Ez a cikk eredetileg az Abcúgon jelent meg, Neuberger Eszter írta.

• A kormányzati kommunikációval szemben nem csak nyertesei, kárvallottjai is szép számmal vannak a „Földet a gazdáknak” programnak, a Fidesz-kormányok nagyszabású termőföld-kiárusító akciójának.
  
• Ők azok a bérlők, akik 2012-2014 között még örülhettek, hogy nyomott áron földhaszonbérleti joghoz jutottak állami tulajdonú földeken, néhány évvel később viszont azzal kellett szembesülniük, hogy az állam eladja a nekik bérbe adott földdarabot.
  
• Aki nem tudta megvenni, az most jó eséllyel azért küzd, hogy a területen maradhasson.
  
• De olyanok is vannak, akik pereskedés helyett inkább idő előtt visszaadták a földet.
  

2015-2016-ban összesen körülbelül 200 ezer hektár területű földtulajdonát értékesítette az állam a “Földet a gazdáknak” program keretében – 8600 különböző méretű és minőségű földdarab került kalapács alá az országszerte meghirdetett földárveréseken.

A kormányzati sikerkommunikáció szerint mindenki jól járt: egyfelől „minden harmadik magyar gazda – mintegy 30 ezer földműves – juthatott piaci áron földtulajdonhoz”, másfelől 270 milliárd forint plusz bevétel vándorolt így az államkasszába.

A gond csak az, hogy ugyanezeknek a földeknek egy jó részét két-három évvel korábban, 2012 és 2014 között adta haszonbérletbe – magánszemélyeknek vagy cégeknek – az állam. Ezek a bérlők azzal számoltak, hogy ha a vállalt kötelezettségeket teljesítik, akár húsz évig folyamatosan használhatják az adott földterületet.

Azzal, hogy eladta alóluk a földet, az állam őket hozta nagyon nehéz helyzetbe.

Egy, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Örményesen élő gazda, Sávai Henriett például nem elég, hogy lecsúszott az általa bérelt földterület megvásárlásáról, annak új tulajdonosa most mindent megtesz, hogy kitegye a területről, hiába van rá húsz éves bérleti joga.

A harmincas éveiben járó Sávai Henriett családtagjaival közös gazdaságukban gazdálkodik, amióta 2013-ban a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet pályázatán bérleti jogot szerzett egy 7,34 hektáros – az értékesített földdarabok átlagméretéhez képest kicsi – földterület bérlésére.

Az eredetileg pénzügyi végzettségű fiatal nő a “Fiatal gazda” pályázat egyik nyerteseként egy évvel korábban, 2012-ben költözött vissza Budapestről vidékre. Becsatlakozott a főleg állattenyésztéssel foglalkozó családi gazdaságába, a pályázaton megszerzett bérelt földön az állatok takarmányát kezdték el termeszteni.

Henriett hazaköltözése és a terület használatba vétele után két évvel, 2015 decemberében, azonban azzal szembesült, hogy a szóban forgó – egyébként a szomszédos Kuncsorba nevű falu határában fekvő területet elárverezi az állam. Henriett első körben még örült is ennek, hiszen ez azt is jelentette, hogy ő is versenybe szállhat a terület tulajdonjogáért.

Elbukta, és még a haszonbérlete is veszélybe került

A liciten azonban nem tudott 13 millió forintnál többet kínálni az árat a kezdő tízmillió forintról felsrófoló másik licitálónál, így az illető – egy törökszentmiklósi férfi – nyerte az árverést.

Riportalanyunk, miután lecsúszott a földvásárlásról, azzal találta szemben magát, hogy egy másik, környékbeli gazda földjét használja, aki nem elégedett azzal az 1250 forint/aranykoronás (az aranykorona a föld minőségének mértékegysége egy hektárnyi földterületre vonatkoztatva) bérleti díjjal, amennyiért az állam adta bérbe a földjeit. Külön fricska a történetben, hogy Henriett előtt a szóban forgó földet az új tulaj szintén bérelte.

A fiatal gazda  az összesen 216 aranykorona értékű földterületért, amit bérelt, 270 ezer forintot fizetett az államnak, az új tulajdonos ennél jóval többet akart.

„Háromszorosára szerette volna emelni az árat: hektáronként 37 ezer forint helyett fizessek 110 ezret. És javasolta, hogy forduljak ügyvédhez, ugyanis ő élni fog minden törvény adta lehetőséggel”

– magyarázta Sávai Henriett, aki ezután úgy döntött, a bíróságon vitatja a követelt bérleti díjat. Úgy érzi, a tulajdonos célja, hogy kiebrudalja őt a földjéről, ezért emelné ilyen magasra az árat. Hogy a vitát eldöntsék, a bíróság szakértő véleményét kéri ki ilyenkor, hogy megtudja: mi a helyben szokásos, kialakított piaci haszonbérleti díja a földnek az adott térségben, és ez alapján mondja meg, követelheti-e a szóban forgó összeget a tulajdonos a bérlőtől.

Sávai Henriett bízik abban, hogy igazat ad neki a bíróság, mert bérleti díjként csak annyit tud kifizetni, amennyit az évente igényelhető EU-s területalapú támogatásból képes kigazdálkodni. A területalapú támogatás hektáronként igényelhető annak, aki a földet ténylegesen megműveli. Összege jelenleg 70 ezer forint körül mozog.

Ehhez képest a mezőgazdasági igazságügyi szakértő első nyilatkozatában először 75 ezer, majd egy módosítást követően 86 ezer forintos hektáronkénti éves bérleti díjat állapított meg helyben szokásos díjként,

Henriett azonban azt állítja: utánanézett, 40-50 ezer forint fölé nem nagyon mennek a környéken a hektáronkénti földbérleti árak. Az, hogy a szakértő ennél magasabb összeget állapított meg, szerinte annak köszönhető, hogy a kiszámításához az elhelyezkedésük miatt kifejezetten felsrófolt áron bérbe adott földek árát vette figyelembe.

Ha most Henriett számára kigazdálkodható, elfogadható árat állapít is meg ítéletében a bíróság, Henriett már most számít arra, hogy pár év múlva, amikor újra teheti, a terület tulajdonosa ismét megpróbál majd megfizethetetlen árat szabni a földjéért.

„Az egész arról szól, hogy kifárasszon”

– mondta sóhajtva a gazda, aki azonban most, hogy már felvette a kesztyűt, nem akarja feladni a dolgot. Még 2034-ig érvényes a szerződése. (A Földforgalmi Törvény szerint jelenleg öt évente lehet a bérleti díj összegén módosítani. Ha az emelés a 20 százalékot meghaladja, akkor a megegyezni nem tudó felek perre vihetik az ügyet —ekkor szakértőt kell bevonni a vita rendezésére.)

Nem tudni, hány érintett lehet

Nincsenek róla pontos statisztikák, hány ilyen helyzet alakult ki a földárverések miatt, de az ex-fideszes Ángyán József, agrártudós a földárverések eredményeit elemző jelentéseiben – az eddig elkészült megyei jelentésekben – nem nehéz észrevenni, hogy egy gyakran előforduló jelenségről van szó.

A megyei jelentésekben ugyanis szerepel az elárverezett területeket jelenleg is érvényes haszonbérleti szerződéssel használó bérlők névsora, amit elég csak összevetni az adott megyében földárverésen győztes pályázók nevével.

Aki az árverésen nem tudta megvásárolni a maga bérelte földterületet, az potenciálisan a Sávai Henriettéhez hasonló cipőben jár. Csak a Jász-Nagykun-Szolnok és a Csongrád megyei földtulajdon-mozgásokról szóló jelentésben 77 ilyen bérlőt számoltam össze.

Ez persze nem lenne kapásból konfliktusos helyzet: az új tulajdonos átveszi az államtól a bérlőt, minden megy tovább, ahogyan eddig, a szerződés lejárta után pedig azt csinál a tulaj a földjével, amit akar.

Csakhogy a valóságban konfliktusok és jogviták sora gerjedt az állami földárverések teremtette helyzetből, több esetből pedig bírósági ügy lett, amik jelenleg is tartanak.

A módszerek tárháza beláthatatlan

Ilyen esetekről írt korábban a hvg.hu délkelet-magyarországi újságírója is. A bérlet díj emelés és a bérleti szerződés érvényességének megkérdőjelezése mellett gyakori eszköz még az új tulajdonosok kezében, hogy a föld nem megfelelő használatáért jelentsék fel a bérlőket. A cikkben megszólal egy bérlő, akinek a bérelt földjére rendszeresen kijárt az új tulajdonos a gyomot fotózni és erre alapozott egy eljárást. Ezt elbukta, mivel a gyomot fejlettségi szintje szerint gyomirtózzák, amit egy naplóban dokumentálniuk kell a gazdáknak – írja a lap.

Bár ügyével névvel, arccal a nyilvánosság elé álló pórul járt földbérlőt keveset látni a sajtóban –  az érintettek többsége attól tart, a nyilvánosság csak ártana az ügyének -, akadtak azért pillanatok az elmúlt években, amikor az elégedetlenség a felszínre tört.

Idén tavasszal azért jártunk a Csongrád megyei Székkutason, hogy érintetteket keressünk, mert volt már korábban jele annak, hogy a helyiek közül többen kárvallottjai a „Földet a gazdáknak!” programnak.

Idén márciusban, közvetlenül a választások előtt ugyanis lakossági fórumot tartott a településen a terület országgyűlési képviselője, Lázár János és Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter, ahol persze óriási sikerként beszéltek a „Földet a gazdáknak!” programról.

Mondandójuk végeztével azonban nem ért véget a fórum, több jelenlévő ugyanis kérdőre vonta Lázárékat, hogyan lehet, hogy az elárverezett földek nagy részét nem székkutasiak vették meg. Ugyan a földekért elvileg csak helyiek indulhattak, a szabályok szerint a földterület 20 kilométeres körzetében élők is helyinek számítanak, ezért a nyertesek között akár még a Székkutastól 17 kilométerre fekvő Hódmezővásárhelyen élő gazdák is akadhatnak.

Emellett több felszólaló panaszkodott, hogy a bérelt földjének új tulajdonosa nem fogadja el a bérlői jogviszonyt igazoló papírjait, és olyanok is felálltak, akik hiába próbáltak élni elővásárlási jogukkal – ennek lényegét később megmagyarázzuk -, igényüket bármiféle indoklás nélkül elutasította a földalap.

Kétsoros levélben tájékoztatták: nem nyertek

„Én is felszólaltam, de azért nem vagyok olyan gyakorlott szónok, mint Lázár János”

– ingatja a fejét szerényen Bakos Mihály, a márciusi fórumon felszólaló egyik gazda, akivel később személyesen találkoztunk.

Bakosék a Székkutas melletti Kakasszéken élnek tanyájukon, és főleg növénytermesztéssel foglalkoznak, száz hektár körüli területen gazdálkodnak. Állami földterületet nem bérelnek,  2013-ban földbérleti pályázaton szerettek volna állami földhaszonbérlethez jutni, de nem nyertek.

2015-ben a korábban megpályázott földeknek már nem a bérleti, hanem a tulajdonjogáért indulhattak volna a hivatalos földárverésen, ám Mihály, a családfő arra gondolt: nem akarná elhalászni a kalapács alá kerülő területeket azok elől, akik annak a tőszomszédságában élnek, vagy művelnek másik területet, esetleg már bérlik is az adott parcellákat. Ezért nem indult a liciten.

Nézőként viszont ott ült az árverésen, és megdöbbenve látta, hogy nem is azok a székkutasi gazdák nyerik a tételeket, akik ellen nem indult volna el, hanem nagyobb földterületen gazdálkodó, tőkeerősebb gazdák, akik az árveréseken több, haszonbérletben művelt földet is megvettek.

Mihály és felesége, Margit ekkor döntötte el, hogy élni fognak elővásárlási jogukkal. Termőföld vagy tanya értékesítése esetén bizonyos személyeket elővásárlási jog illet meg.

A polgári törvénykönyv értelmében, függetlenül attól, hogy termőföldről beszélünk, vagy sem, ha az értékesítésre kerülő tulajdon úgynevezett osztatlan közös tulajdonban van, elővásárlási joga van mindegyik társtulajdonosnak.

Konkrétan a termőföldekre vonatkozóan elővásárlási joga van (ebben a sorrendben):

• a haszonbérlőnek (ha a haszonbérleti jogviszony legalább három éve fennáll),
• a helyben lakó szomszédnak (akinek a termőföldje vagy a tanyája az értékesítésre kerülő terület mellett van),
• a helyben lakónak (aki azon a településen, vagy annak 15 km-es környezetén belül lakik, amelyik területén a termőföld található),
• végül a Magyar Államnak.

A helyben lakó szomszédok és a helyben lakók között is felállítható egy sorrend a földtörvény szerint. Elsőbbséget élveznek a családi gazdálkodók, aztán jönnek az őstermelők és az egyéni mezőgazdasági vállalkozók, végül más – jogi személyiséggel bíró vagy a nélküli – szervezetek helyben lakó tagja vagy helyben lakó részvényese.

Mihályék két földterületre nyújtottak be elővásárlási jog érvényesítésére vonatkozó igényt: az egyik közös tulajdonban lévő területre annak társtulajdonosaként, a másikra helyben lakó családi gazdálkodóként.

Ám mindkét igényüket elutasították: több más – különböző földekre, de hasonló igénnyel élő – gazdával együtt nem sokkal később egy kétsoros levelet kaptak: nem sikerült megelőzniük az árverésen a legmagasabb összeget licitáló vevőt.

„Semmilyen indoklást nem kaptunk, se szóban, se írásban” – magyarázta Mihály és Margit, akik úgy döntöttek, perre viszik az ügyet mindkét földdarab esetében. Mindkét esetben a Magyar Államot, pontosabban a földeket eredetileg tulajdonló Nemzeti Földalapot perelték, amiért szerintük nem jártak el megfelelően a végső vevő kiválasztásánál. A perek során aztán találkoztak konkrét érvelésekkel is, miért nem élhetnek elővásárlási jogukkal, ezek azonban jórészt az igénylés körül felmerülő formai hibákra vonatkoztak, nem Bakosék elővásárlási jogalapját kérdőjelezték meg.

Jogerős ítélet még csak az egyik ügyükben van, itt nekik adott igazat a bíróság, de a másik ügyben is bizakodóak. Összesen 12 hektárról van szó, ami a teljes gazdálkodó területükhöz képest nem sok, de hogy hozzájuthatnak, nekik annál többet jelent.

„Addig kell megállítani, hogy óriási földterületek egy kézben csoportosuljanak, amíg lehet, mert a kicsikhez visszavándorolni később már nem fognak”

 – magyarázta a házaspár.

„Arra volt jó, hogy a gazdákat egymásnak ugrassza”

A bemutatott pereskedő gazdák mellett azért olyan földbérlők is akadnak, akik inkább visszaadták az eredetileg két évtizedre elnyert földet, minthogy elhúzódó és költséges pereskedésbe vágjanak.

Egy észak-csongrádi faluban élő férfi, aki csak név nélkül vállalta, hogy nyilatkozik, 2014-ben kapott bérbe összesen 15 hektár szántót/gyepet vegyesen, amiket szarvasmarhái etetésére használt kaszálónak, egészen addig, amíg 2016-ban meg nem vette a területet a szomszédja.

„Fogalmam sem volt róla, hogy kalapács alá került az a terület, az új tulajdonos keresett meg, hogy mostantól az övé a gyöp” – magyarázta a középkorú férfi, akit a követhetőség kedvéért Jánosnak nevezünk.

A területet megvásárló gazda elbeszélése szerint rögtön riportalanyunk tudtára adta, hogy emelni szeretne a bérleti díjon, amit János már nem tudott volna kigazdálkodni. Ezért belement egy, az új tulaj ajánlotta egyezségbe: lemond a haszonbérleti jogáról, a földalapú támogatás így a tulajdonosra száll, János viszont még öt évig kaszálhatja a területet a saját állatainak.

„Na, ezt a megállapodást az első év után felrúgta” – mondta széttárt karral János, amikor tanyáján járva, a konyhaasztalnál ülve beszélgettünk. A tulaj ugyanis egy évre a megállapodás után felszántotta a területet, így János már semmit sem tud kezdeni vele.

Amikor arról kérdeztük, miért nem keresett jogi úton megoldást a sérelmére, János így felelt:

„Mi esélyem lenne egy agrárkamarai taggal szemben?”

A férfi, aki nemrég megromlott egészségi állapota miatt átadta fiának a családi gazdaság vezetését, rezignáltan csak úgy kommentálta az elmúlt évek történéseit:

„Az egész csak arra volt jó, hogy a gazdákat jól egymásnak ugrasszák, minket, kicsiket meg abból a kevésből is kisemmizzenek, amivel eddig gazdálkodtunk.”

A cikk megjelenése előtt nem sokkal első fokon ítéletet hozott a bíróság Sávai Henriett perében. Henriett és a föld tulajdonosának bérvitájában végül egy középutas összeget, 73 ezer négyszáz forintos hektáronkénti éves bérleti díjat állapított meg, az ítélet ellen eddig egyik fél sem fellebbezett.