A meccsrejárás már-már elengedhetetlen kelléke manapság, hogy magunkra húzzuk a kedvenc csapatunk mezét, kifejezve, hogy velük vagyunk, nekik szurkolunk. Megpróbálunk ezzel is segíteni, hogy a 90 perc után győztesen hagyják el a pályát. Mi vagyunk a tizenkettedik játékos, az a plusz, ami remélhetőleg átsegíti őket a holtponton. Hogyha felnéznek a lelátóra, akkor a saját színeik köszönnek vissza sálak, zászlók, drapik és természetesen mezek formájában. Az évek során ez a történet még tovább fejlődött, és már egy kocsmai meccsnézésen is gyakori, hogy a csapatok szurkolói a kedvencek szerezésében figyelik az eseményeket.
Nekem egykor még vállfán lógtak a mezeim, de ma már hely hiányában összehajtogatva pihennek a szekrényben. Természetesen, amikor volt szerencsém kijutni a szigetországba, akkor „beöltözve” mentem meccset nézni, de itthon is előfordul, hogy felkapom a replikát, ha focizni, vagy meccset nézni megyek.
De mikor kezdődött ez az egész? Angliában lassan 45 éve annak, hogy a Wembleyben két newcastle-i srác azzal vonta magára a fotósok figyelmét, hogy replika mezben tombolták végig az FA-kupa döntőjét. 1974. május 4-én a Newcastle United a Liverpool ellen lépett pályára Londonban, és a Szarkák ugyan sima, 3-0-ás vereséget szenvedtek, de némi vigaszt jelenthet a Geordieknak, hogy ez az emlékezetes fénykép egy kis darabja lett a futballtörténelemnek.
A Sport in History nevű folyóiratban publikálták a sheffieldi egyetem kutatását, amiben azt vizsgálták, hogy a mezviselés divatja a felnőtt szurkolók körében – ami mára jelentős mind a látványosság, mind a gazdasági hatás szempontjából – már azelőtt kialakult, hogy a gyártók vagy a klubok marketingeseinek eszébe jutott volna az ebben rejlő óriási anyagi potenciál.
A szurkolókról készült fotók vizsgálata, a gyártók és a klubshopok statisztikai elemzése, valamint több mint 4000 szurkolóval készített felmérés alapján Dr. Chris Stride, az egyetem Munka Pszichológiai Intézetének statisztikusa megállapította, az első igazán nagy inger, ami a mezek viselésének elterjedését megelőzte, az tulajdonképpen a labdarúgás azon egyik újjászületéséhez köthető, amit az 1990-es olaszországi világbajnokság, és két évvel később a Premier League megalakulása hozott.
Habár az is igaz, hogy már az 1950-es évek vége óta állítottak elő szurkolói mezeket, de ezek leginkább a gyerekeknek készültek. Az 1970-es évek elején aztán a sportszergyártók szerződéseket kötöttek klubokkal, és szerzői joggal védett dizájnokat terveztek, lehetővé téve számukra, hogy „az exkluzív és autentikus” jelzőket használva tudják forgalmazni a csapatok mezeit. Ez volt az első lépés a iparág fellendüléséhez, igaz még mindig inkább a gyerekek körében.
Felnőtt méretben a gyártás továbbra sem volt számottevő, leginkább azért, mert a hétköznapi viseletben nem volt elterjedt, hogy az emberek focimezben járjanak, még szabadidős viselet formájában sem. Egy ilyen szerelésben megjelenni furcsa és gyerekes volt egy átlag angol felnőtt számára. A kicsik a meccsnapokon maximum egy klubszínekben pompázó karpántot viseltek, de még ők sem mezben mentek a stadionba. A kivétel a kupadöntő volt, ahol a mezviselés a nagy nap hagyományának részévé vált.
A tanulmány megállapította, hogy az 1980-as évek elején kezdte el néhány szurkoló rendszeresebben viselni a szurkolói mezeket. Többnyire olyan fiatal felnőttekről volt szó, akik gyerekként replikát viseltek és a kicsit kinőtt ifjúsági mezükben (Youth L méret) parádéztak.
A divat azonban egy kis szubkultúrát leszámítva ekkor még nem terjedt el igazán, aminek több oka is volt.
A felnőtt méretek nem gyártották nagy mennyiségben, és szinte egyáltalán nem reklámozták.
Értékesítési infrastruktúráról nem beszélhettünk abban az időben, ellenben a mezek viselésével jelentősen megnőtt a veszélye annak, hogy viselőiket az ellenfél szurkolói megtámadják.
A nyolcvanas évek végén a huliganizmus csökkenésével, a szurkolói kultúra fejlődésével és a rajongói aktivitás megnövekedésével a mezvásárlási és viselési szokások is pozitív irányba változtak. Ezt a folyamatot az 1990-es világbajnokság megerősítette, amelynek során több ezer replika-mezben pompázó szurkolót lehetett látni mind az utcákon, mind a vébé helyszínén. Az ilyen széleskörű elfogadás arra ösztönözte a klubokat, hogy jövedelmezőbb megállapodásokat kössenek a sportszergyártókkal, amelyek ezután sokkal nagyobb mennyiségben készítettek mezeket a felnőtt szurkolói rétegnek.
A kereskedelmi forgalom tökéletes elterjedése a Premier League 1992-es bevezetésével teljesedett ki. A fiatal felnőtt réteg után most már demográfiáira szempontokra összpontosítva készítettek mezeket az új, az idősebb, a középosztálybeli és a családos szurkolókra egyaránt fókuszálva. A folyamat egy második ugrást eredményezett a mez viselők számában.
Összességében tehát az, hogy Angliában a mezgyártásban áttértek a gyermek célközönségről a felnőttre, egyszerűen a foci evolúciójának kézzel fogható példája.
Ahogy csökkent a huliganizmus, és nőtt a szurkolói aktivitás, egyre szélesebb körben merték felvállalni a klub szimpátiájukat, ami nagy szerepet játszott a kis klubshopok áruházakká fejlődésében.
Ezen felül tudatosan beépítették a köztudatba, hogy egy replika mez a felnőttek és a gyerekek számára egyaránt elfogadható szabadidős viselet. Ezzel pedig létrejött egy olyan piac, amit a klubok és a gyártók mellett az frissen alakuló Premier League is tökéletesen kihasznált.
A leginkább tettenérhető változtatás a harmadik, sőt néha negyedik számú mez bevezetése, valamint a dizájn folyamatos frissítése. Korábban egy hazai és egy idegenbeli szerelés volt jellemző, és a hazai mintázaton általában 2-3 szezononként változtattak. Az elmúlt években már az sem rendkívüli, ha a szezon közben valamilyen apropóból piacra dobnak egy limitált kollekciót, amit persze emelt áron adnak el, pillanatok alatt.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.