A Serengeti Park környékén szafarikat, trófeavadászatokat szervező befektetők miatt több ezer őslakos maszáj szorul ki saját földjéről Tanzániában. Kunyhóikat felgyújtják, itatóhelyeiket elkerítik, és ha ellenállni próbálnak, a rendőrség letartóztatja, megfenyegeti, nem ritkán megkínozza őket. Egy nemrégiben megjelent tanulmány szerint az, ami most történik az országban, katasztrofális hatással lehet a maszájokra és a Serengeti állatállományára is.

A maszájok Kenya déli és Tanzánia északi részének őslakosai. Csupán egy-kétmillióan lehetnek, de jóval ismertebbek, mint más kelet-afrikai népcsoportok, elsősorban legendás önérzetük, megőrzött félnomád életmódjuk és feltűnő öltözködésük miatt. A maszáj régen nagyon harcias törzs volt, egyes területeken, így például Zanzibár szigetein manapság is gyakran biztonsági őrként alkalmazzák őket. Jelen helyzetükben azonban a harciasság sem segít: túl nagy erővel állnak szemben, dollármilliárdokkal és magával a tanzániai államszervezettel; úgy tűnik, nincs sok esélyük, és néhány éven belül teljesen eltűntetik őket ősi földjeikről.

Az Oakland Institute nyomozása szerint elsősorban négy falu lakossága érintett Loliondo térségében, a Serengeti Park vidékén. Itt rengeteg maszáj él, főleg, miután - környezetvédelemre és fajfenntartásra hivatkozva - a kormány kiszorította őket eredeti lakóhelyeikről. A maszájok élettere évről évre szűkül.

A szervezet jelentése elsősorban két vállalatot tesz felelőssé a maszájok kiszorításáért: az egyik egy bostoni székhelyű szafariszervező cég, a Thomson Safaris, a másik pedig az Ortello Business Corporation (OBC) nevű cég, amely az Egyesült Arab Emirátusok uralkodócsaládjának kezében van, és gyakorlatilag a királyi család és barátaik vadászatait intézi.

A tanzániai vezetés és a maszájok között 1992-ben romlott meg a kapcsolat, amikor a kormány az OBC kezére játszotta a kenyai határ közelében fekvő, 4000 négyzetkilométeres területet, melyre vadászati engedélyt kaptak. 

A Serengeti Park szélén lévő birtok konkrétan az arab uralkodócsalád játszótere, csak rokonok és csókosok járnak ide trófeavadászatra, még saját mobilhálózatot is használnak. 

Nehezen kifejezhető az a kár, amit a család 25 év alatt a területen okozott, több ezer ritka, veszélyeztetett állatot lőttek ki vagy ejtettek fogságba. A helyi és nemzetközi tiltakozó akciók nyomására a tanzániai kormány 2017-ben ugyan felbontotta a szerződést az OBC-vel, de a vadászatok állítólag zavartalanul folytatódnak úgy is, hogy már nincs érvényes engedélyük. A jelentés szerint 2018 márciusában még pontosan ugyanúgy működött a cég, mint a megelőző évtizedekben.

A maszájok egészen 2009-ig viszonylag békésen megfértek a vadászokkal, ekkor azonban a tanzániai kormány megtiltotta nekik, hogy a vadászterületen állatot tartsanak vagy földet műveljenek. Ezután rendőrök és őrök lepték el a környéket, a maszájok kunyhóit felgyújtották, az ellenálló őslakosokat letartóztatták és megkínozták. Bár a kormány tagadja, hogy a pénzt választotta a maszájok védelme helyett, a jelentések szerint 2015-ben 114 bomát, tavaly augusztusban pedig 185 másikat romboltak le. (A maszájok bomának nevezik azt a kis területet, tanyát, ahol néhány egyszerű ház, kunyhó áll, és ahol állataik pihennek.) A helyi sajtó szerint mintegy húszezer maszáj vált azóta hajléktalanná.

Több maszáj a bíróságon keresi az igazságot, erre Tanzánia turisztikai minisztere, Hamisi Kigwangalla azt mondta, szó sincs az emberi jogok megsértéséről, és a kormány már talált megoldást arra, hogy a Loliondo környéki konfliktusokat megoldja. A miniszter hozzátette, a problémát szerinte csak a civil szervezetek találják ki és fújják föl.

A másik nagy cég, a Thomson Safari legalább annyi kárt okoz a Serengeti környékén, mint az OBC. A cég felhúzott egy tábort a maszájok falujának közepére, és megakadályozza, hogy állataikat a vízgyűjtőhelyekre vagy a legelőre vigyék. Ha mégis próbálkoznak, az őrök megverik és elkergetik őket. Az elmúlt évek szárazságával együtt ez már nagyon komoly problémát jelent, a maszájok alultápláltak, egy részük éhezik. A nemzetközi sajtó már piszkálta az ügyet, de a Thomson Safari tagad minden vádat, és közleményében azt állítja, sosem akadályozzák a maszájokat semmiben, sőt, nagyon is gyümölcsöző a kapcsolatuk, ők maguk is alkalmazzák a törzs tagjait. A cég is kijátszotta az NGO-kártyát, mint írták, „ezek az aktivisták feltüzelték a falusiakat, ami ahhoz vezetett, hogy botokkal, késekkel, lándzsákkal és mérgezett nyilakkal felfegyverzett fiatal harcosok támadtak munkatársainkra”.

A civil szervezetek szerint a tanzániai kormány csak annyiban reagál a panaszokra, hogy megpróbál megfélemlíteni mindenkit, aki a bíróságon tanúskodna az ügyben.