• Mizsur András cikke eredetileg az Abcúgon jelent meg.
  

A családsegítők nem ismerik eléggé a pszichiátriai betegségek természetét, ezért sokszor óvatosságból túl szigorúan járnak el, ha a családnál kiderül, hogy az egyik szülőnek mentális problémái vannak.  A gyermekvédelemben dolgozó szakemberek is osztják a társadalomban élő előítéleteket a pszichés betegekkel szemben; a skizofrénekről hajlamosak azt gondolni, hogy veszélyesek és kettős személyiséggel rendelkeznek. Válásoknál viszont alulbecsüli a rendszer, hogy mekkora kockázatot jelent a gyerekre nézve egy pszichés beteg szülő. Az információhiánynál is nagyobb problémát jelent, hogy kevés pszichiáter dolgozik ezen a területen, a családsegítőknek nincs kihez fordulniuk támogatásért, ha nehezebb esettel találkoznak.

Évát skizofréniával diagnosztizálták, emiatt rendszeresen jár pszichiáterhez. Éva kisbabát vár, párjával, aki egykor állami gondozásban nevelkedett, nagyon örülnek a gyermek érkezésének, szeretnék megtartani a csöppséget. A gyermekjóléti szolgálathoz azonban jelzés érkezett a védőnőtől, a jelzés szerint Éváék nem alkalmasak a szülői szerepre. Felmerült az is, hogy születése után nem tarthatják meg újszülöttjüket. A fiatal pár retteg, hogy mi lesz családjukkal pár hónap múlva, a baba születését követően. Ők úgy érzik, támogatással szeretetben tudnák felnevelni gyermeküket.

Az anonimizált történetet a Társaság a Szabadságjogokért honlapjáról idéztük. A jogvédő szervezet egyre gyakrabban kap segélykérő hívásokat olyan szülőktől, akik valamilyen pszichiátriai diagnózissal (skizofrénia, szorongásos zavar, depresszió, bipoláris zavar) élnek. A gyámhatóság sok esetben azért tartja indokoltnak a gyermek védelembe vételét vagy akár kiemelését a családból, mert úgy véli, hogy a mentálisan labilis szülők nem tudnak gondoskodni gyermekükről.

A TASZ annak kapcsán kezdett el a gyermekkiemelésekkel foglalkozni, hogy álláspontjuk szerint a gyámhivatalok sok esetben valójában a család szegénysége miatt emelnek ki gyerekeket a családjukból, ez pedig ellentétes a gyermekvédelmi törvénnyel.

(Erről az Abcúg is írt: az Európai Roma Jogok Központja az év elején indított pert  az Emmi ellen, mert szerintük a minisztérium irányítása alá tartozó Nógrád megyei gyermekvédelmi intézmények szüleik társadalmi származása, vagyoni helyzete miatt emeli ki a gyerekeket a családjukból.)

Ahogy a rossz anyagi helyzet, úgy a szülő pszichés zavara sem indokolhatja önmagában a gyermek állami nevelésbe vételét

– hangsúlyozta Boros Ilona a TASZ jogi munkatársa.

Találnak más indokot

Nehéz megmondani, hány esetben lehetett indok a gyerek kiemelésénél a szülő pszichiátriai betegsége, a Központi Statisztikai Hivatal nem közöl erről külön adatokat.

Irányadó lehet a veszélyeztetettség okaira (ami a gyakorlatban nagy átfedést mutat a kiemelés okával) vonatkozó számsorok. A KSH legutóbbi, 2014-es adatokat tartalmazó kiadványa szerint abban az évben 139 ezer gyerek minősült veszélyeztetettnek, 60 százalékuknál a környezeti hatásokat jelölték meg a veszélyeztetettség okaként. Ez elég tág kategória, ide tartoznak a rossz lakhatási körülmények, a szülők életviteli problémái, betegségből, családi konfliktusból, bántalmazásból, elhanyagolásból adódó veszélyeztetettségek is. Vélhetően ide számolódnak a szülők pszichés betegségéből fakadó problémák is.

Szilvási Léna, az SOS Gyermekfalvak gyermekvédelmi programigazgatója elmondta, évente 20-25 gyerek kerül be intézményeibe. Nem tudott közülük olyan esetet felidézni, amikor a szülő pszichiátriai betegsége lett volna a családból való kiemelés fő oka, pedig a háttérben biztosan közrejátszott abban. Fontosnak tartaná a probléma elemzését, hiszen a statisztikák azt mutatják, egyre több embert érintenek a pszichiátriai megbetegedések:

• Magyarországon 500 ezren szenvednek valamilyen pszichés betegségben
• becslések alapján további másfél millióan sosem jutnak el orvoshoz problémáikkal
• az Európai Unió mentális egészségügyi stratégiájával foglalkozó kiadványa szerint a mentális betegségben szenvedők 30–60 százalékának van gyermeke

• más számítások szerint 12-ből egy gyereknek legalább az egyik szülője mentális beteg.

Az ellentmondás azzal magyarázható, hogy a kiemelés indoklásába vezető okként ritkán kerül be a pszichiátria betegség, mondta Szilvási Léna. Úgy saccol, hogy a kiemeléssel végződő esetek 20-30 százalékánál mentális sérülés áll a háttérben, még ha nem is ez a hivatalos ok. Gyurkó Szilva gyermekjogi szakértő, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány alapítója elképzelhetőnek tartja, hogy ha azért indul vizsgálat a szülőnél, mert pszichés beteg, akkor már találnak más indokokat is a gyerek kiemeléséhez.

Zavartan nevettek, ha skizofrén volt az anya

Az esetek többségében egyedülálló anyák fordultak a TASZ-hoz, de akkor is felmerülhet a gyerek kiemelése, ha csak az egyik szülő küzd pszichés problémával. Ilyenkor a családsegítők jobban támaszkodnak az egészséges szülőre, de ez is megkövetel egy minimális együttműködést a beteg fél részéről. Az apák jobban rá tudják bírni az anyákat, hogy kérjenek segítséget, fordítva ez már nem igaz: sokszor az anyák félelemből nem mernek jelezni a gyermekvédelemnek, magyarázta a jogvédő szervezet munkatársa. A segítséget kérők között  a skizofrénia volt a leggyakoribb diagnózis.

Boros Ilonának az a tapasztalata, hogy a családsegítőként dolgozó szociális munkások vagy szociálpedagógusok nem tudnak eleget a betegség természetéről, ezért könnyen megijednek a diagnózist hallva. A családsegítőként dolgozó szociális munkások vagy szociálpedagógusok ugyan képzésük során több féléven keresztül tanulnak pszichológiát, de patopszichológiát, ami a kórképekkel foglalkozik, nem, erősítették meg gyermekvédelemben dolgozók. Másrészt egy skizofrén beteg másfajta kommunikációt igényel a dolgozók részéről, amire szintén nincsenek felkészítve.

Ez összevág azzal, hogy a társadalom eleve keveset tud a pszichiátriai betegségekről, rengeteg sztereotípia és tévhit övezi azokat. Különösen igaz ez a skizofréniára, ahol a legerősebb a megbélyegzés. Ettől való félelmükben a szülők sokszor inkább nem kérnek segítséget, és a végsőkig próbálják eltitkolni betegségüket.

Ezt vizsgálta szakdolgozatában Nagyné Forgács Ildikó, a Debreceni Egyetem Pszichológiai Intézet hallgatója. Azért  érdekes a dolgozat, mert szerzője maga is a gyermekvédelemben dolgozik, első kézből vannak tapasztalatai olyan esetekről, ahol a szülő pszichiátriai beteg volt.

“Mély benyomásokat keltett bennem az, ahogy a gyermekvédelemben dolgozók, illetve a jelzőrendszer tagjai (pedagógusok, védőnők) reagáltak a diagnózis elhangzását követően. A zavart nevetés, az ijedt arckifejezés még feledhető lett volna, de a legtöbb megnyilatkozás ezeknek az embereknek a veszélyességét, társadalomból való kirekesztését, s ha anya volt történetesen, anyaságának azonnali – persze legális módon történő – megszüntetését hangsúlyozta”

– olvasható a témaválasztás indoklásában. Nagyné Forgács Ildikó szerint a segítő szakemberek sem látják reálisan a skizofrén betegeket, a róluk alkotott képük mélyen összefonódott a veszélyes, kiszámíthatatlan, mindenre képes „bolond” stigmájával.

Keveset tudnak a betegségről

A dolgozatban ismertetett kérdőíves kutatásban 77 Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében dolgozó gyermekvédelmi szakember (családsegítő, esetmenedzser, intézményvezető) vett részt. A kutató arra kérte őket, hogy soroljanak fel olyan tüneteket, amelyek a skizofréniához tartoznak, majd a kérdőíven el kellett dönteniük, hogy az ott megadott tünetek a skizofréniához vagy más mentális betegséghez tartoznak. Azt is vizsgálta, hogy a megkérdezett szakemberek hogyan ítélik meg a skizofrén anya gyerekvállalását, illetve milyen intézkedési formát (védelemben vétel, nevelésbe vétel) javasolnak egy skizofréniásak diagnosztizált anya esetében.

Az így kapott válaszok alapján bebizonyosodott, hogy a gyermekvédelemben dolgozók nem tudják pontosan meghatározni, milyen tüneteket produkálhat egy skizofrén anya: a válaszok mindössze 24 százaléka volt helyes. Beszédes, hogy ugyanannyiszor jelölték meg tünetként az egyik leggyakoribb stigmát, a kettős személyiséget, mint a téveszméket és a hallucinációt. Az eredményt némileg kozmetikázza, jegyzi meg a dolgozat szerzője, hogy ha szórványos, nem tipikus tüneteket is a jó válaszok közé számolta, akkor a válaszok 58 százaléka volt helyes. Az is kiderült, hogy a szakemberek hajlamosak összekeverni a skizofrénia tüneteit más mentális zavarral.

A kutató az adatfelvétel során külön rákérdezett a szakembereknél, hogy tanultak-e a skizofréniáról és általában a mentális betegségekről. Egyetlen résztvevő sem felelt igennel, pedig valamennyien szociális munkás vagy szociálpedagógus képzettségűek voltak. Ez azért lehet aggasztó, mert a magyar népesség közel 1 százaléka szenved skizofréniában, vagyis a betegség megközelítőleg 100.000 embert érint közvetlenül, nem számolva a hozzátartozóikat. Érdekes, hogy ezzel párhuzamosan nem igazolódott az az előfeltevés, hogy a gyermekvédelemben dolgozók veszélyesnek és kiszámíthatatlannak tartják a skizofréneket, ami ellentmond a legújabb hazai stigmakutatásoknak.

A kutatás szerint a gyermekvédelemben dolgozók nem utasítják el a skizofrén anya gyerekvállalását: 56 százalékuk adott pozitív választ, de a kutató szerint ez nem számít magas támogatottságnak. Az eredményt torzíthatja, hogy a segítő szakemberek munkájukból fakadóan alapvetően támogatóak, tette hozzá. Viszont meglepő eredménnyel zárult annak vizsgálata, hogy a gyermekvédelmi szakemberek hogyan ítélik meg a skizofrén anya kompetenciáit. A válaszadók szerint inkább a gyerek érzelmi szükségleteit képes kielégíteni, mint a fizikait, miközben ennek pont az ellenkezője igaz.

Beindul a tagadás

Statisztikai értelemben igazolódott a kutatás másik fontos hipotézise, miszerint a családsegítők a szükségesnél erőteljesebb gyermekvédelmi intézkedési formát javasolnának egy skizofrén anya esetében. Ugyanakkor a válaszok gyakoriságának eloszlása alapján a megkérdezett szakemberek többsége – megszorításokkal ugyan – az alapellátást, vagyis a legenyhébb intézkedést jelölte meg, ami arra utal, hogy óvatossággal kompenzálják az információhiányt. Ez viszont azért lehet veszélyes, mert akkor sem választják a hatósági beavatkozást, ha az indokolt lenne, jegyezte meg Nagyné Forgács Ildikó.

A TASZ munkatársa szerint az információhiány azért baj, mert emiatt a gyermekvédelem túl gyorsan lép, nem várják meg, hogyan alakul a család élete, ha a szülő megfelelő segítséget kap. Azoknál az eseteknél, ahol felmerült a gyerek kiemelése vagy meg is történt, visszatérő motívum volt, hogy a szülő nem kapott érdemi segítséget a gyermekvédelem részéről. Fenyegetésként élték meg, amikor a családsegítő felszólította őket, hogy forduljanak pszichiáterhez. Ebben a helyzetben a pszichiáternek vagy a pszichológusnak is nehezebb dolga van, hiszen a szülőt a félelem motiválja és nem a gyógyulás lehetősége, magyarázta Boros Ilona. “Ilyenkor beindul a tagadás, az egész világ összeesküdött ellenük.”

Boros Ilona hangsúlyozta, hogy a családsegítőnek elméletben több eszköze is van, hogy támogassa a bajban lévő szülőt. Utánanézhet, hol van legközelebb közösségi pszichiátriai ellátás, szakmai együttműködést alakíthat ki ezekkel a közösségekkel, el is kísérheti a szülőt, sorolta Boros Ilona. Mégis irreális elvárni ezt tőlük, látva a leterheltségüket, tette hozzá. Több példát láttak arra, hogy a szülő maga keresett segítséget, miután elvették tőle gyerekét.

Felhígult a gyermekvédelem

Hasonlóan látja Gyurkó Szilvia.  “Az információhiány miatt sok múlik a családsegítő egyéni felkészültségén. Ezért előfordulhat, hogy túlreagálják a helyzetet, a rendszer pedig nem kockáztat, a mentális betegség magas kockázati tényezőként kezelik.” Megnehezíti a családsegítők dolgát, hogy a pszichés betegségeknél elsősorban állapotokról beszélhetünk, ezért kulcsfontosságú lenne az utánkövetés. Az utóbbi években azonban vészesen felhígult a gyermekvédelem: csökkent a megfelelő szakképzettségű dolgozók száma, megnőtt a fluktuáció, ami megnehezíti ezt.

Válásoknál viszont ennek ellenkezőjét tapasztalják, a rendszer hajlamos alábecsülni, mekkora kockázatot jelent, ha a pszichés beteg szülő felügyelet nélkül találkozik a gyerekével, mondta a gyermekjogi szakértő. Példaként említette, hogy 2015-ben egy pszichiátriai kezelés alatt álló nő megölte 8 éves kislányát, pedig korábbi férje többször jelezte a gyámhivatalnak, hogy volt feleségével komoly bajok vannak.

Gyurkó Szilva még nagyobb problémának tartja, hogy nincs elég tapasztalt pszichiáter, akikhez segítségért fordulhatnának a családsegítők. Összesen 27 szakember dolgozik ezen a területen, ami azt jelenti, hogy egész megyékben nincs megfelelően képzett pszichiáter. Ez például a felügyeletről való döntésnél jelent nagy gondot. Arra pedig nincs pénze a gyermekvédelemnek, hogy külön szakembert rendeljen ki, mondta a Hintalovan Gyermekjogi Alapítvány kuratóriumának elnöke. “Nincs minden intézményben klinikai szakpszichológus, aki koordinálni tudná az ilyen eseteket. Így az van, hogy ott áll kevés tudással, semmi támogatottsággal, és működjön együtt azzal, akitől esetleg fél is” – foglalta össze  egy gyermekvédelemben dolgozó szakember, hozzátéve, hogy adatvédelmi okok miatt eleve nem fordulhatnak a beteg kezelőorvosához.

Mizsur András