A Facebook közel 15 ezer moderátornak küldi el azokat az irányelveket, amiből egyet most sikerült megszereznie a New York Timesnak. Az 1400 oldalas szabálykönyvet egy olyan alkalmazott küldte el a lapnak, aki attól tart, hogy a vállalat túl nagy hatalomra tesz szert. A dokumentum eredetiségét a Facebook is elismerte a lapnak. 

Az irányelvek tanulmányozása után a lap arra jutott, hogy a szabályok között rengeteg hézag maradt, amik miatt olyan esetek fordulhatnak elő, mint amikor letiltották az indonéziai vulkánkitörés áldozatainak szervezett gyűjtést, mert az egyik szponzor egy tiltott csoportban szerepelt, vagy amikor Miamarban hónapokig aktív maradhatott az a szélsőséges csoport, amelyik gyűlöletet szított. Indiában pedig törlésre kellett jelölni a vallással kritikus megszólalásokat. 

Ráadásul a vállalat gyakran olyan cégeknek szervezi ki a moderálást, amik képzetlen munkaerőt alkalmaznak. Ezek a moderátorok gyakran csak a Google Translate segítségével tudnak eligazodni egy-egy rájuk bízott országban, és sokszor az ilyen szabályok alapján sem tudnak dönteni.

A szabálykönyv pedig többnyire PowerPoint-os prezentációkból és Excel-táblázatokból áll, amikben például a Nyugat-Balkánra jellemző szélsőséges szervezeteket és személyeket listázzák. Egy másik részében azokat a szabályokat gyűjtötték össze, amelyek alapján el lehet dönteni, hogy a mártír vagy a dzsihád szavak milyen szövegkörnyezetben számítanak terrort támogatónak. De ugyanúgy összegyűjtötték a gyanús hangulatjeleket is. A szexuális utalásoknál például a padlizsán🍆, a barack🍑 vagy a kinyújtott nyelv👅 is szerepel.

A New York Times azt is észrevette, hogy a Balkánon működő szélsőséges szervezetek és személyek listáját 2016 óta nem frissítették. De Ratko Mladic még ebben is szökevényként szerepel, pedig a háborús bűnöst már 2011-ben elfogták. (New York Times)