„Az elmúlt hetekben Kansastől New Yorkig százával verték fel az éjszaka közepén a bevándorlógyerekeket, hogy hátizsákkal és elemózsiával buszokra pakolják és útra indítsák őket új otthonuk, egy sivár sátorvárosba Nyugat-Texas sivatagában” 

- írja nagy riportjában a New York Times. Trump kormányának egyik leglátványosabb bevándorlóellenes lépése volt, hogy elszakítják szüleiktől a bevándorlók gyermekeit. A nyár eleji nagy felháborodás ellenére a gyermekek elválasztása folytatódik, olyannyira, hogy egy év alatt megötszöröződött az ilyen okból elválasztott és elzárt gyermekek száma, immár 13 000-nél is többen vannak.

A gyerekeket eddig általában magán gyermekotthonokban, menedékhelyeken helyezték el, kettesével-hármasával éltek egy szobában. Ezek az otthonok városokban voltak, így volt lehetőségük tanulásra, és a jogsegély sem volt elérhetetlen.

Ennek most úgy tűnik, hogy vége. A túlzsúfoltságra hivatkozva a gyerekeket egy ideje egy, az Isten háta mögötti El Pasotól is 50 kilométerre, a mexikói határon, a texasi sivatagban felállított sátortáborba helyezik el, nemenként elkülönítve, húszasával egy sátorban. A környéken sehol egy iskola, a gyerekek a Times riportja szerint tankönyveket ugyan kapnak, de senki sem kéri számon rajtuk, hogy egyáltalán olvassák-e azokat. A jogsegélyhez is nagyon korlátozottan tudnak csak hozzáférni, ahogy az országban élő rokonaik se nagyon látogathatják őket.

A tornillói tábort júniusban nyitották meg, elvileg 30 napra. Csakhogy mert közben 34 napról 59 napra nőtt a gyerekek átlagos elzárásának ideje, az eredetileg egy hónapra, 400 férőhellyel megnyitott tábort szeptemberre 3800 férőhelyesre bővítették, és legalább az év végéig fenn akarják tartani.

„Általános gyakorlat a beözönlési menedékek használata, mint ahogy azt régen a katonai bázisokon csinálták. Szándékunk szerint ezeket az ideiglenes létesítményeket addig használjuk, amíg szükség van rájuk” - nyilatkozta a Timesnak Evelyn Stauffer, a bevándorló gyerekekért felelős Egészségügyi Minisztérium szóvivője. Szerinte amúgy a tábor „a rosszul működő bevándorlási rendszer” miatt vált szükségessé.

A jogvédők szerint azonban rendkívül aggályos az ilyen átmeneti táborok felállítása. A gyermekek őrizetére használt kb. száz gyerekotthonban ugyanis szigorú előírások voltak a gyermekek biztonságos elhelyezésére és oktatására, illetve nevelőik végzettségére, és ezeket a gyerekvédelmi hatóságok rendszeresen ellenőrizhették is. A tornillói táborra ezek a szabályok nem vonatkoznak.

Ahogy az is nagyon sajátos, ahogy az áttelepítéseket végzik. A Timesnak munkájukat féltve névtelenül nyilatkozó gyermekotthoni dolgozók szerint mára bevett gyakorlattá vált, hogy a gyerekeket késő éjszaka szállítják el addigi lakhelyükről úgy, hogy csak pár órával előbb szólnak nekik a költözésről, máskülönben a gyerekek bepánikolnának, és szökni próbálnának.

A Times cikke szerint a rendszert részben valóban a Trump kormánya által tavasszal bevezetett zéró tolerancia politikája nyomán a szüleitől elválasztott több mint 2,5 ezer gyerek telítette túl, de a szövetségi őrizetben levő gyerekek nagy része egyedül próbált átkelni a határon. Őket általában ún. szponzoroknál - rokonok, családi barátok - próbálják elhelyezni addig, amíg a bíróság dönt az ügyükben. De a folyamat akár hónapokig is húzódhat, vagyis a gyerekek akár hónapokig is a világtól elzárt sátortáborban rekedhetnek.

Annak, hogy a szponzorok felkutatása ennyire elhúzódik, részben szintén a bevándorlók elleni keményebb fellépés az oka. A szponzorok ugyanis gyakran maguk is illegális bevándorlók, akik immár nem tolonganak azért, hogy jelentkezzenek a hatóságoknál rokonaikért, barátaik gyerekeikért, mert ezzel saját kitoloncolásukat kockáztatják. Félelmük nem alaptalan, az amerikai bevándorlási hatóság egyik illetékese szeptember végén arról tájékoztatta a törvényhozókat, hogy tucatjával vesznek őrizetbe szponzornak jelentkező illegális bevándorlókat, akik amúgy javarészt korábban semmilyen összeütközésbe nem kerültek a törvénnyel. Így a szövetségi államra marad a gyerekek elhelyezése, ellátása is.