Ég a kecske, ég!
2014 december 19., 19:58
Izlandon egy óriási macska falja fel azokat, akik nem kaptak új ruhát karácsonyra
A karácsonyt a legtöbbször a szeretet és a béke ünnepeként szokás emlegetni, ezért nem véletlen, hogy ha akadnak is ugyan Grincs és krampusz-szerű negatív karakterek a különféle kultúrák karácsonyi folklórjában, a hangsúly azért mindig a pozitív szereplőkön van.
Más a helyzet viszont Izlandon, ahol a karácsonyi hagyományok fontos szereplője egy rendkívül gonosz, gyerekeket faló macska. Gonosz macskákat persze bőven ismerni számos kultúrából: mind a régi, hagyományok útján öröklődő történetekben, mind a modern művekben bukkannak fel időnként rosszindulatú macskák, de a kifejezetten karácsonyi gonosz macska ritkaságnak számít.
Jólakötturinn (vagy Yule, ahogy az angolszász világban elterjedt) pont ilyen: egy nagydarab és rosszindulatú macska, aki karácsonykor járja a havas vidékeket, és felfalja azokat, akik nem kaptak karácsonykor új ruhát.
Mint az ilyen népmesei alakoknál lenni szokott, Jólakötturinn alakjának pontos eredetét homály fedi.
Az Izlandi Nemzeti Múzeum karácsonyi összeállítása szerint a ruhaajándékozás hagyománya messzire nyúlik vissza: még az ipari forradalom előtt, a hűbéri időkben volt szokás, hogy a birtokok tulajdonosai ruhákkal ajándékozták meg karácsonykor az otthonukban szolgálókat. A télnek ebben az időszakában mindig rengeteg volt a munka, és a karácsony a történészek szerint ennek a munkával töltött időszaknak a végét is jelezte.
Ekkoriban terjedhetett el a mondás, aki nem kap új ruhát, azt fel fogja falni a karácsonyi macska. Ami a történészek szerint inkább jelenthette azt, hogy aki nem dolgozik elég jól, annak nem lesz mit ennie, mert a karácsonyi macska felfalja mindenét, de mint az ilyen mondásoknál lenni szokott, ezeket a jelentéseket utólag már nagyon nehéz szétszálazni.
Mindenesetre a mindent felfaló karácsonyi macska alakja e szerint az elmélet szerint a munkával töltött kemény téli időszak egyik kísérő babonája lehetett, amit azok is mondogathattak szólásszerűen, akik amúgy nem tartottak tényleg attól, hogy egy macska eszi majd meg őket, ha nem dolgoznak elég jól.
Jólakötturinn alakjának eredetét azért is nehéz feltárni, mert a legrégebbi fennmaradt írásos emlékek csak a XIX. századból származnak, és ugyan etnográfusok egybehangzó feltételezése szerint jóval régebbi karakterről van szó, így nehéz rekonstruálni, hogyan alakult ki.
Az biztos, hogy a gyerekeket faló macska idővel az izlandi karácsonyi folklór 13 csibészének társa lett. A trollszülőktől származó csibészek különböző tulajdonságokkal rendelkeznek, és karácsonykor betörnek a családok otthonaiba, ahol csínytevések elkövetése mellett ajándékot is hagynak a gyereknek, ha jól viselkedett. A csibészek alakja sokat változott az elmúlt évszázadban: a korábbi feljegyzések még inkább csínytevő, túlkapásokra és visszaélésekre hajlamos figurákként írták le őket, a XX. század végére viszont már jóval barátságosabb figurává szelídültek, sokban hasonlítva a Télapó más kultúrkörökben elterjedt alakjához. De minden finomodás ellenére a macska gyerekevő vonása megmaradt.
Egyes elméletek szerint a macska amúgy a skandináv mitológiában meghatározó karácsonyi kecske rokona. Erről a kecskéről pár éve részletesen is írtunk:
A Yule-kecske egy, a pogány téli ünnepeket a keresztény karácsonnyal összekötő szimbólum. Thor isten harci szekerét két kecske, Tanngrisnir és Tanngnjóstr húzta és ezeket az elemeket olvasztotta magába a karácsonyi ünnepség Skandináviában. Annyira, hogy ma már elképzelhetetlen egy svéd karácsony pár ikeás szalmakecske nélkül.
E elmélet szerint a pogány kecske figuráját vagy az izlandi egyház szorította háttérbe, vagy az dönthetett végül a macskák javára, hogy Izlandon sosem volt igazán jelentős kecskepopuláció, a XIX. században pedig, amikor elkezdték lejegyezni ezeket a hiedelmeket, már alig éltek kecskék a szigeten.
Ahogy a karácsony a XX. század során világszerte egyre inkább vált a gyerekek kitüntetett ünnepévé, úgy lett a nem elég gyors munkásokat felfaló szörnyből az új ruha nélkül maradt gyerekekre vadászó rém Jólakötturinnból.
Alakja jól illeszkedik ahhoz a tényhez, hogy a világátlaghoz képest Izlandon ma még mindig kifejezetten sok ruhát ajándékoznak egymásnak az emberek karácsonykor. És a folklór szerint a hatalmas, akár házméterűre is megnövő macska karácsony éjszakáján járja a városokat, belesve az ablakokon, és ahol nem lát ajándékba kapott új ruhadarabot, akkor előbb megeszi a házban található élelmiszereket, majd magát a gyereket is.
A hatalmas rémmacska alakja az utóbbi években vitákhoz is vezetett: Reykjavík városa pár éve egy LED-égőkkel felfuttatott, öt méter magas macskaalakot állított az egyik forgalmas térre. A több millió koronás projektet sok kritika érte, a város szocialista képviselője, Sanna Magdelena Mörtudóttir pedig azért kritizálta a városvezetést, hogy egy olyan macskarém alakjára költöttek el csomó pénzt, aki azokat a gyerekeket eszi meg, akik nem kapnak új ruhákat karácsonyra. Holott ezek a gyerekek nem a lustaságuk vagy a rosszaságuk miatt nem kapnak sokszor új ruhákat, hanem mert a szüleik nem engedhetik meg maguknak.
A hagyomány védelmezői szerint viszont Jólakötturinn legendája pont arról is szól, hogy a nagylelkűségre tanítsa a gyerekeket, hiszen ilyenkor ők is adhatnak ruhákat kevésbé jó helyzetben lévő társaiknak, így akadályozva meg, hogy megegyék őket a macskák.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.