A világ leglelkesebben lehallgató, ezért titkosszolgálati szövetségbe is tömörült öt országa, az USA, Nagy-Britannia, Új-Zéland, Ausztrália és Kanada kormányai azt követelik a titkosított kommunikációt biztosító szolgáltatóktól - most már gyakorlatilag az összes nagy szolgáltató ilyen a Facebooktól a Google-ig -, hogy biztosítsanak "jogszerű hozzáférést" a felhasználók titkosított üzeneteihez.

Mielőtt tovább mennénk, egy dolgot szögezzünk le:

ha a titkosított üzenetekhez hozzá lehet férni, azok nem titkosított üzenetek.

Vagyis amit az Öt Szemként emlegetett megfigyelőállamok akarnak, az

technikailag lehetetlen.

A titkosítási megoldások ugyanis nem tudják értelmezni azt, hogy egy hozzáférés "jogszerű", vagyis hogy aki hozzá akar férni a titkosított üzenethez, az bírói vagy miniszteri felhatalmazással, a közjó érdekében teszi azt. Ha a titkosított üzenetet a címzetten kívül bárki fel tudja nyitni, akkor bárki fel tudja nyitni. Nem csupán a titkosszolgálatok bírói engedély birtokában, hanem bűnözők, akik mondjuk a titkosított üzenetben átküldött érzékeny adatainkat akarják megszerezni.

Ez valahogy nem fér az Öt Szem illetékes minisztereinek fejébe, akik múlt heti ausztráliai csúcstalálkozójukon arra jutottak, hogy "ösztönözni kell az infokommunikációs technológiát szolgáltató cégeket hogy önként teremtsenek jogszerű hozzáférést a termékeikhez és szolgáltatásaikhoz". Mindemellett hangsúlyozták, hogy "elkötelezettek" a "személyes adatbiztonság", illetve a digitális gazdaság és a kormányzati adatok biztonsága mellett is. Csakhogy, és most ismételni fogom magam, a titkosítási technológia nem tud különbséget tenni aközött, hogy valaki "jogszerűen" akar hozzáférni a titkosított üzenethez, vagy sem. Vagyis, ha arra kötelezik a titkosított kommunikációt szolgáltatókat, hogy hozzáférhetővé tegyék a titkosított kommunikációt, azzal pont a személyes, üzleti és kormányzati adatok biztonságát veszélyeztetik.