"Bereményi Géza valóban élő klasszikus, és ezt senki nem veheti el tőle, még ő saját maga sem, a beszari, megfelelési kényszeres, segghülye nyilatkozatával sem. Annak ellenére marad élő klasszikus és zseniális író-költő, hogy láttam a fényképét. Egy alkoholista vén fasznak tűnik rajta."

Ezeket a kemény - vagyis inkább puha és rossz szagú - szavakat Bayer Zsolt publicista írta Bereményi Géza író-dalszövegíró-filmrendezőről egy blogposztjában. Hogy a nyilatkozatai szerint szekértáborokon kívül álló, de fideszes körökben is kifejezetten népszerű, évtizedekig a Fidesz-szimpatizáns Cseh Tamás alkotótársaként működő művész mivel váltotta ki ezt a mocskolódást a Fidesz-alapító Bayerből? 

Azzal, hogy egy, még múlt pénteken a 24.hu-nak adott interjújában “nagyon hülye embernek” nevezte Szakács Árpádot, a Magyar Idők című kormánylapban alpári hangvételű cikkekben kultúrharcot folytató publicistát. 

A radikálisan gyűlölködő hangvétel mellett Szakács arról ismert, hogy bár önbevallása szerint a balliberális kultúrterror által háttérbe szorított jobbos művészek érdekében kampányol, valójában mulatságos módon nem ismeri a magyar művészeti életet, és sorra nevez elnyomottnak az összes állami díjjal kitüntetett, rengeteget publikáló, sikeres, közismert, és népszerű művészeket.

A legviccesebb talán az volt, hogy a tényleg minden magyarul tudó gyerek - és felnőtt által ismert és kedvelt, a 2002 és 2010 közötti bal-liberális koalíciós kormányok által kétszer is magas állami kitüntetésben részesített Kányádi Sándor költőt is a ballib kultúrterror elnyomottjának nevezte.

Ezt az egész trágár cicaharcot is az váltotta ki, hogy Szakács az egyik Magyar Idők-beli írásában a minden téren kivételesen sikeres Bereményit a balliberális kulturális diktatúra elnyomottjai között emlegette. Azt a Kossuth-, József Attila- és Balázs Béla-díjas művészt, aki már a rendszerváltás előtt 7 kötetet adott ki és  2 nagyjátékfilmet rendezhetett. Aki a KISZ- József Attila-, SZOT- és Balázs Béla-díját még az előző rendszerben kapta, majd utána Demszky Gábor liberális főpolgármestertől kapott Pro Urbe-díjat, bár az igaz, hogy a két, rendszerváltás utáni nagyjátékfilmjét jobboldali kormányok idején készítette el.

Emiatt a skatulyázás miatt nevezhette Bereményi Szakácsot hülyének az interjúban.

Ez volt egyébként a Bayerből gyalázkodásrohamot kiváltó beszélgetésrészlet:

Most szerencsére fegyverek nem dörögnek, de a kultúrharcot meghirdették, aminek egyik önjelölt élharcosa önt is a balliberális kulturális diktatúra elnyomottjaként emlegette. Erről mit gondol?

Tegnap futottam össze egy járókelővel, aki megállított azzal, hogy azt olvasta rólam a sajtóban, én vagyok a mostani rendszer kedvence. Ennyit a kultúrharcól.

Nem érzi úgy, hogy meg kellene szólalnia, amikor harci zászlóra tűzik a nevét?

De hát, aki ezt állította, az szemlátomást egy nagyon hülye ember. Láttam a fényképét. Mit cáfoljak rajta?

Tóth Vera énekesnő például kikérte magának egy hasonló cikk után, hogy az ő nevét használják ilyesmihez. Tényleg a balliberális kulturális diktatúra elnyomottjának érzi magát?

Ebben is van némi igazság, de a másik oldalnak is legalább annyira az elnyomottja vagyok. Nem tudok rendesen kibontakozni, mindig korlátozni próbálnak. (nevet) De már ehhez is hozzászoktam.

Miben érzi magát korlátozva?

Például a személyiségemet korlátozzák azzal, hogy mindenféle hülyeséget állítanak rólam. Egy biztos, az írásban nem gátolnak. Az íróasztalnál ülve teljesen szabad vagyok, a többi meg nem is érdekes.