Mint a pénteki rádiós igehirdetés, olyan szerves része lett Orbán Viktor miniszterelnök életének a december 24-i, a fa alá pakolható nagyinterjú is, vagy minek nevezzük ezt a kérdez-felelek formátumban megjelenő gondolatcsokrot, amit aztán szerencsés esetben a kormánypárti médiakonglomerátum összes csatornája változatlan formában közölhet. Idén a miniszterelnök régi rajongója, Csermely Péter, Mediaworks [sic!] jegyzi az interjút, aminek már a címéből kiderül, hogy Orbán Viktor: Új korszak előtt áll Magyarország.

Mi ez már megint? Mi lett a fülkeforradalommal, a gránitszilárdságú alaptörvényünkkel, a migránsinvázióval, mihez képest állunk új korszak előtt? "Hiszek abban, hogy nemcsak megindultunk, de meg is érkezünk" - mondja a miniszterelnök. Hát köszi, vezérünk, mi is szeretnénk hinni, hogy legalább te hiszed, hogy az út, amin vezetsz minket, megy is valahova!

Orbán Viktor ebben az interjújában nem kisebb célt tűzött ki maga elé, minthogy megnyerje a 21. századot. Szerinte a 20. század elvette tőlünk, magyaroktól a nemzeti egységet, de ezt most "vissza akarjuk venni", "a magyarok száz év magánya a Kárpát-medencében most véget ér".

link Forrás

Az interjú erősen indul, Orbánt nem éri felkészületlenül Csermely Péter, Mediaworks nyitó kérdése, vagy hát inkább állítása arról, hogy a tüntetők valószínűleg csak ironikusan kívántak neki boldog Karácsonyt. "Ahány ház, annyi szokás; van, ahol így kívánnak boldog karácsonyt, s van, ahol szeretettel, ajándékkal, az otthon melegével. Én hoztam magammal egy családi képeslapot, ezzel szeretnék áldott karácsonyt kívánni az ellenzéknek és az egész országnak" - felelte erre a miniszterelnök. Ezt a képet aztán gondosan festegeti tovább, mondván míg a Fidesz az országot megvédeni akaró nyugodt erő, ezek az utcai rendbontók egyenesen migránsokat akarnak behozni az országba, és még adókat is emelnének. És még azokkal a szerencsétlen dolgozókkal is ki akarnak cseszni, akiknek a kormány a túlóratörvény módosításával most akar lehetőséget adni rá, hogy halasztott fizetésért tíz plusz hetet dolgozhassanak évente.

Azt, hogy mit jelent a törvényben a 36 hónapos időkeret, amit az ellenzék, a szakszervezetek és a munkavállalók úgy értenek, hogy a túlórapénzeket három év után kaphatnák csak meg, most sem tudtuk meg. Orbán még Csermely kérdése elől is kitér, csak annyit felel, hogy annak "semmi köze a bérek kifizetéséhez", de nem ad megfejtést rá, hogy akkor mégis mi ez.*

Ezt egy hosszú, önismétlő szakasz követte, aminek a lényege kulcsszavakban: jó kormány, felelőtlen ellenzék, Gyurcsány, migránsok, veszélyben a keresztény civilizáció. Vagyis az örökzöld slágerek, amiket már mind fejből dúdolunk. Ha hiszik, ha nem, egy agyonjátszott sláger is előkerült a kötelező kvótáról, amiről még Csermely Péter, Mediaworks is úgy fogalmazta meg kérdésnek szánt kijelentő mondatát, hogy az EU kihátrálni látszik belőle. De nem, Orbán szerint a küzdelem "sajnos nem lanyhult", mert "a nagy nyugat-európai országok az Európai Uniót birodalommá szeretnék alakítani". Orbán, valószínűleg helyesen, úgy érezheti, hogy a két állítás közötti kapcsolatot egyáltalán nem kell kifejtenie, ezért nem is fejtette ki.

Viszont újra elhangzott, hogy Közép-Európa Európa gazdasági motorja, évről évre jobbak az eredményei, és Magyarország is megindult felfelé. "Mégis, a választások után ön felvetette egy válság lehetőségét. Kötelező óvatosság volt?" - tett fel váratlanul egy nem csupán formailag kérdésnek látszó kérdést Csermely, de Orbánt nem tudta meglepni. Szerinte ugyanis "létező kérdés", hogy a magyar gazdasági sikerek egy világválság idején is fenntarthatók-e. De mostanra úgy érzi, hogy "a magyar gazdaság ma ütésálló".

A következő kérdésblokk betekintést nyújtott abba, miként is gondolkodik a miniszterelnök a nőkről, illetve, ahogy ő hívja őket, a "hölgyekről". A téma a népességfogyás, amiről Orbán úgy véli, hogy nem lehet bevándorlással orvosolni, mert ha "biológiailag sem tudjuk fenntartani magunkat, azt jelenti, hogy magunknak sem vagyunk fontosak". Épp ezért tartja fontosnak a miniszterelnök, hogy megállapodásra jusson "a magyar nőkkel", és azért a nőkkel, mert "a nők stabilak... [é]s mivel családot csak stabil alapra lehet építeni, elsősorban a hölgyekkel érdemes megállapodni". Ez láthatóan annyira zavarba hozta beszélgetőpartnerét, hogy inkább egy gyors kérdéssel lezárta a beszélgetést. Mit vár a miniszterelnök 2019-től, kérdezte, mire Orbán hosszú, semmit mondó fejtegetésbe kezdett arról, hogy mi lesz 2030-ban.

*11:36: Megkésve bár, de ha már itt tartunk, ez a hároméves időkeret, amiben a túlórákat elszámolhatják, a gyakorlatban azt jelenti, hogy a túlórákkal egy három éves periódus végén számolnak el. Vagyis a munkáltató a három éves periódus egészére vetítve számolhat el a ledolgozott órákkal, így az abban az időszakban esetleg kieső munkaidőt le tudja vonni a túlórákból, vagyis végül alapóraként számolhat el túlórákat.