„A lelkét, tartását, hitét, hagyományait és múltját vesztett németséggel ugyanis bármi megtehető” - írja Bayer Zsolt a Németország budapesti nagykövetének címzett nyílt levelében. 

A Magyar Időkben megjelent írásban Bayer „frusztráltnak és betegnek” nevezi a „németséget”, mert szerinte a holokauszt miatt érzett bűntudatuk következtében csendben tűrik, hogy az országukba érkező „félelmetes és nem ide való tömeg”, vagyis az afrikaiak és távol-keletiek „felélik a szociális rendszert, ellehetetlenítik a jóléti társadalmat magát, koszt, bűzt, szennyet és elviselhetetlenséget teremtenek, nem dolgoznak.” 

Bayer szerint a német bürokrácia „önmaga paródiájává vált, hozzárohadt a körülményekhez”, és a németek saját magukat „vezetik ki a létezésből”, amikor félrenéznek, és azt mondják, hogy „egyetlen etnikumot sem lehet a bűnnel azonosítani, a rasszizmus pedig amúgy is tilos”.

Az írás így zárul:

„Ezt csinálták maguk a saját hazájukból. A fekete-erdei klinika és a Derrick irigyelt, csodálatos és csodált, tiszta, rendes és gazdag világából. 

Maguk nagyobb bűnt követnek el most, mint dédszüleik akkor elkövettek, és akikre hivatkozva most megteszik azt, amit megtesznek.

Maguknak sem lesz bocsánat. Vagy azért, mert nem is marad német, aki majd megbocsásson, vagy azért, mert egyszer végre fellázadnak a maradék németek, és pontosan oda fogják magukat sorolni, ahová a dédszüleiket: a nemzet gyilkosai közé.”