Talán még az angol futball szerelmesei is törnék egy ideig a fejüket azon a kérdésen, hogy a 2018-as világbajnokságot megelőzően pontosan ki, és mikor szerezte az angol labdarúgó-válogatott utolsó találatát szögletből? Nos, a válasz Matthew Upson, aki egy Steven Gerrard-pontrúgás után talált a hálóba a 2010-es dél-afrikai világbajnokságon Németország ellen. Azóta két Európa-bajnokságot és egy világbajnokságot rendeztek,

az angol válogatott pedig ezeken összesen 72 alkalommal végzett el sarokrúgást - ám egyikből sem szerzett gólt.

Aztán elkezdődött a 2018-as oroszországi vb, Anglia pedig első gólját a tornán - Harry Kane révén - épp egy szögletet követően érte el Tunézia ellen. Hogy mindez véletlen lenne? „A véletlenben is van logika” – mondaná erre bölcsen a holland labdarúgás legendás alakja, Johan Cruyff. Az igazság azonban sokkal inkább Allan Russel személyében, illetve Gareth Southgate helyzetfelismerési képességében keresendő.

Az angol nemzeti tizenegy szövetségi kapitánya az USA-ban tett szakmai látogatása alkalmával tanulmányozta az NBA-ban és az NFL-ben szereplő csapatok munkáját, s megértette: ugyan számos csapat játszik haszonló módon, ám, ami a különbséget (egyúttal pedig a sikert) jelenti, az a speciális területen tevékenykedő emberek tudása. Ennek a gondolatsornak lett vége a fenn említett Allan Russel beemelése az angol szakmai stábba.

„Elvétve találni olyan személyt, aki kifejezetten egy feladatsorral foglalkozik, aki a technika tökéletesítéséért felel”

– mesélte Gareth Southgate, az angolok kapitánya arról az Allan Russelről, aki saját honlapján úgy jellemzi magát, mint a világ első számú támadókkal foglalkozó trénere. A bármelyik férfimagazin címlapján könnyedén elférő sármos úriember feladata az angol válogatottban viszonylag egyszerű: egyrészt a minél hatékonyabb befejezésre készíti fel játékosaikat, másrészt kiemelt hangsúllyal foglalkozik a pontrúgásokkal. Hogy mennyire fontos ez a játékelem, arra az éppen zajló világbajnokságon jól rámutat.

Az eddig esett gólok 42 százaléka ugyanis pontrúgás vagy büntetők után születtek, ez pedig új rekord. (A lista első helyén korábban az 1998-as franciaországi torna állt a maga 36 százalékával.)

Az angol csapat góljai nagyban hozzá járultak a rekord beállításához. Hiszen a Kolumbia elleni Harry Kane-büntetőt szöglet előzte meg, ahogy a Svédország elleni, és a mérkőzés későbbi alakulása szempontjából igen fontos Harry Maguire-fejest is. De emlékezhetünk például a Panama elleni begyakorolt szabadrúgásvariációra is.

„Allan sokat foglalkozik a rögzített helyzetek gyakorlásával, ugyanis már a torna előtt arról beszéltünk, hogy ez a játékelem kiemelt fontosságú lesz”

– mesélt Southgate munkatársáról, akinek karrierje nem volt épp kiemelkedő.

Az egykoron félállású modellként tevékenykedő Russel aktív pályafutása során skót (Hamilton, St Mirren, Kilmarnock) és angol alacsony osztályban szereplő kluboknál futballozott, majd utolsó éveit az Amerikai Egyesült Államokban töltött. Előbb az észak-karolinai Carolina Railhawksnál majd a los angelesi Orange Countynál rúgta a bőrt. A tengerentúli látogatása során – ahogy Southgate is tette – megfigyelte, hogyan dolgoznak egy-egy csapatnál a támadásokért felelős edzők, majd folyamatos tanulással fejlesztette képességeit.

Felfogása alapját statisztikák böngészése, illetve részletes mérkőzés és edzés elemzés képezi, gyakorlatai pedig a csatárok számára mindig mérkőzés-specifikusak. Persze, jogos kérdés: hogyan segíthet a világsztár támadóknak Allan Russel? Mint az maga Russel elmondta, nem mindegy, hogy támadó a labda melyik pontját lövi meg egy-egy szituációban, ahogy például az sem, miként fordítja a csípőjét.

„Azok az apróságok, melyeket megmutat, rengeteget segítettek eddig” – fejtette ki Harry Kane véleményét Russelről. Míg McManus a korábbi Hibernian-csapattársáról elmondta, munkássága kultúrateremtő jellegű, s úgy gondolja, sok klub követni fogja a speciális szakemberek alkalmazását a labdarúgásban.

A poszt szerzője Havasi Zsolt, az MNO egykori újságírója.