1963 novemberének közepén egyszercsak kibukkant egy földdarab a tengerből: ez lett  Surtsey, Izland számos apró szigete közül az egyik legdélebben fekvő. 

Egy halászhajó legénysége szúrta ki akkor, hogy a vízből füstfelhő száll fel, amit kitörések kísérnek. Nemsokára pedig ott volt az új, vulkanikusan képződött sziget. Ezt a kitörést akkor több sziget megjelenése is kísérte, de a többit hamar visszanyelte az óceán, Surtsey viszont megmaradt. 

A korabeli visszaemlékezések szerint a kitörés 1967 nyaráig tartott, ekkor Surtsey má  3 km²-nyi területet foglalt el. A tengeri madarak hamar felfedezték maguknak, gyorsan népszerű fészkelőhely lett, érkezésük után pedig növények is megjelentek. Már 1965-ben természetvédelmi területté nyilvánították, és turisták a mai napig nem látogathatják, a szigetre lépés csak kutatóknak engedélyezett. 

Ezért aztán nem sok minden épült a szigetre: mindössze egy kunyhó áll ott, pár emeletes ággyal és egy napenergiával működő generátorral, ami a szigetre érkező kutatóknak ad átmeneti otthont. Működik itt egy meteorológiai állomás is, ahonnan egy webkamerát is működtetnek. 

Surtsey ahogy jött, úgy fog eltűnni is: a sziget területe folyamatosan csökken, a hullámok ugyanis morzsolják le a sziget szikláit. De előrejelzések szerint a jelenleg  1.3 km² területű Surtsey így is még legalább egy évszázadig a víz felszíne fölött fog maradni.  (Grapevine)