Pár hónapon belül Budapest második kerülete lehet az új Florida. Na nem azért, mert a Margit-híd budai hídfőjétől nyugatra nemsokára kinőnek a pálmák, mindenki literszámra fog izzadni és szörföt cipelő kigyúrt fickók meg arcevő drogosok lepik el az ismert városrész decens utcáit. Hanem azért, mert ha bejön Budapest egyik legnagyobb ingatlanfejlesztőjének a számítása, a kerület lehet a magyar luxusnyugdíjasok paradicsoma.

Az emlegetett ingatlanfejlesztő az izraeli Arie Yom-Tov, aki megvásárolta a Budakeszi út mentén, a Lauder iskola közelében található, későkommunista Rege Szálló épületét, hogy 3 milliárd forintból átalakítsa luxus nyugdíjasotthonná. Egész pontosan egy szálloda, egy nyári tábor, egy nyugdíjasotthon és egy elfekvő keverékévé. Majd meghívókat küldött szét a sajtónak, hogy bemutassa ezt a fura luxusöszvért, mi pedig úgy ugrottunk a lehetőségre, mint önkormányzati építési előadó a zizegős borítékra. 

Vagyis elmentünk megnézni, hogy milyen körülmények között fognak szórakozni a magyar luxusnyugdíjasok, ha vannak ilyenek egyáltalán.

Az első meglepetés akkor ért, amikor az ismert ingatlancápa, a Gozsdu udvar fejlesztője beszélni kezdett. Azt minden ember tudja, aki lakott már valahol életében, hogy az ingatlanos szakma nem a feltétlen és öncsonkító igazmondás meg az árnyalt elemzés terepe. Yom-Tov ehhez képest két dologra tért vissza többször is: arra, hogy ez mennyire kockázatos befektetés, amiről a barátai meg is próbálták lebeszélni, a KPMG tanácsadócégről nem is beszélve, illetve hogy az ilyen jellegű nyugdíjasotthonoknak Magyarországon egyáltalán nincsenek kulturális hagyományai, sőt az emberek úgy általában is inkább nyomasztó helyként gondolnak bármilyen nyugdíjasházra. 

Akinek nem jó a cselédlány

Na de hogy kell egyáltalán elképzelni Yom-Tov luxusprojektjét, ami azt feltételezi, hogy létezik legalább 100-120 olyan igazi magyar luxusnyugdíjas, akinek nem elég a 24 órás erdélyi gondozólány havi 250-ért?

Hát, ha jól értettem, úgy, mint egy nyári tábort egy amerikai filmből, amiben nem gimisek számháborúznak és smackóznak, hanem nyugdíjasok esnek be a vízijógáról a bridzsklubba egy madzsongos kitérővel, persze csak azután, hogy a frottázsverseny után istentelenül kiikebanázták magukat. Vagyis az a projekt lényege, hogy 

• elképzelt luxusnyugdíjasaink a lakhelyüket tekintve olyan körülmények között élnek, mint egy tengerparti resortban. Vagyis attól függően, hogy melyik kategóriára fizetnek be, egy szokásos szállodai szobától - minielőtér + fürdőszoba + szoba ággyal - egy átlagos szállodai lakosztályig terjedő méretű lakóegységekben
  
• mindezt all inclusive alapon napi 5 étkezéssel, portással, szobalányokkal, ingyenes drinkbárral, fodrásszal, kozmetikussal, masszőrrel, tánctanárral, animátorokkal (sajnos nem a szó rajzfilmes értelmében) és egészségügyi személyzettel
  
• miközben folyamatosan több tucatnyi potenciális program és szórakozás közül választhatnak, a városnézéstől az ilyen-olyan tornákon és táncokon át a mindenféle kézműves elfoglaltságokig és játékokig, illetve az agyat tornáztató különféle tanfolyamokig
  
• és persze az időtöltések időtöltésééig, a minigolfig
  
• ha pedig a kor és a túl sok mulatozás elkezdi megszedni a sajnos elkerülhetelen vámot, 24 órás egészségügyi felügyelet mellett pihenhetnek az elfekvő szárnyban
  

Vagyis az egész majdnem pont olyan, mint Sharm-el-Sheikben, mínusz az arabok és a ruszkik, akik mindent felzabálnak a svédasztalról.

Hullából szépasszony

Mindennek a helyszíne tehát az egykori Rege szálló, ami a II. kerület zöld részén, a Budaörsi út mellett - igaz, egy 3 vésztjósló kommunista paneltoronyból álló telep szomszédjában - található, és most még pont úgy néz ki, mint az érett kádárizmus hullája, de a tervezett, 3 milliárd forintos Botox-injekció ezt nyilván orvosolni fogja.

Ezen a ponton nyilván már rég az motoszkál a fejedben, hogy de mibe kerül mindez

Belépő szinten, vagyis a legkisebb, szállodai szoba méretű lakóegységgel számolva 15 millió forintos beugró után havi ezer euróba, vagyis a pillanatnyi árfolyamon 320 ezer forintba. Yom-Tov azt mondta, hogy ezzel a hazai piacon nem ők lesznek a legdrágábbak, a Telkiben található Hold otthonba szerinte 30 millió a minimális beugró és a havidíj is lényegesen magasabb.

Amikor az ember végképp lerokkan, és már nem képes az önálló szállodai életre, átköltözhet az eufemisztikusan orvosi szárnynak nevezett épületrészbe. Ez persze jóval drágább, mert folyamatos és aktív egészségügyi felügyelettel meg asszisztenciával jár. Kérdésemre Yom-Tov azt mondta, hogy a havidíj akkor marad változatlan, ha az idekerülő kuncsaft hajlandó összeköltözni egy társával. "Ebben a helyzetben nem akkora gond osztozni" - kockáztatta meg a befektető. De ha valaki mégsem szeretne társaságban nyöszörögni, akkor többet kell fizetnie, az nem derült ki, hogy mennyivel.

De tényleg van bárki Magyarországon, aki képes és hajlandó is ennyit fizetni ilyesmiért? A szálló bejárása közben, a befektető közvetlen munkatársaival beszélgetve derült ki, hogy Yom-Tov sem feltétlenül erre aspirál. Mint kiderült, emberünk igazából a világ gazdagabbik felén szétszórva élő magyar származású időseket célozta meg a projektjével. Az okosság, mint megtudtam, az lenne a dologban, hogy az ilyen jellegű, nálunk furcsa kivételnek számító otthonok a nyugati világban ugyan abszolúte elterjedtek, viszont sokkal drágábbak, állítólag akár 3-4-5-ször is. Az izraeli üzletember ezért arra számít, hogy lesz elég olyan kint élő idős magyar, aki jó ötletnek tartja, hogy az ottani nyugdíjából/megtakarításából/biztosításából itthon királykodjon. 

Még harminc év orbánizmus, és Yom-Tovéknál hangosabban fog csörögni a kassza, mint Schmidt Mária nyaklánca.

Szóval a kormányzat Gyere haza, fiatalja után itt a magánszféra Gyere haza, nyugdíjasa, ami azzal csábít, hogy fizess nekünk egy csomót, de még mindig kevesebbet, mint Floridában.

Maga a terepbejárás érdekes volt, főleg a szó időutazós értelmében. A Rege egyes részein ugyanis csk most kezdték bontani a régi burkolatokat, így pillanatok alatt visszarepülhettünk abba a korba, amikor egy épület presztízsét a homlokzatára és belső falaira rögzített, sötétbarnára pácolt faanyag mennyisége határozta meg. A látvány egy olyan korról, az úgynevezett rózsadombi káderbarokk érett szakaszáról mesélt, amikor még középvezetői szinten is maxumum pozdorja dukált, így a jó minőségű faanyag talán akkor is elégedettséggel töltötte volna el a kuncsaftokat, ha raklapra halmozva, amúgy szálkásan beállítják a sarokba. Sajnos itt sem ezt tették,  jutott belőle bőven az össze belső felületre. Mármint azokra, amiket nem furcsa oszlopok foglaltak el. 

A recepció közelében berendeztek egy mintalakást, hogy jobban el tudjuk képzelni, milyen itt lesz az élet a felújítás után. Ez a legkisebb méretű lakóblokk, tényleg akkora, mint egy nem nagy szállodai szoba.

Úgy tűnik a kisrádió még a hazatelepülő magyar luxusnyugdíjasok alapfelszeretségének is elkerülhetelen része:

Persze én már az elképzelt unokáitól is teljesen elérzékenyültem:

És bár a rádiót az istennek nem tudtam beállítani

Végül rájöttem, hogy mi a luxusnyugdíjaslét igazi értelme. Nem más, mint a hentegőzés a Mindent Elnyelő Szervómotoros Luxuságyon:

Jó felhalmozást és eredményes előtakarékoskodást mindenkinek!