Apám elvitt egy sztiptízbárba, hogy megtérítsen

Ez a cikk eredetileg az Abcúgon jelent meg, Fődi Kitti írta.

A családtagok közül általában az édesapák a kevésbé elfogadók meleg gyerekükkel szemben. Éveken keresztül magukat hibáztatják, sérül a büszkeségük, szégyellik meleg gyereküket. Van olyan apuka, aki azóta sem igazán beszél meleg fiával, és olyan is, akinek hét évbe telt feldolgoznia, addig pedig mindenféle eszközt bevetett, hogy meleg gyerekét megtérítse.

,,Apukám anyukám ötlete nyomán, pizzázás címszó alatt elvitt egy sztiptízbárba, hátha majd attól megtérek. Apukám ezt egy kicsit túltolta, mert még prostit is fizetett nekem. Az egy trauma volt számomra” – meséli Kornél, egy fiatal, meleg férfi.

Az apák sokkal nehezebben birkóznak meg azzal, ha kiderül, hogy gyerekük meleg. Nem hajlandók róla beszélgetni sem a gyerekükkel, sem a feleségükkel, sem mással. Magukban tartják, hónapokig, de akár évekig is örlődnek. Egy-egy dühös pillanatban pedig szavaikkal még messzebb taszítják maguktól a gyerekeiket. Úgy érzik, hogy elrontottak valamit a neveléskor, szégyellik, hogy kudarcot vallottak mint apa. Az anyák is átmennek ezeken a folyamatokon, de ők empatikusabbak, általában hamarabb megbékélnek.

A Háttér Társaság és az MTA Szociológiai Intézet 2010-es, homofóbiáról szóló kutatásából kiderül, hogy a családon belül ki-hogyan fogadja, ha valaki meleg lesz. A válaszadók közül a testvérek 48 százaléka, az anyák 38 százaléka, az apáknak pedig csak 24 százaléka reagált pozitívan az előbújásra. Az is beszédes adat, hogy maga az előbújás is az anyák javára történik nagyobb arányban, a válaszadók 46 százaléka az anyáknak, 31 százaléka az apának merte bevallani melegségét.

Takács Judit, az MTA kutatója több mint 20 éve foglalkozik ezzel a területtel, de már a 90-es évek elején is látszott, hogy az apák kevésbé fogadják el gyerekük melegségét. Szerinte ez nem annyira meglepő, ugyanis reprezentatív nagymintás kérdőíves kutatások eredményei rendre azt mutatják, hogy a férfiak kevésbé elfogadók a meleg, leszbikus és transz emberekkel szemben mint a nők. Az apai visszautasítás több okra vezethető vissza. Egyrészt szerepet játszik benne a nemi meghatározottság, amiben nyilván az is közrejátszhat, hogy a nők hátrányosabb társadalmi helyzetükből adódóan sokkal több kiszolgáltatottságot tapasztalnak meg, ezért könnyebben tudnak azonosulni a kirekesztettekkel is. Másrészt van egy strukturális meghatározottság is, miszerint a társadalmi stigmatizáció nem csak a meleg személyt érinti, hanem a környezetében élőkre is átragad: ezt hívják ragadós stigmának.

„Ha nekem meleg a gyerekem, akkor én nem csak egy apa vagyok, hanem egy meleg gyerek apja. Ezzel a külvilág felől érkező attribúcióval a férfiak, különösen a »családfői felelősségüket« mélyebben átérzők, nehezen tudnak mit kezdeni” – magyarázza a kutató.

Amikor az apa nem fogadja el, hogy a gyereke meleg, akkor lényegében a saját társadalmi presztízsét helyezi előtérbe a gyerek érdekével szemben, mert szívesen elkerülné, hogy átragadjon rá is a melegség stigmája. Ebben persze meghatározó az adott társadalmi környezet szerepe, de a presztízsféltéshez nem kell vezető beosztásban lenni, bárki lehet olyan helyzetben, ahol úgy érzi, hogy emiatt csorbulna a helyi közösségbeli megbecsülése.

A kutató szerint az is jól látszik, hogy a kevésbé patriarchális társadalmakban, például a skandináv országokban, jóval elfogadóbbak az apák. A törődő apaság és az elfogadás minden férfiben benne van, ez egy tanulható dolog, csak az itthoni patriarchális környezetben ez nincs kibontva. Ugyanakkor nem szabad démonizálni az apákat, mert az anyák között is bőven akad nem elfogadó.

Úgy csinált, mintha nem lennék meleg

Szegeden találkozunk a 28 éves Kornéllal, akinek az édesapja sok éven keresztül nem tudta feldolgozni, hogy a fia meleg. Még most sem fogadta el teljesen, de három évvel ezelőtt sikerült nagyjából megbékélnie a helyzettel.

Kornél egy szerb faluból, Ada településről származik, és már 12 éves kora óta tudja magáról, hogy meleg, ennek ellenére hat évig titkolta a szülei előtt. Sosem volt barátnője, a szülők mégsem kérdeztek rá ennek az okára, egyáltalán nem volt szó közöttük a melegségről.

Tizennyolc éves korára Kornél megismerkedett egy sráccal, aki szeretett volna hozzá elmenni látogatóba. A szüleinek azt mondta, hogy egy nagyobb baráti társaság fog érkezni, de végül csak egy fiú jött, amire a szülők egyáltalán nem gyanakodtak. Egészen addig a pontig, amíg Kornél édesanyja rá nem nyitott a fiára és a vendégre, és meg nem látta, ahogy ölelik egymást. A szülők rögtön elviharzottak otthonról, és amint Kornél barátja hazament, az anyja rögtön nekiszegezte a kérdést, hogy mire vélje azt az ölelést, amit látott. Kornél ugyan nem mondta ki, hogy meleg, de válaszaival mindkét szülője előtt egyértelművé tette, hogy úgy kell mindent érteni, ahogy tűnt.

KornélFotó: Végh László

Az édesanyja lehetetlennek tartotta, hogy a fia meleg legyen, azt gondolta, valamit biztosan elrontottak a nevelésében. Kornél rengeteg információt nyomtatott a szüleinek, hogy képbe kerüljenek, hogy tudják, a melegség nem egy betegség. A szülei válaszul elvették tőle a telefonját és a számítógépet, az édesanyja megpróbálta pszichológushoz vinni, és még a barátnőit és lányait is áthívta, hogy a fia lányokkal ismerkedhessen.

,,Apukámmal egyáltalán nem volt téma a melegségem. Nem szólt semmit, még anyukám próbálkozásaira sem. Úgy kezelte, mintha nem létezne ez a dolog” – emlékszik vissza Kornél.

Az édesanyja fél éven keresztül próbált kapaszkodókat keresni, hátha mégse úgy van, ahogy Kornél gondolja. A fiú kikerülte ezeket a beszélgetéseket azzal, hogy magára zárta a szobája ajtaját. Még egy évig élt otthon, amiből az első két hónap folyamatos feszültségben telt. A harmadik hónapban az édesanyja megbékélt, és bevallotta a fiának, hogy nem azzal van a baja, hogy meleg, hanem csak félti. Attól félt, hogy nem lesz soha rendes munkahelye, az emberek majd megszólják, kirekesztik a kisvárosban, emiatt a rokonoknak sem mondhatta el Kornél. Az édesanyja két év után jutott el oda, hogy teljesen félre tudta tenni az aggodalmait, és bocsánatot tudott kérni a fiától a korábbi viselkedése miatt. Kornél nővérének mindez csak egy hétig tartott, az édesapjának viszont hét évig.

,,Tizennyolc éves koromtól huszonöt éves koromig apukámmal nem lehett beszélgetni erről. Ha téma volt, akkor inkább otthagyta a beszélgetést, még akár evés közben is felállt az asztaltól”  – meséli.

Kornél úgy fogalmaz, hogy fizikai bántalmazás sosem érte a szülei részéről, de úgy érzi, az apja lelkileg zsarolta és nyomasztotta. Egy alkalommal feltakarítatta Kornéllal a teraszt, ahol a rózsa a magjai szétszórodtak, majd nem kevés áthallással elmagyarázta neki, hogy minden azért születeik, hogy szaporodjon. Kornélt rengeteg ilyen atrocitás érte az apja részéről, aki egyszer azt is mondta neki, hogy ha nem lenne a fia, és szembejönne vele az utcán, akkor agyonverné, de az is elhangzott, hogy egy genetikai zsákutcának tartja. Az apa kevésbé józan pillanataiban úgy tűnt, hogy hajlandó nyitni, de amikor később Kornél rákérdezett, hogy ezt mennyire gondolta komolyan, akkor letagadta.

A fiú szerint az apjának a büszkesége sérült leginkább, mert egy nagyon erős öntudatú ember. Bár korábban sem volt túl szoros a viszonyuk, de ez a fordulat még távolabb taszította őket egymástól.

Kornélt lelkileg nem viselte meg igazán a szülei viselkedése, inkább dacot és frusztáltságot érzett, ami csak akkor enyhült, amikor egy évvel az előbújás után Szegedre ment tanulni, és már csak másfél-két havonta járt haza. A látogatások alkalmával az apával csak néhány szót váltottak arról, hogy ki, hogy van, de a viszonyuk hideg maradt, egészen 25 éves koráig, három évvel ezelőttig.

,,Apukám egy nagyon nagy munkamorálú ember. Talán akkor vettem észre rajta azt a pontot, hogy megváltozott a hozzáállása, amikor azt látta, hogy a munkahelyemen szépen haladok előre a ranglétrán, sorra veszem az akadályokat, jól alakul az életem. Ezek olyan visszajelzések neki, amik alapján ő talpraesett emberként tud elkönyvelni. Talán most már, ha egy társaságban lennénk a párommal és velük, akkor szóba állna velünk, de ez olyan vékony jég” – magyarázza a jelenlegi helyzetet.

Kornél azóta már vitte haza bemutatni egy barátját. Az anyukája teljesen jól kezelte a szituációt, néhány pálinka után az apával is tudtak beszélgetni, igaz, az apa úgy kezelte Kornél párját, mintha csak egy haverja lenne. Ennek ellenére a férfi úgy érzi, hogy jobb a kapcsolata az édesapjával, mint valaha volt.

A 24 éves, egyetemista Péter édesapja még annyira sem békélt meg, mint Kornélé. Péternek az előbújása előtt sem volt kifejezetten szoros kapcsolata az apjával, de azóta teljesen eltávolodtak.

A fiú 14 éves kora óta tudja magáról, hogy a saját neméhez vonzódik, de neki is kellett 1-2 év, mire ezt fel tudta dolgozni. Az édesanyja 17 éves korában véletlenül tudta meg, hogy a fia meleg, amikor meglátta egy másik fiúval való beszélgetését. Péter úgy fogalmaz, hogy az édesanyja végigment a haldoklás öt fázisán: elutasítás, düh, alkudozás, depresszió és végül az elfogadás. Mindez 2-3 hónapba telt, azóta pedig sokkal szorosabb kettejük kapcsolata, mint előtte volt. Viszont az első hónapot még nehezen viselte, ezért megkérte a fiát, hogy mondja el az apjának is.

,,Leültem apával, nagy levegőt vettem és elmondtam, hogy meleg vagyok. Látszott rajta, hogy próbálja megérteni, aztán az első mondata az volt, hogy akkor innentől kezdve nem vagyok a fia” – mondja.

Az apa magát okolta, hogy a fia meleg lett, és azóta sem lehet beszélni vele erről. Péter csak néhány hónapig lakott otthon az előbújás után, de még most is, amikor hazamegy látogatóba, kerülik egymást az apjával, és csak minimális szinten beszélgetnek. A család többi tagja viszont jól fogadta Péter melegségét, a konzervatív, keresztény keresztapjával a szerelmi bánatait is meg tudja vitatni. Az elfogadó családtagok próbáltak az apára is hatni, de ő azt a tényt is elutasítja, hogy a fia meleg.

,,Megpróbáltam közelebb kerülni hozzá. Volt, hogy minden nap felhívtam, de az alapkérdéseknél sose jutottunk tovább” – meséli Péter.

A mostani barátját haza is vitte, hogy bemutassa a szüleinek, de az apa inkább magába zárkózott, más családtagokhoz sem szólt egész idő alatt. Szerinte az apját az zavarja, hogy úgy gondolja, nem lehet unokája, emellett a férfi büszkesége is sérült, amiért úgy érzi, hogy elrontott valamit. Péter nem hiszi, hogy valaha is normalizálódna a viszonyuk, de nem is haragszik emiatt rá, sokkal inkább sajnálatot érez iránta.

A feleségem szerint egy hónapig nem lehett velem erről beszélni

Szenteh Natália egy meleg gyerek szülőjeként működtet segélyvonalat hasonló cipőben járó szülőknek. Az ő tapasztalata is az, hogy csak elenyésző apa hívja fel segítségért, és amikor az anyáknál kérdez rá az apa reakciójára, akkor a legtöbb válasz úgy hangzik, hogy az apa elvonul, nem beszél róla. Szerinte ez a Magyarországon lévő tradíciókból is fakad, hogy nem illik lelki segítőhöz, pszichológushoz fordulni egy bizonyos korosztályban, ami pont a mostani középkorú és annál idősebb szülők korosztálya. Úgy látja, hogy a férfiak szégyellik, ha a gyerekük meleg lesz, és nem szívesen beszélnek erről senkivel.

Mivel az apák nem szeretnek beszélni az ilyen eseményekről, nehéz volt olyan apát találnunk, aki mégis hajlandó lenne megosztani velünk a saját vívódását. Miklóssal a munkahelyén találkozunk, és a büfé egy elszigeteltebb részében ülünk le, hogy beszélgessünk arról, hogyan érintette, amikor a fia bejelentette, hogy meleg. Miklós ma már teljesen elfogadta fia másságát és a házastársát is nagyon kedveli, de megválogatja, hogy kivel osztja meg ezt a titkot, ezért is kérte az anonimitást.

Miklós szerint tipikus volt az akkor 25 éves fia előbújása, mert az édesanyjának mondta el először. Először a fiú csak jelezte, hogy szeretne beszélni az anyjával, amit a felesége vele is megosztott. Egy szombati munkanapon tartottak épp haza a feleségével, amikor Miklós megkérdezte a nejét, hogy miről akart beszélni vele a fiú. Akkor a nő elsírta magát, és csak hazaérve mondta el, hogy a fiuk meleg.

,,Mi elég szigorú konzervatív keresztény családi életet éltünk, főleg amíg még kicsik voltak a gyerekek. A melegség kérdése elő se jött, nem beszéltünk róla, nem is volt kitárgyalva. Az én fejemben az volt, hogy ez valamiféle úri huncutság, mert mondják, hogy sok művész az. Tulajdonképpen úgy álltam hozzá, hogy ez egy választható dolog, amit a mi szellemi irányultságunk alapján a Biblia bűnnek mond” – magyarázza.

Bár soha nem beszéltek róla a családban és a baráti körökben sem, épp két héttel a fia előbújása előtt meglepő módon mégis előjött a téma. Miklós keresztény barátaival olvasott egy cikket egy meleg prédikátorról, aki leírta, hogyan próbálták átnevelni, és hogy a melegség nem bűn, nem lehet belőle kigyógyulni. Miklóst ez a cikk nagyon mellbe vágta, mert korábban sosem nézett így a világra. Távozóban a barátoktól még a felesége meg is jegyezte, hogy igazából a melegség bármelyikük családjával megtörténhet. A szülők utólag úgy érezték, hogy ennek a cikknek köszönhetően fel lettek készítve a bejelentésre, még ha nem is gondolták soha, hogy a fiuk meleg lehet.

Mikor Miklós felesége hazaérve elmondta a hírt, fel kellett hívniuk a fiukat, hogy szóljanak neki, hazajöhet, mert az is megfordult benne, hogy többé nem teheti be a lábát a családi házba. Miklós nem zárkózott el a beszélgetéstől sem.

,,Az volt az első reakcióm, hogy hogy lehet ezt megváltoztatni? Nekiültem a netnek, és ott jött mindenféle kísérlet erre, de az látszott, hogy elég gyenge arányban vannak sikerek ebben a történetben. Ezt 24 órán belül megbeszéltük a fiammal és tudomásul vettem, hogy ez egy konstans állapot, és ezen ne is próbáljunk változtatni” – emlékszik vissza a férfi.

Ennek ellenére még majdnem egy év kellett ahhoz, hogy ezt teljesen fel tudja dolgozni. A szülők a fiút a legelső perctől kezdve sem zárták ki a családi életből, minden úgy zajlott, ahogy előtte, de Miklós szerint furcsa volt, idegenebbnek érezte a fiát. Bár kifelé nem mutatta, hogy örlődik, belül nagyon is problémákkal küzdött. A felesége szerint vele erről egy hónapig nem lehetett beszélni, de ő ezt cáfolja, mert belülről máshogy élte meg.

A neje egy, melegek szüleinek szóló könyvnek köszönhetően nagyon hamar feldolgozta és elfogadta. Miklóssal azzal bírkózott meg nehezen, hogy megértse, neki ehhez nincs köze, nem az ő hibája. Ez azért is volt nehéz, mert a keresztény baráti körökből is érkeztek olyan üzenetek, amik azt kívánták alátámasztani, hogy mégis az ő hibája. Például olvasott keresztény irodalomból egy olyan táblázatot, ami hosszan és részletesen vezeti le, hogy milyen neveltetésbeli problémák vezetnek oda, hogy valakinek a gyereke meleg lesz.

Miklósnak 8-9 hónapba telt, mire ott tartott, hogy neki nincs köze a fia melegségéhez. Erre rásegített egy előadás, amit a Kutatók éjszakáján hallott a melegségről, ahonnan már úgy jött ki, hogy nem ő a hibás. A hívő körökben viszont többen elfordultak tőlük, mert nem tudták elfogadni, hogy ennek ellenére támogatják a fiukat, kvázi ők is bűnpártolók. Azon, hogy bűn-e meleg párkapcsolatban élni vagy sem, Miklós és a felesége sem jutott dűlőre.

,,Elolvastuk ezt az oldalt is, meg azt az oldalt is, és azt mondtuk, hogy mi ebben nem fogunk tudni állást foglalni. Mi nem akarunk igazságot tenni abban, hogy ez bűn vagy nem bűn, ez a fiunk döntése. Mi támogatjuk őt abban, amerre megy” – mondja.

Nem sokkal a bejelentés után a fiuk párjával is megismerkedtek, akivel nem sokkal később házasságot is kötött a gyerekük. Nagyon kedvelik a fiuk párját, de azt azért Miklós bevallja, hogy az, hogy a vezetéknevük nem fog ezen az ágon továbbhagyományozódni, azért szül benne egy kis hiányérzetet.

Természetesen olyan apák is vannak, akik az első pillanattól kezdve könnyen vették a gyerekük bejelentését. Szekeres Tamással és lányával, Dorkával a BME Sportközpontnál találkozunk, ahol Dorka egy főleg leszbikusokból álló ping-pong csapatban játszik. Most az édesapja is elkísérte a 28 éves lányát, hogy velünk beszélgessenek és játszanak egyet.

Közös családi pingpong.Fotó: HAJDU D.ANDRAS

Apa és lánya a beszélgetés alatt gyakran ideológiai vitákba keverednek a melegséggel kapcsolatban, de megnyugtatnak, hogy minden másról is így szoktak beszélgetni.

,,Én mondtam a feleségemnek, hogy rá kellene kérdezni Dorkánál, hogy nem leszbikus-e, mert eléggé olyan jelek vannak. Nekik mégis csak intimebb a kapcsolatuk, de ha fiú lett volna, akkor valószínűleg én beszéltem volna vele” – meséli Tamás.

Dorka akkor 20 éves volt, és sosem volt barátja, ráadásul eléggé fiúsan is öltözködött. A lány úgy emlékszik vissza, hogy indokolatlanul félt a lehetséges reakcióktól, ezért nem is ő lépte meg az első lépést.

,,Bár pesti liberális közegben nőttem fel, nem ismertem leszbikusokat, otthon se nagyon volt téma, maximum úgy, hogy nahát, valakiről megtuduk. Nagy dologként beszéltünk róla, és az sem volt teljesen világos a számomra, hogy pontosan mit gondoltok a témáról” – mondja Dorka az apukájának.

Miután Dorka bevallotta az édesanyjának, hogy fiús öltözkédésével inkább a lányoknak akar tetszeni, anyukája első kérdése az volt, hogy mit rontottak el. Ezután sírva hívta fel Tamást, de aztán hamar túljutott ezen, és minden aggodalma főként a féltésből fakadt.

Tamás bevallása szerint Dorka előbújása előtt se gondolkodott másképp a melegségről, kevesebb információja volt, mint most, de nem állt negatívan hozzá. Ő is egy kisebbséghez tartozónak érzi magát zsidó származása miatt, erre vezeti vissza toleranciáját. Amikor felmerült benne, hogy esetleg a lánya is az, akkor is csak a bizonytalanság volt, ami rossz érzést keltett benne.

Családi portré az idei Pride felvonuláson.Fotó: Kovács Katt Kati

Az anyás beszélgetés másnapján Tamás elvitte Dorkát sörözni, a beszélgetés alatt nem voltak nagy kérdések, inkább csak nyugtázták az eseményeket. Tamás egyedül azt tette szóvá, hogy így majd nem fogja tudni oltárhoz kísérni a lányát, mire Dorka megnyugtatta, hogy van még egy lány a családban, őt lehet majd kísérni.

Tamás szerint nagyon beszédes, hogy nem emlékszik erre az eseményre túl részletesen, mert számára nem volt akkora jelentősége, nem volt Dorka előbújása előtti és utáni korszak. Azért sem érte sokként, mert a gyanú eleve benne volt a levegőben, és korábban sem gondolkodott negatívan a melegségről. Dorka nem sokkal a coming out után barátnőjét is bemutatta a családnak, Tamást ilyenkor az azért zavarja, ha intim helyzetben látja a lányát egy másik nővel, de nagyon jól kijött vele. A család többi tagja is pozitívan reagált, azóta minden évben családilag vonulnak ki a Pride-ra.

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.