Négy év távollét után jövőre újra az élvonalban szerepelhet majd a University College Dublin A.F.C., vagy rövidebb nevén UC Dublin, köszönhetően annak, hogy megnyerték a nemrég zárult ír másodosztály küzdelmeit. Ez még magában nem lenne megrökönyödésre okot adó hír, ám ha hozzávesszük azt a tényt, hogy mindezt egy olyan kerettel érték el, melynek átlagéletkora mindössze 21 év - két 24 esztendős játékos a korelnök -, 20 évesnél idősebb játékost pedig 2015 óta nem igazoltak, akkor mindenképp megér egy cikket az ő sztorijuk.

Írország legnagyobb egyeteme, az 1854-ben alapított University College Dublin hatvannál is több sportegyesülettel rendelkezik, amelynek labdarúgó szakosztálya 1895-ben alakult meg University College Dublin A.F.C. néven, és a mai napig szoros, vagy talán még az eddigieknél is szorosabb kapcsolatban áll az egyetemmel. Mivel

Írországban még az élvonalbeli bajnokság is félprofinak számít, ahol az átlagkereset 15 ezer euró körül mozog évente (!)

(ez amúgy nem éri el a minimálbért sem), ezért az első osztályú labdarúgók zöme is valamilyen civil foglalkozás mellett űzi a sportágat. Tudják a UC Dublin háza táján is, hogy nem mindegyik játékos fog megélni a futballból, ezért próbálják őket ösztönözni a továbbtanulásra. Az Egyesült Államokból meghonosított ösztöndíjrendszernek köszönhetően a fiatal labdarúgóknak itt lehetőségük nyílik a sport mellett egyetemi diplomát szerezniük, hogy több lábon tudjanak állni.

Az együttes menedzsere az a Collie O'Neill, aki szintén nem tud teljes idejében a futballal foglalkozni - a Microsoftnál húzza az igát -, és aki hosszú évek másodedzősködése után lépett elő vezetőedzővé a 2015-ös szezon kezdetével. Az az idény egyébként roppant fontos volt a klub életében, ugyanis Írország előkelő helyen végzett az UEFA Fair Play ranglistán, ezért plusz egy csapatot indíthatott az EL-selejtezőben, és mivel a kieső UC Dublinnál csak a bajnok Dundalk állt kevesebb ponttal (a kevesebb néha valóban több, főleg a fair play rangsorolások esetén, amint az a lenti táblázaton is látható), ezért rájuk várt a nemzetközi porond.

Az ír futballkedvelő társadalom természetesen nem volt felhőtlenül boldog amiatt, hogy egy aktuálisan a másodosztály középmezőnyében tengődő csapat képviseli majd őket Európában. Az ír futball történetében ugyanis először és egyben máig utoljára fordult elő az, hogy nem élvonalbeli csapat kijutott a nemzetközi kupák valamelyikébe, a közösségi médiát pedig elárasztották az ilyen, és ehhez hasonló tweetek:

link Forrás

Collie O'Neill - nem utoljára - előnyt kovácsolt a népharagból, és ezekből a tweetekből olvasott fel a játékosainak a luxemburgi Dudelange elleni párharc előtt motiváció gyanánt, ahol már az is nagy meglepetésnek számított, hogy a hazai odavágót megnyerték 1-0-ra, az meg még nagyobbnak, amikor a visszavágón a 28. perctől kezdődően emberhátrányban játszva tudták kivívni a továbbjutást. A következő körben a pozsonyi Slovan ugyan búcsúztatta őket - bár a szlovákiai odavágót csak egy 84. perces megpattanó lövéssel tudta behúzni a sokkal esélyesebb Slovan -, de Collie O'Neill legényei kivívták a tiszteletet. Nem mellesleg pedig

az UEFA-tól kapott pénzdíj pedig elég volt arra, hogy a klub stabilizálja az anyagi helyzetét;

ki tudták csengetni minden fennálló tartozásukat, így elkerülve az egyre jobban fenyegető csődközeli állapot veszélyét.

link Forrás

Az EL-szereplés mellett a csapat játéka is évről-évre tetszetősebb és eredményesebb lett, így nem véletlen, hogy töretlen a bizalom a még mindig csak 42 esztendős szakember iránt, akinek irányítása alatt nem utolsó sorban még a klub átigazolási filozófiája is megváltozott. Érkezése idején a keretben még nagyjából egyenlő elegyet alkottak a fiatalok a rutinos, idősebb játékosokkal, ám

az elmúlt 3 esztendő huszonhárom érkezője közül tizenhatan az utánpótlásából lettek felhozva az első csapathoz,

míg a többi hét igazolás is mind fiatal, maximum 20 esztendős ír labdarúgó, akiről másutt már lemondtak. Nem mellesleg immár minden egyes csapattag az egyetem tanulójának vallhatja magát! Ez abból a szempontból is a klub előnyére válik, hogy az Írországban megszokott rövid távú szerződések helyett a labdarúgók akár több évre is hajlandóak aláírni a csapathoz, hogy be tudják fejezni a tanulmányaikat. Ez - mármint hogy mára minden kerettag az egyetem tanulója - O'Neill szerint az öltözőn is meglátszik. Régen rengeteg volt a klikkesedés a diákok, és az úgynevezett "külsősök" között, manapság viszont már sosem tapasztal olyat, hogy a félidőre hátrányban vonulva valamelyik játékos a másik torkának esne, őt hibáztatva a rossz eredmény miatt.

link Forrás

"Ez a csapat tényleg olyan, mint egy nagy család! Valószínűleg 20 év múlva összeülnek majd egy italra, és a mostani időkről beszélgetnek" - nyilatkozta a feljutás kivívása után az ambíciózus menedzser, aki egyébként gyakori vendége az ír futballal foglalkozó podcastoknak és műsoroknak, rendszeresen továbbképzésekre jár, és nyáron az UEFA Pro licencet is sikerült megszereznie. A mögöttünk hagyott másodosztályú szezon kezdete előtt is sokan legyintettek rájuk, és elintézték őket egy "ez csupán egy csapat egyetemista" jelzővel, ám újfent megmutatták mind a bajnokságban, mind a kupában - 11 év után jutott újra az ír kupa elődöntőjébe a gárda -, hogy nem szabad leírni őket.

O'Neill pedig már előre jelezte, hogy a feljutás ellenére sem fognak változtatni a mostani modellen, vagyis továbbra is a fiataloké a pálya!