Derek Broaddus az elmúlt évtizedekben megcsinálta az amerikai álmot. Munkásosztálybeli családból küzdötte fel magát egy manhattan-i biztosítótársaság alelnökévé. Összeházasodott egy new jersey-i lánnyal, Mariával, és lett három gyerekük. Derek magas fizetése azt is lehetővé tette, hogy 40 éves korára megvásároljanak egy hatalmas, régi házat New Jersey egyik legjobb környékén.
Ez volt a 657-es számú ház a westfield-i Boulevard-on.
Broaddus-ék a beköltözés előtt még fel akarták újítani az ingatlant. Alig pár napja dolgoztak, amikor Derek Broaddus egyszer kisétált a ház elé, hogy megnézze a postaládát. Nem várt semmi különlegeset, maximum néhány számlát, hiszen még nem laktak ott, alig pár napja vették a házat.
De a postaláda egy fehérszínű borítékot rejtett, amelyet az új tulajdonosnak címeztek.
“Kedves szomszédok a 657-esben, hadd üdvözöljem Önöket a környéken!” - kezdődött a levél.
“Hogyan kötöttek ki itt? Csak nem a 657-es ház ereje vonzotta magához Önöket? Ez a ház évtizedek óta a családom fennhatósága alá tartozik. Közeledik a 110-ik születésnapja, ezért eljött az én időm, hogy figyeljem, és várjam a második eljövetelét. A nagyapám figyelte a házat az 1920-as években, aztán pedig az apám a 60-as években. Most eljött az én időm. Önök ismerik a ház történetét? Tudják, mi van a 657-es falai között? Miért vannak itt? Ki fogom deríteni.”
A levél ezután részletesen beszámolt Broaddus-ék mindennapjairól. Derek autójáról, a felújításról, arról, hogy levélíró látta a gyerekeiket, akik ezek szerint hárman vannak.
“Szükségesnek érzik feltölteni a házat friss vérrel? Annál jobb nekem. A régi házuk már kicsi volt a növekvő családnak? Vagy kapzsiságból hozták elém a gyerekeiket? Amikor megtudom a nevüket, hívni fogom őket, és magamhoz fogom őket vonzani”.
Derek ekkor már teljesen kétségbe volt esve.
“Hogy ki vagyok? Autók százai húznak el naponta a 657-es előtt. Talán az egyik én vagyok. Nézzék a környékbeli ablakokat, talán az egyik az enyém. Nézzék az embereket, akik az utcán korzóznak, talán köztük vagyok. Üdvözlöm Önöket itt, és kezdődjék a parti!”
Aláírás: the Watcher.
Derek épp egyedül volt a házban, azonnal körberohant és eloltotta a lámpákat. Aztán pedig
Derek és Maria akkor még nem tudták, hogy ezzel a levéllel egy éveken át tartó tortúra kezdődik számukra, amelynek a középpontjában ott áll a titokzatos Watcher (magyarul a Figyelő vagy Őrző). Én onnan tudom, hogy elolvastam az amerikai The Cut elképesztően részletes cikkét, amely 2014-től egészen a napjainkig dolgozta fel Broaddus-ék, a 657-es ház és a Watcher történetét, megszólaltatva Dereket, Mariát, a szomszédokat, rendőröket, magánnyomozókat és szinte mindenkit, aki kapcsolatba került az évek során a sztorival. Íme:
A rendőrség első körben azt javasolta Dereknek, hogy torlaszolja el a 657-es ház hátsó ajtaját, hátha a Watcher be akarna törni. A nyomozó, Leonard Lugo azt is hozzátette, ne beszéljenek senkinek sem a levélről a szomszédok közül,
ők ugyanis mostantól potenciális gyanúsítottak.
Nem sokkal később a ház előző tulajdonosa, Andrea Woods visszaírt. Azt állította, hogy napokkal az elköltözésük előtt ők is kaptak egy levelet, amelyet Watcher-ként írtak alá. Furcsának találták, a levélíró ebben is tett olyan megjegyzéseket, hogy már jó ideje figyeli a házat a családja. Azelőtt viszont sohasem kaptak hasonló levelet - pedig 23 éven keresztül laktak a 657-esben - így nem tulajdonítottak neki nagy jelentőséget.
Derek és Maria ezek után hetekig riadóállapotban élte az életét. Derek lemondta az üzleti útjait, Maria pedig a gyerekek sarkában volt minden percben, amit az új házban töltöttek. Két hétre rá aztán a nő újabb borítékot talált a postaládában.
“Üdvözlet újra a 657-es házban! A munkások nagyon elfoglaltak mostanság, én pedig alaposan megnézhettem magamnak a holmijukat a megpakolt autókon” - írta a Watcher. Ebben a levélben már név szerint hivatkozott Derekre és Mariára,
és külön megemlítette, mennyire sokat megtudott a gyerekeikről.
Tudta a becenevüket, sőt, a születési sorrendjüket is.
“A 657-es ház már nagyon izgul, hogy mikor költöznek végre be. Már évek teltek el azóta, hogy gyermekek uralták a folyosókat. Megtalálták már a ház összes titkát? A gyermekek szoktak a pincében játszani? Vagy félnek egyedül lemenni oda? Én nagyon félnék a helyükben. A pince távol van a ház többi részétől. Ha Önök az emeleten vannak, sosem hallanák meg onnan a sikolyaikat."
A Watcher ebben a második levélben már nagyon határozottan utalt rá,
“A 657-es ház a munkám, az életem, a szenvedélyem. És most már Önök is. Üdvözlöm Önöket a kapzsiságuk hálójában! A kapzsiság az, amely a korábbi három családot is idehozta a 657-esbe, és most magukat is idehozta hozzám! Legyen kellemes a költözésük, én figyelni fogok!”
A levelekben a legrémisztőbb az volt, hogy tele voltak olyan információkkal, amelyeket tényleg csak olyasvalaki tudhatott, aki közelről megfigyelte a családot. Derek és Maria ezután már nem vitték többet a gyerekeket az új házba. Sőt, úgy döntöttek, hogy egyelőre nem fognak odaköltözni. Néhány hét múlva érkezett egy harmadik levél. “Hová tűntek? A ház hiányolja magukat” - állt benne.
Azon nem igazán kell csodálkozni, hogy a család miért éppen Westfield-ben vásárolt házat. New Yorktól csak 45 percre van, Amerika 99-ik leggazdagabb városa, és a 30-ik legbiztonságosabb. Jellemző, hogy környéken a legnagyobb felfordulást korábban az okozta, amikor leszakadt a helyi közért teteje, és ezért egy ideig nem volt nyitva.
Broaddus-ék pedig nem kevés pénzt fizettek ki a környék egyik legnagyobb házáért: 1,3 millió dollárt. Ez közel 400 millió forintnak felel meg.
A legközelebb az ottéléshez azonban csak akkor jutottak, amikor bemutatkozó barbecue partira mentek az egyik szomszédjukhoz. Ez pár nappal a Watcher első levele után volt, Maria pedig azt mondta, az ottaniak komplett idiótának gomdolhatták őket, hiszen állandóan szemmel tartották a gyerekeiket, sőt, a szomszédokat is gyanúsan méregették. Azt pedig rajtuk és a rendőrségen kívül nem tudta más, hogy miért.
Amikor elkezdték sorra venni, ki lehet a titokzatos Watcher, az elsők között merült fel annak a lehetősége, hogy egy konkurens vevő, akinek az ajánlatára ráígértek. Az előző tulajdonos, Andrea Woods azonban ezt kizárta. Ilyen ugyanis nem volt, kaptak ugyan más ajánlatokat, de azok a vevők maguktól léptek végül vissza.
Ezután Derek és Maria figyelme újra a szomszédok felé fordult. A levelek amúgy is arra utaltak, hogy a Watcher-t a közelükben kell keresni. Az egyik levélben például konkrétan megemlített egy festőállványt, amit az utcafrontról nem lehetett látni.
Hamarosan lett is is gyanúsítottjuk: az egyik szomszédos házban élő család, Langfordék. Közülük is az egyik legfiatalabb, Michael.
Furák voltak, ráláthattak a festőállványra is, és a 60-as évek óta az utcában éltek. Lugo nyomozó szintén gyanúsnak találta őket, ezért kihallgatta Michael Langfordot. A gyanú ekkor sem oszlott el, de a rendőr azt mondta, semmilyen bizonyítéka nincsen, így nem tehetnek semmit.
A Broaddus család ekkor döntött úgy, hogy saját nyomozásba kezdenek. Derek kamerákat szerelt fel a házra, és éjszakákat töltött el az utcát bámulva, de semmi sem történt. Feltérképezte a szomszédságot, külön szemügyre véve, ki mióta lakik a környéken, és rálátni-e a házukból a hátsó kertükre.
Felfogadták két volt FBI-ügynököt is, de ők alig jutottak valamire. A leveleket géppel írták ugyan, de több jel arra utalt, hogy egy idősebb emberről van szó. Az egész nyelvezet egy olvasott emberről árulkodott. A fenyegetések nem voltak közvetlenek, de szakértők azt mondták, a levélírónak nagy valószínűséggel
kiszámíthatatlan a természete, és idegesíti a jólét.
Többször is megjegyezte a levelekben, hogy a ház sír a múlt után, amelyet a felújítással - és a pénzével - a család meg akar változtatni.
A fő gyanúsítottak továbbra is Langfordék voltak, akikre rámozdultak a helyi rendőrök, végül pedig a Broaddus család ügyvédje is. Ez végleg elmérgesítette a két család viszonyát, pedig semmi olyan nem derült ki, ami bizonyította volna, hogy ők állnak a levelek mögött.
Eközben Dereknek és Mariának már az álmai is a titokzatos levélíró körül forogtak, őt keresték másokban az utcán és a boltokban is. Olyan dolgok kezdtek szemet szúrni nekik, minthogy a hátsó szomszédjuk feléjük fordulva ül a kerti székében. Beszereltettek egy riasztót is, volt, hogy Derek éjnek évadján késsel a kezében ment át a házhoz, egy-egy hamis riasztás következtében.
Végül, 2014 végére a nyomozás végleg zsákutcába jutott. A Watcher nem hagyott nyomot maga után, így a rendőrség megszüntette a keresését, Derek Broaddus pedig végső elkeseredésében megáldatta a házat egy pappal.
A család helyzete ekkor már egyáltalán nem volt egyszerű:
Végül Maria közelben lakó szüleihez kötöztek, a 400 millió forintot érő ház pedig ott állt üresen. Mivel néhány közeli barátjukon kívül senki sem tudott a fenyegetésekről, ezért senki sem értette mi történik, Derek pedig “jogi problémákkal” magyarázta a fura helyzetet. Emiatt mindenki azt kezdte gondolni, hogy válni készülnek.
Hat hónappal a házvásárlás után úgy döntöttek ennyi volt, eladják a Boulevard 657-est. Csak épp senki sem volt hajlandó megvenni.
Ebbe valószínűleg az is közrejátszott, hogy a komoly vevőknek Broaddus-ék megmutatták a leveleket. Derek szerint azért, mert senkinek nem kívánták azt, ami ők átéltek, így viszont az új tulajdonosok mérlegelhettek.
Emiatt egyre többet gondolkodtak azon, hogy ezt a lehetőséget talán az előző lakóknak is meg kellett volna adniuk nekik, hiszen ők a lakásvétel előtt szintén kaptak levelet a Watcher-től. Ez a gondolatuk végül odáig érett, hogy 2015-ben beperelték Mr. és Mrs. Woodsot, az előző tulajdonosokat. Azt remélték, hogy csendben meg tudnak egyezni, főleg, hogy a gyerekeik akkor még mindig semmit sem tudtak az egészről.
Ez olyannyira nem jött be, hogy a feljelentés miatt a Watcher-ügy nyilvánosságot kapott, és a hír keresztülszáguldott a médián.
Broaddus-ékat riporterek kezdték zaklatni, végül pedig a gyerekeiknek is el kellett mondaniuk, mi ez az egész.
“El tudod képzelni ezt a beszélgetést egy ötévessel? Hogy a városod nem olyan biztonságos, mint ahogy hitted, mert lakik benne egy őrült, aki a megszállottaddá vált?” - mondta Derek.
A szélesebb nyilvánosság azt eredményezte, hogy ezután mindenki azon kezdett gondolkodni, ki lehet a titokzatos levélíró, de természetesen senki sem jutott sehová, egy idő után pedig sokan már a családot kezdték hibáztatni azért, amiért meghátráltak egy őrült elől. A város lakóit is felbőszítette az eset, a polgármesternek külön ülésen kellett hangsúlyoznia, hogy a Watcher akkor már lassan egy éve nem jelentkezett, a rendőrségi nyomozás pedig “kimerítő” volt.
Ekkor történt az is, hogy egy idősebb helyi nyomozó a médianyilvánosság hatására nyomozni kezdett az ügyben. Két dolgot is kiderített, amelyek addig valahogy elsikkadtak:
Ez gyengítette azt a teóriát, hogy a szomszédban lakó Michael Langford az elkövető, de ráirányította a figyelmet a nővére, Abby-r, aki amúgy ingatlanügynökként dolgozott. A volt rendőr sutyiban DNS-mintát szerzett tőle, és elvégezte a tesztet, ami nem mutatott egyezést.
Langfordéknak ekkor már nagyon elegük volt a gyanúsítgatásból, állításuk szerint fél évszázada laknak a környéken és soha senkinek sem okoztak gondot. A DNS-teszt után pedig a helyi ügyészi hivatalnak is elege lett a család vegzálásából: határozatban tiltották ki őket a gyanúsítottak köréből.
Ahogy teltek az évek a Broaddus-család egyre inkább elszigetelődött a környékén. A helyiek nehezen tudtak mit kezdeni azzal, hogy a biztonságosnak és nyugodtnak hitt környékükre árnyékot vet egy rémtörténet, végül pedig többekben felmerült a kérdés,
lehet, hogy Broaddus-ék maguk küldték a leveleket?
Talán Derek rájött, hogy mégsem engedheti meg magának a házat, és valahogy vissza akarta csinálni az egészet. Vagy biztosítási csalás áll az eset mögött. Netalán egy jó sztorit akartak kreálni, amit sok pénzért eladnak majd egy filmstúdiónak. Utóbbi nem is lett volna hülyeség, a család rengeteg hasonló jellegű ajánlatot kapott stúdióktól, de mindet visszautasították.
Megint mások pedig már azt hánytorgatták fel a családnak, mégis hogyan tudták megengedni maguknak, hogy egy 315 ezer dolláros házból átköltözzenek egy 1,3 millió dollárt érő házba, akár hitel segítségével is. “De hát ez Amerika” - válaszolta erre Derek.
Ekkora azonban már lassan a teljes környék a család ellen fordult. A helyi lap arról írt, hogy Maria maga tette ki veszélynek a gyerekeit, azzal, hogy megosztotta a fényképüket a Facebookon. Volt, hogy még a gyerekeknek is beszóltak az iskolában.
“Mindegy, hogy a te szüleid mit mondanak, Westfield biztonságos” - mondták a lányuknak nyelvórán.
A család ennek ellenére sem költözött el a városból. Derek ment volna, Maria azonban odavalósi volt, és nem akarta elfogadni, hogy egy őrült levelei miatt menniük kell. Így végül vettek egy második házat is a környéken, és odaköltöztek. Ezután azonban már teljesen biztos volt, hogy a Westfield Boulevard 657-essel kezdeniük kell valamit, nem állhat tovább üresen.
Megpróbálták eladni újra, de mindhiába, senki sem akarta megvenni. Ezután az ügyvédjüknek támadt egy ötlete: ha nem tudják eladni, és nem tudnak benne lakni sem, akkor bontsák le, a telket válasszák ketté, és építsenek rajta két kisebb házat, amit aztán majd eladnak. Fizikailag megoldható lett volna, és a környéken másutt is volt már erre példa.
Épp csak szükséges hozzá a városi tanács engedélye.
Amikor beadták a kérvényt, a westfield-i Facebook-csoportok felrobbantak. Volt, aki azt írta, miért ne, mások viszont azt, na tessék, az egész leveles sztori mögött az első naptól kezdve ez volt az indíték. Ezt mondták a szomszédok, még a Broaddus-fiú futballedzője is.
A tanács 2017 januárjában tárgyalta az ügyet, közel 100 helyi jelent meg, és az ülés három órán keresztül tartott. Az egyik szomszéd, akinek a lánya Broaddus-ék gyerekének az osztálytársa volt, még egy ügyvédet is felfogadott, hogy az segítsen megakadályozni a kérvény elfogadását.
Elhangzott minden:
A vita egyik pontján felszólalt Abby Langford is (a szomszéd, akinek a családja először gyanúba keveredett), és azt mondta, 60 éve él már ott, eddig mindig egy szép házat látott az ablakából, és nem hajlandó beleegyezni abba, hogy azt kicseréljék egy “kocsibehajtóra”.
A Watcher, a levelek és az a tény, hogy a Broaddus-család épp álmai otthonát készül letarolni egy ismeretlen ember fenyegetései miatt, szóba sem kerültek. Az, hogy a család mit fog ezen anyagilag nyerni, és a környék mit fog veszíteni, annál inkább.
Végül a tanács több órányi vita után elutasította Broaddus-ék kérelmét.
Derek és Maria teljesen kétségbeesett. A terv anyagilag rendbe tette volna a családot, így viszont maradt a kilátástalanság. Ráadásul azt mondták, rengeteg pénzt öltek a hiteleken és a felújításon túl is a házba, például befizették a helyi adókat. Most pedig a város hátat fordított nekik.
“Én itt nőttem fel. Visszatértem ide, hogy a gyerekeimet is itt neveljem fel. Tudták, min mentünk keresztül. Megvolt a lehetőségük, hogy két és fél évnyi rémálom után kicsit jobbá tegyék az életünket. Erre úgy döntöttek, hogy ez a ház fontosabb nekik, mint mi” - mondta Maria a döntés után.
Nem sokkal az elutasító határozat után Derek és Maria jó hírt kapott: egy másik család két felnőtt gyerekkel és két nagy kutyával jelezte, hogy szívesen kibérelnék a 657-es házat. Azt mondták, ők nem aggódnak a Watcher miatt, de azt azért kikötötték, ha újabb levél jön, lehet hogy megváltoztatják a döntésüket.
Két héttel a beköltözésük után levél jött.
A címzett “az aljas és utálatos Derek és az ő szolgasorsú neje, Maria”. A feladó pedig a Watcher, aki két és fél év után először jelentkezett, pont azután, hogy valaki tényleg beköltözött a házba.
“Azon töröd a fejed, hogy vajon ki lehet a Watcher? Fordulj meg, idióta! Talán már beszéltél is velem, talán az egyik szomszédod, aki azt mondta, fogalma sincs arról, ki is írja a leveleket.”
A levél az előzőeknél kevésbé volt stílusos, viszont sokkal több volt benne a düh.
Úgy tűnt, hogy a levélíró közelről követte az eseményeket, a médiafelhajtást, Derek nyomozási kísérleteit és a ház lebontását célzó törekvéseket is. “A 657-es túlélte az ellene megkísérelt merényletet, és szilárdan áll a támogatói gyűrűjében, akik védik a kapuit” - állt a levélben egy sor fenyegetés mellett:
“Talán egy autóbaleset, Talán tűz. Talán csak valami olyan egyszerű dolog, mint egy megfázás, ami sosem tűnik el, de eléri, hogy egész nap betegnek érezd magad nap, nap után. Talán egy kisállat rejtélyes halála, vagy egy szeretett emberé.”
Maria úgy érezte, mintha az egész tortúra elölről kezdődne. Derek azonban újabb bizonyítékot és friss nyomot látott a levélben. A rendőrség ismét csak azt mondta, mint korábban, a ház körüli 300 méter sugarú körben bárki gyanúsított lehet. Derek ennél konkrétabban látta a dolgokat: tíz család, közülük tette valaki.
A férfi gyakran gondolt rá, milyen lehetne az élete, ha ez az egész nem történik meg velük.
A 657-es ház mellett gyönyörűek a fák és szép a ház is. Mégis, már csak akkor hajlandó odamenni, mikor a számlafizetés miatt szükséges. A házba azóta új bérlő költözött, a bérleti díj azonban a hiteltörlesztőt sem fedezi. A gyerekei még ma is kapnak megjegyzéseket az iskolában, és a környéken még mindig terjednek róluk a pletykák. 2018 elején a városi tanács engedélyezett egy hasonló beruházást a környéken, mint amilyet ők terveztek, csak nem kaptak rá engedélyt. Ez az elutasított házbontási kérvényüknél is radikálisabb változtatásokat tartalmazott.
Aztán tavaly karácsonykor furcsa dolog történt a környéken: hirtelen több család is névtelen leveleket kapott.
Nem a posta vitte őket, valaki egyenként bedobálta a postaládákba. A címzettek mind olyan családok voltak, akik korábban nyilvánosak kritizálták Broaddus-ékat. A nyelvezet hasonlított a Watcher által használtra, furán költői volt, és számon kérte a környékbelieket, amiért helytelen módon kritizálták a Broaddus-családot. Az aláírás annyi volt, Broaddus-ék barátai.
A címzetteknek fogalma sem volt arról, kiküldte nekik a leveleket, a The Cut riporterének azonban, aki akkor már rengeteg beszélgetésen és interjún túl volt a helyiekkel, ismerősnek tűnt a hangvétel. Ezért nyíltan rákérdezett Derek Broaddus-nél, hogy ez az ő műve-e.
Derek beismerte, hogy igen, ezeket a leveleket ő küldte, bár nem büszke rá, még a feleségének sem árulta el. Elege lett abból, hogy némán tűrje azokat a vádakat, amelyeket a családja fejéhez vágtak, és szerinte semmi alapjuk sincs.
Úgy tűnik, hogy a Watcher a 657-es ház megszállottjává, Derek pedig a Watcher megszállottjává vált. “Olyan, mint a rák, minden nap erre gondolunk” - mondta a férfi.
Ő és a riporter a westfield-i vonatállomáson ültek akkor. Derek elővette a mobiltelefonját és megmutatta rajta a Watcher negyedik és egyben utolsó levelét.
“Ez a ház semmibe vesz Téged. És így a Watcher nyert.” - állt benne.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.