Sokan eleve rettegéssel állnak a cukorhoz, pedig annyire azért nem gonosz ez az anyag, hogy félni kelljen tőle. Problémát igazából az jelent vele kapcsolatban a mai gasztrokultúránkban, ha nagyon sokat fogyasztunk belőle, hiszen az emberi szervezet nem szokott ehhez hozzá fajunk fejlődésének évtízezredei során.

A WHO ajánlása szerint egy egészséges felnőtt napi hozzáadott cukorfogyasztását a kalóriabevitel legfeljebb 10%-ában kellene korlátozni. Ez azt jelenti, hogy egy átlagos felnőtt számára javasolt napi 2000 kcal energiabevitel esetében legfeljebb 200 kcal-nak megfelelő cukrot fogyaszthatunk, ami kb. 50 grammnak, azaz 12 teáskanálnyi mennyiségnek felel meg. Fontos, hogy ebbe minden, az ételeinkhez, italainkhoz hozzáadott, illetve benne lévő cukor (pl. méz vagy gyümölcsszirup formájában is) beleszámít – erről a termékek címkéje ad iránymutatást.

Aki szereti az édeset, de nem akar egészségtelenül sok cukrot enni-inni, a cukorhelyettesítőkben nyerhet vigasztalást. Az édesítőszerekkel kapcsolatban hasznos infókat tartalmaz ez az oldal.

Az eNet a Coca-Cola Magyarország megbízásából 2018 májusában a 18 évnél idősebb, rendszeresen internetező népesség körében végzett online kutatást azért, hogy felmérje a tudatos táplálkozással kapcsolatos információk ismertségét és használatát. Ez a kutatás leplezte le a cukorral kapcsolatos félelmeinket, de azt is, mennyire tartunk a

Rémisztő adalékoktól:

A kutatás szerint a fogyasztók többsége – tízből hat felnőtt – elolvassa a címkén, hogy a kiválasztott élelmiszerben milyen adalékanyagok vannak, de túlzottan nem tartanak ezektől az összetevőktől. Azon a skálán, ahol az 1-es jelöli az „egyáltalán nem tartok tőle”, az 5-ös pedig a „nagymértékben tartok tőle” véleményt, 3,4-es átlaggal a leginkább félelmetes adalékanyagnak az állományjavítók bizonyultak, míg a leginkább elfogadottnak az édesítőszerek (2,9) számítanak.

Az élelmiszer-adalékként regisztrált állományjavítók jellemzően nem törnek az életünkre. A sűrítő-, kocsonyásító- vagy emulgeáló-anyagok nagy részét mindig is használta az emberiség, csak házi körülmények között nem olyan finomított, tisztított formában szoktuk a tésztákhoz, lekvárokhoz kezelni őket, mint az élelmiszeripar tesz. A guargumit pedig (E412) fura neve ellenére nem a belünkbe tapadó rosszindulatú csomóként kell elképzelni, hanem egy babféle megőrlésével készülő finom porként, ami egyebek mellett segít összekeveredni a vizes és olajos anyagoknak, hogy egységesebb legyen a végtermék állaga. A pektin (E440) pedig olyan veszélyes dolgokból származik, mint mondjuk az alma vagy a répa, és az élelmiszeriparban kocsonyásító-sűrítőanyagként használják.

A tartósítószert sem szeretjük, még abban sem, amiben nincs is

Egy, szintén a Coca-Cola megrendelésére készült tavalyi országos kutatás alapján a hazai fogyasztókat vásárláskor az befolyásolja a leginkább, hogy van-e a kiválasztott élelmiszerben tartósítószer. Ennek apropóján ezúttal azt a kérdést is feltették, hogy vajon az üzletekben kapható gyümölcslevek miért állnak el sokáig felbontás nélkül. A válaszadók közel fele – rosszul – arra tippelt, hogy tartósítószereket tartalmaznak ezek a termékek, és csupán tízből hárman tudták jól, hogy az aszeptikus, csíramentes csomagolástechnológiának – és a pasztőrözésnek – köszönhető a hosszú eltarthatóság.

„Felelős vállalatként a Coca-Cola nagy hangsúlyt helyez arra, hogy a vásárlókat átlátható módon és egyértelműen informálja termékei összetételéről, így fogyasztóink felelős döntést hozhatnak. Dunaharaszti üzemünkben a jeges teák, gyümölcslevek és –nektárok tartósítószer nélkül készülnek, de – alig néhány kivétellel – ugyanez a helyzet a szénsavas üdítőitaloknál is. Utóbbiak esetében az eltarthatóságot a szénsavtartalom, míg az előbbieknél a pasztőrözés, illetve a csíramentes, aszeptikus gyártás- és csomagolástechnológia biztosítja” – mondta Niklós László a Coca-Cola Magyarország ügyvezetője.