A Bering-tengerre benyúló alaszkai félszigeten fekvő falu mintegy 110 lakója meglepve tapasztalta, hogy az utóbbi időben nagyjából 200 rozmár jelent meg a parton. A rozmárok nem voltak ismeretlen állatok az itt élők számára, látták őket időnként a vízben, de hasonló tömeges kitelepülést még nem tapasztaltak.

De nem csak az ott élők vannak meglepve, hanem egyelőre a kutatók sem tudják, miért döntöttek úgy a nagytestű ragadozók, hogy ennyien partra szállnak. Helyi szemtanúk beszámolója szerint pár hete mintegy 30 kilométerre a falutól még több rozmár bukkant fel, akkor akár több ezren is lehettek. 

Biológusok első tippje szerint a rozmárok megjelenése az élelmiszerforrások alakulásával függhet össze, de világos mintázatot még nem látni. 

A hím és a nőstény rozmárok általában együtt töltik a telet a Bering-tengerben, de a tavasz beálltával és a jég visszahúzódásával párhuzamosan különválnak: a nőstények és borjaik északra indulnak el, a Csukcs-tenger felé, míg a hím rozmárok jellemzően a Bering-tengerben maradnak, sokszor szigeteken meghúzva magukat. Ilyen sziget például a Round, ahol a nyolcvanas években még tízezer rozmár is összejött egy nyáron, de az utóbbi években 2-3 ezer példány bukkan csak fel. 

Rozmárhímek csoportja rendszeresen indul közös zsákmányszerző körútra, melyek akár öt-hét napig is eltarthatnak, és elképzelhető, hogy ennek keretében bukkantak most fel egy eddig nem látogatott területen. 

A természetvédők számára most a legnagyobb kihívás, hogy az új területekre tévedő rozmárok biztonságát megóvhassák. Az állatok könnyen megijednek például a hangosan közeledő emberektől, ilyenkor pedig tömegesen menekülnek be a vízbe, és a tömegnyomor könnyen végezhet a gyengébb egyedekkel. De azért sem szerencsés, ha emberek által lakott területek felé kezdenek el kalandozni, mert ilyenkor nehezebben találnak megfelelő pihenőhelyet, ez pedig jelentősen megviselheti a szervezetüket. (Guardian)