Nem tudod elképzelni, mennyivel királyabb a karácsony, ha nem adtok egymásnak ajándékot

Időnként valószínűleg mindenki fejében megfordul, hogy milyen állat lenne már, ha karácsonykor nem kéne ajándékozni. Az ajándékmentesítést mégis kevesen merik meglépni, rendszerint jön az, hogy „jaj, de a gyerekeknek akkor is adni kell valamit”, meg hogy „jó, megbeszéltük, de csak nem állok majd ott a fánál vagy ülök az ünnepi asztalnál üres kézzel, amikor a másodunokatestvérem úgyis ad majd valami hasznavehetetlen szart szépen becsomagolva”? Pedig nem is nehéz beleállni, és nemcsak hogy végre nem lesz stresszes a karácsony, de ezerszer több jót hoz, mint amennyit elképzelni tud egy halandó ajándékozó. 

Szeretnék minél több hasznos tippet adni, de a kezemben csak a saját tapasztalataim vannak, ugyanis konkrétan senkit sem ismerek magunkon kívül, aki teljesen lemondott volna az ajándékozásról. Sokan nem merik elengedni ezt az oly sok stresszt okozó szokást, pedig ha egyszer felszabadítjuk magunkat, onnan fogva minden egyes évvel jobb lesz a karácsony.

Fogalmam sincs, a mi családunkban ez pontosan mikor és hogyan történt, talán mert annyira természetesen jött. Nem volt nagy megbeszélés, vita, érvek és ellenérvek, csak egy felvetés, ami mindenkinek tetszett. 

Tényleg nem emlékszem, pontosan hogy történt, de kábé annyi volt, hogy idén ne ajándékozzunk, jó? És mindenki azt mondta, hogy oké, jó.

Bele kell állni

Lehet, hogy nálunk azért működött olyan jól az első perctől a dolog, mert egyikünk fejében sem kezdett el motoszkálni, hogy jézusmáriám, de mi van, ha csak én vettem komolyan? Ez alaphiba, nem szabad elkövetni. Ha ki van mondva, hogy nincs ajándékozás, az azt jelenti, hogy nincs ajándékozás, apróság se, nincs vészhelyzet esetére betárolt jolly joker ajándék, és nincs olyan, hogy berezeltünk, és aranyáron veszünk valami teljesen haszontalan dolgot a benzinkúton, mert már csak az van nyitva. A reflexek az első években működni fognak, december elején jön a nyomasztó érzés, hogy hogyan szervezzük meg a karácsonyt és az ajándékvásárlást, aztán a szenteste közeledtével hullámokban tör az emberre az érzés, hogy atyaég, kit felejtettem ki, és ezeket valóban kezelni kell, mivel ezek az elvonási tünetek akár még évekig jelentkezhetnek. 

Nagyon fontos, hogy ilyenkor azt a megoldást válasszuk, amiért az egészet végül is csináljuk: nevessük el magunkat, és élvezzük, hogy ez bizony már nem a mi problémánk.  

Tudom, hogy ez nem mindenkinek könnyű, de nagyon fontos, hogy ne kezdjünk el olyasmin aggódni, hogy mi lesz, ha a szomszéd ötéves, gombszemű gyereke egyszer csak megjelenik valami cuki ajándékkal a kezében az ajtónknál? Nem lesz semmi. Meg lehet köszönni, már az ünnepek előtt, vagy korábban, vagy abban a pillanatban elmondani, hogy te nem szoktál ajándékozni, és kész. Jövőre már ő se hoz majd ajándékot.

Újratervezés

Az első év egy kicsit euforikus, az ember nem tudja, mit kezdjen a rászakadt szabadsággal és idővel.

Üres kézzel menni az utcán, amikor mindenki más cipel valamit, tök nyugisan nézelődni, amikor a többi ember szeméből csak a rettegés és az aggodalom tükröződik, elsőre akár ijesztő is lehet. 

Ezt is meg kell tanulni élvezni. Nem önzés, hogy nem állsz sorban a tömegnyomorban a pénztárnál, nem gáz, hogy idén nem karácsonyra kap parfümöt az anyukád, és nem para, hogy amikor beléd hasít, megint elfelejtettél csomagolópapírt venni, rájössz, hogy nem kell, mert nincs is mit becsomagolnod.

 Visszaesők

Ha valaki nem tartja be a szabályokat, az évekkel vetheti vissza a karácsony újra értelmessé tételének folyamatát. Van úgy, hogy megcsúszik valaki, egy hozzátartozó elvesztése, a hála, de akár a magány érzése is visszataszíthatja az embert az ajándékozás ördögi csapdájába. A mi családunkban ez csupán egy alkalommal fordult elő, és tényleg csak apróságokról volt szó, de ott, helyben, csírájában fojtottuk el. Egyetlen ember egyetlen, csupán figyelmességnek szánt ajándékkal is el tudja rontani az egészet, szóval hangsúlyozom, ilyenkor a család többi tagjának a feladata, hogy kellő szigorral lépjen fel és terelje vissza a helyes útra a tévelygőt.

Olyan, mint kikapcsolni a tévét

Az ajándékozás elengedésével nemhogy nem vész el a karácsony hangulata, hanem sokkal jobb lesz. 

Több időnk jut a dekorációra, arra, hogy megtervezzük a menüt, meg hát nyilván úgy általában mindenre. Évekbe telhet, mire kialakul az új rutin, de már maga a folyamat is örömteli. Az - gondolom - családfüggő, hogy ki hova helyezi át a szenteste hangsúlyát az ajándékozásról, nálunk ez a főzés lett. Pontosabban az egész, ami köré épült az évek során. Korábban sosem gondoltam volna, hogy majd egyszer már novemberben elkezdjük tervezgetni, miket fogunk főzni és enni, ki mikor vásárol be mihez, ki készíti a süteményeket és hogy legyen-e töltött káposzta.  Ez a tervezés, ellentétben a stresszes és értelmetlen vásárlással kimondottan élvezetes folyamat, aztán a legjobb része persze végül karácsony napja, amikor együtt főzünk, sütünk és eszünk. Hozhat persze meglepetéseket is az első ajándékmentes karácsony. Mrs. Dalloway sem véletlenül rendezett partykat, és sok olyan ember van, aki méregdrága ajándékokkal leplezi a csendet. Ha rendezetlen feszkó van a családban, ha elhidegültek egymástól a rokonok, rém kínos lehet, hogy egyszer csak kénytelenek lesznek beszélni egymással. Olyan ez, mint amikor az ember kikapcsolja a tévét. Ha attól mentett meg minket, hogy ne kelljen szóba állni Gertrúd nénivel, akkor szörnyű érzés, de ha csak zavarta a beszélgetést a rég nem látott bátyáddal, akkor iszonyú nagy megkönnyebbülés. 

Akkor még egyszer, pontosan mit is nyerhetsz az ajándékok elengedésével?

  • Időt, nagyon sok időt;
  • sok, nagyon sok pénzt;
  • új családi tradíciókat;
  • a kívülállók nyugalmát egész hónapra;
  • sokkal több és jobb és nagyobb szeretettel készített kaját;
  • nem szennyezed a környezetet sem a béna ajándékokkal, sem a csomagolópapírral.

Ha úgy gondolod, a te családodban ez sajnos kivitelezhetetlen, próbáld meg meghonosítani azt a szokást, hogy tárgyak helyett élményeket vagy jótékonyságot ajándékoztok egymásnak. Ajánlom például a Kivát, ahol szeretted nevében kölcsönadhatsz nehezebb sorsú embereknek, akik szép lassan, hónapról hónapra törlesztenek a megajándékozottnak, amit aztán újra odaadhat valakinek, de az se rossz megoldás, hogy örökbefogadsz egy segítségre szoruló állatot rokonod nevében, aki aztán nyomon követheti a mókus vagy a gólya lábadozását, sőt aranyos ajándékokat is kap az arcképével. Ilyet tudsz intézni például a Mályi Madármentő Állomásnál. 

Ha csak 300 forinttal támogatna bennünket...

... mindenki, aki ezt az üzenetet látja, akkor néhány nap alatt összejönne a szerkesztőség éves költségvetése. A 444 hosszú távú, stabil működése rajtad múlik. Olyanokon, akik hajlandóak a saját pénzükből áldozni, hogy Magyarországról ne tűnjön el a független újságírás. Ha szeretnéd, hogy a 444 oknyomozásai, elemzései és videói továbbra is a lehető legtöbb emberhez eljussanak, akkor támogasd a szerkesztőséget, akár csak egy kávé árával is!

Egyszeri bankkártyás támogatás

Havi rendszeres támogatás (PayPal)

További támogatási lehetőségek.

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.