden egyes sztorit, mely közelebb vitte őket a tények feltárásához.

2015-ben létrehoztak egy - egyelőre jelszóval védett - digitális térképet, melyen a lehetséges tömegsírok helyszíneit jelölik meg. 

Ehhez felhasználnak minden elérhető információt, minden egyes beszámolót, legyen szó akár eltűnt emberek hozzátartozóinak elmondásairól, akár szemtanúk történeteiről - mert ilyenek is vannak. A cikkben szó esik egy nőről, aki a saját szemével látta, hogyan hordták a holttesteket egy területre, melyre apja boltjából lehetett rálátni. A szervezet munkatársai a polgárháborúban részt vevő harcosok beszámolóiból is értékes információhoz jutottak. A térképen nemcsak a lehetséges tömegsírokat jelölik, látható, hol láttak valakit utoljára eltűnése előtt, hogy hol tarthatták fogva a civileket, illetve fegyveres összecsapások helyszínei is. 

A tömegsírok helyszíneit a kutatók három szempont alapján értékelik: számításba veszik, mennyire megbízható személy adta róla az információt, politikai szempontból mennyire számít érzékenynek (például ha olyasvalakivel hozható összefüggésbe, aki jelenleg is befolyásos pozícióban van), és az alapján, hogy mekkora az esélye, hogy lerombolják. Számos olyan helyszín van, ahol ma már luxusapartmanházak állnak, de rengeteg parkoló alatt is lehetnek tömegsírok.

A szervezet titkos adatbázisában közel 2200 eltűnt személyt és 112 lehetséges tömegsír-helyszínt gyűjtöttek össze. 

Az összegyűjtött információ birtokában a kutatók már egész részletesen vissza tudják követni, mi történhetett több ezer emberrel eltűnésük és haláluk között. A csomópontok - ellenőrzési pontok, börtönök, temetkezési helyek - össze vannak kötve az adatbázisban, ez segíthet még több eltűnt személy sorsának felderítésében.

Az Atlantico cikkéig az adatbázis és a digitális térkép létezését teljes titokban tartották.

„Attól félünk, hogy ha a [helyszínek] megfelelő védelme nélkül adunk ki információt, a sírokat szándékosan el fogják pusztítani” 

- mondta Eichenberg. Justine di Mayo, az Act for the Disappeared igazgatója hangsúlyozta, ez a kutatás még nincs abban az állapotban, hogy megosszák az eltűntek családtagjaival. A szándék ugyanis az, hogy megvédjék ezeket a területeket, és végül a hatóságoknak továbbítsák a megszerzett információkat.

Maga az információgyűjtés is nehézkes, sok ember - akár harcolt, akár csak élt akkoriban az országban - akkor sem mer beszélni, ha releváns tudás van a birtokában. Még a gyerekeknek se nagyon tanítják az iskolában.

„Libanonban mindenki ismer valakit, aki eltűnt. De nem beszélnek ezekről a dolgokról” 

- mondta Aline Manoukian, aki még gyerekként nézte végig, ahogy a holttesteket hordják a tömegsírba. Szerinte azok, akik inkább nem beszélnének az egészről, az jár a fejükben, hogy minek a sebeket felszakítani, és mindenkiben van egy kis bűntudat. „Mert lemészároltuk egymást.” De akárcsak az aktivisták, Manoukian is úgy gondolja, hallgatni a legveszélyesebb. „Ha nem foglalkozunk azzal, amit történt, Libanon az erőszak egy újabb hullámával néz majd szembe” - mondta di Mayo.

Maga az adatgyűjtés is ellentmondásos helyzetet teremtett. Egy 1982-ben alapított, az eltűntek rokonaiból álló csoport, a Committee of the Families of the Kidnapped and Disappeared in Lebanon azt szeretné továbbra is elérni, hogy maga a kormány alakítson újabb bizottságot, és ne a civilek végezzék el helyettük a munkát. Április 13-án, a polgárháború kezdetének 43. évfordulóján új kampányt indítottak, hogy a közelgő, május 6-ai országgyűlési választások előtt belobbizzanak képviselőket a parlamentbe.

Addig is az Act for the Disappeared kutatói és a vöröskeresztesek gyűjtik az információt, de ez magában nem akadályozza meg, hogy közben eltüntessék a titkolt tömegsírokat. Di Mayo szerint az lenne most fontos, hogy jogi úton akadályozzák meg, hogy a legmagasabb kockázatnak kitett területeken építkezésekbe fogjanak. Szerinte legalább öt olyan helyszín van, mely sürgős védelemre szorul, és reméli, hogy az általuk összegyűjtött információk elegendőek lesznek ahhoz, hogy az elkövetkezendő három hónap során a bíróság előtt szerezhessenek nekik védettséget.