Talán nem én vagyok az egyetlen a világon, aki nem szeret ruhaboltokban időt tölteni. Nem magával a vásárlással és a fogyasztással van bajom, más jellegű üzleteket kifejezetten lelkesen látogatok, de a ruhaboltok kiborítanak. Nem szeretek ezekben válogatni, nem szeretek az eladókkal kommunikálni, úgy általában ezekre egyetlen percet is pazarolni az életemből. Se Budapesten, se máshol. Nyilván varratni sem fogok magamnak valami szabónál, mert egyrészt az még nyomasztóbb és időpazarlóbb élmény lenne, cserébe viszont még drága is.

Az online ruhaáruházak nem taszítanak, csak sajnos ezekben meg reménytelenül el szoktam tévedni. Amikor már húsz böngészőablak van nyitva különböző pulóverekkel, hirtelen elönt valami rejtélyes keserűség, rájövök, hogy ezek valójában mind tök egyformák, bezárom mind a húszat, és nem veszek semmit.

Hosszú évek kísérletezése után eljutottam odáig, hogy néhány ruhadarabról pontosan tudom, milyen kell. Tornacipőt és farmert ugyanazt a márkát és modellt szoktam rendelni ugyanabban a méretben, csak a színnel variálok egy kicsit, vagy hát variál a márka, én meg választok abból, ami épp van a kollekcióban. Időnként erőt veszek magamon, mégis bemegyek egy-egy magyar boltba, vagy nyaraláskor szánok néhány órát a budapestinél lényegesen jobb kínálatú üzletek végigjárására. Időnként pedig csak 19 böngészőablakot zárok be, és megrendelem a pulóvert vagy miegyebet, ami a huszadikon maradt.

A 21. században kell lennie ennél jobb és - minden szempontból - kényelmesebb megoldásnak. Az első ígéretes próbálkozást néhány éve találtam meg. A Propercloth nevű cég a mérték után dolgozó szabóságok univerzumát kombinálta egy webáruházzal, és ez annyira jól hangzott, hogy ki is próbáltam. Két gond volt csak vele. Egyrészt hogy az ingek 50 ezer forint körül kezdődtek, másrészt hogy rosszul mértem, illetve a barátnőmmel rosszul mértük le a méreteimet. Hiába voltak elég pontos instrukciók, hogy a felsőtestem mely részeit mely pontokon mérjem mérőszalaggal, a kész ing nem lett tökéletes. Hordható, de ennyi pénzért jobbra számítottam. Nekiállhattam volna finomítani a leadott adataimon, hogy a következő ing már tényleg mindenhol passzoljon, de valahogy nem éreztem, hogy nekem ezen az aranyozott úton tovább kellene mennem.

Valamikor 2018 második felében viszont belefutottam a Zozóba, és azonnal láttam, hogy ez lehet AZ, és nekem ez KELL. Akadályt jelentett, hogy ekkor a Zozo még nem szállított sehova Európába, de szerencsére 2019-re megtört a jég, és én azonnal meg is rendeltem a Zozosuitot.

Akárcsak sok hasonlóan abszurdnak tűnő, de mégis zseniális találmány, a Zozo is japán. Yusaku Maezawa még 1998-ban indította el Zozotown nevű online ruhaáruházát, amiből lett 3,1 milliárd dollárja, jelentős műgyűjteménye, valamint egy jegye az első turistaútra a Hold köré, ahova mindenféle válogatott művészeket is szeretne magával vinni, már ha ebből egyáltalán lesz valami. A Zozotown még hagyományos internetes ruhabolt volt, de én nem is innét rendeltem, hanem a 2018-ban útjára indított ZOZO.com-ról.

A Zozo mögötti ötlet pofonegyszerű: ha a világon több, mint három testalkat létezik, akkor miért próbálnak mindenkit az S, M, L betűk valamelyikébe betuszkolni? Az S-et és az L-t igyekeznek X-ekkel, sőt XXX-ekkel tovább szélesíteni, de ez még mindig töredéke az emberi faj csodálatos variációinak, ami Manute Boltól Oszvald Marikáig terjed. A Zozo-nál nincsenek méretek, hanem azt ígérik, hogy minden kedves vásárló saját különleges méreteihez passzolják a kiválasztott ruhadarabot.

A Zozótól így először a Zozosuitot kell megrendelni. Ez a beetetés és ingyen van, plusz 9,95 euró postaköltség. A Zozosuit egy futurisztikus, testhezálló, sztreccsanyagból készült, kétrészes ruha, amin fehér foltok, azokon belül pedig kis sötét pontocskák vannak. Amikor felvettem, úgy éreztem, hogy nekem tulajdonképpen ennyi elég is, és miután szaladgáltam benne egy kicsit a 444 szerkesztőségében, és láttam a lefagyott arcokat, végképp meg voltam elégedve.

A következő lépés a Zozo appjának letöltése, ami végigvezet a méricskélésen. Ehhez a mobiltelefont fel kell helyezni a ruhával együtt érkezett kis kartonpapír-állványra, majd végigforogni a kamerája előtt, hogy az minden irányból le tudjon fényképezni. Néhány pillanattal később pedig, az 1990-es évek elejét idéző scifik stílusában már láttam is, hogy a jobb combom vastagabb a balnál, viszont a bal bokám szélesebb a jobbnál.

Nem tudom, pontosan hogy mér a Zozo, de a technológia meglehetősen hasonlít a motion capture-re (szakembereknek: mocap), amit Hollywoodban és számítógépes játékokhoz is használnak. Ahhoz, hogy a játékban Cristiano Ronaldo pont úgy fújtasson és topogjon a szabadrúgás elvégzése előtt, mint a valóságban, az kell, hogy az igazi Cristiano Ronaldo kamerák előtt egy, a Zozosuithoz hasonló ruhában előadja a műsorát. Ott a mozgás a lényeg, a Zozonál pedig a méretnek kell pontosnak lennie, de a hasonlóság a két technológia között nyilvánvaló.

Miután levettük a méreteimet, már csak ruhát kellett választanom a Zozo áruházából. A kínálat japán minimalista, csak néhány felsőből, ingből és farmerből áll. Mivel farmerből egyébként is tudom, milyen kell, és amúgy is azt olvastam, hogy ezeknek a méreteit hajlamos a Zozo leginkább elhibázni, maradtam a felsőruházatnál, és egy inget, egy hosszú- és egy rövidujjú pólót rendeltem. 49, 29 illetve 24 euróért a fast fashionnél drágább, a márkás cuccoknál olcsóbb, és házhoz jön.

A Zozo 3-4 hetet ígért kiszállításra, az 5. héten elkezdtem idegesen csetelni és emailezni a kedves, ám segíteni képtelen ügyfélszolgálattal, a csomagnak pedig végül valamivel 7 hétnél is több kellett, hogy a kínai gyárból eljusson Budapestre. Kicsomagoltam, felvettem, és egyből éreztem, hogy ez tényleg AZ.

Gondolom a Savile Row szabóságaiban ezer hibát találnának abban, ahogy az ing illeszkedik a vállamhoz, hogy az öltések és a gombok minsőségét ne is említsem. Én viszont ilyesmivel nem foglalkozom, és csak az érdekelt, hogy mindhárom ruhadarab jól áll, és ami talán ennél is fontosabb, megdöbbentően kényelmes. Pedig ez a két érték gyakran kioltja egymást - már nem rajtam, hanem úgy általában az emberiségen, hogy a tűsarkú cipőknél és a melltartóknál ne is menjek messzebb.

Különösen a három közül a legegyszerűbb ruhadarabnál, a szerény kis szürke rövidujjú pólónál volt lenyűgöző, hogy szemben a boltokban kapható, egyenkaptafára szabott rokonaihoz képest, mennyire kényelmes viselni. Én ezekből általában M-est szoktam venni, amik közt van, ami nagyjából jó, de olyan is, ami lóg rajtam, és olyan is, ami mellben vagy bicepszben szorít. Vagy ha nem is szorít, pont annyira szűk, hogy érezzem, rajtam van. A Zozo pólóját viszont mintha rám öntötték volna, annyira jól eltalálta a felsőtestem méreteit. Nem túl szűk és nem túl bő, nem túl hosszú és nem túl rövid, sem ujjban, sem derékban.

A másik két ruhadarabbal is tökéletesen meg voltam elégedve, de annyira, hogy már nézem, még milyen színben rendeljek. Az egyetlen hiba hogy a viszonylag vastag karórám nem kompatibilis a csuklómra tökéletesen passzoló inggel. Jobb szabóságokban, sőt, a már említett Properclothnál is erre rákérdeznek, és lehet akár csak az egyik mandzsettát is bővebbre engedni - ez 49 euróért nem jár. Az én amatőr szememnek és ujjaimnak a ruhadarabok anyaga is korrektnek tűnik, szerintem tovább fogják bírni, mint az Asosról rendelt selejt.

Semmi kétségem nincs azzal kapcsolatban, hogy ez az öltözködés jövője. Lehet, hogy nem pont a Zozo, de hogy valami ilyesmi, az egészen biztos. A tömeg-divatipar már néhány éve próbálkozik a perszonalizálással, hiszen minden vásárló imád egyedi lenni, vagy legalábbis azt képzelni, hogy egyedi. Egy ideje már lehet tornacipőket az egyes márkák weboldalain összeállítani és színezni ízlés - illetve annak hiánya - szerint, és az ötlet szép lassan terjed, most már például pehelydzsekikkel is lehet bohóckodni.

De a Zozóban éppen az a jó, hogy a perszonalizálást nem a bohóckodás, hanem a kényelmes, jó ötlet felé viszi el. Tökéletesen testhez álló ruhák, amiket, ha egyszer megvannak a méretek, két kattintással meg is lehet rendelni. Meglepne, ha az ötletet nem vennék át nagy ruhamárkák és online webáruházak. Különösen azok, amik nagyon drága darabokat árulnak. Aki 1000 eurós nadrágot rendel, joggal várja el, hogy amit megkap, tökéletesen passzoljon rá (és ne 7 hét alatt érkezzen meg, ha 3-4-et ígérnek). Ennek eredménye persze az lesz, hogy megint ott ülök majd elkeseredve húsz böngészőablak előtt, amikben teljesen egyforma pulóverek vannak. De legalább az egy, amit végül találomra megrendelek, milliméterre stimmelni fog mindenhol.