A brit rendőrparancsokokat tömörítő bizottság vezetője, Sara Thornton szerint nemzeti válsághelyzetként kéne kezelni, hogy drasztikusan megnőtt a fiatalok között elkövetett késeléses bűncselekmények száma. 

Thornton nincs egyedül a véleményével: a közelmúltban politikusok és rendőrségi vezetők sora fejtette ki aggodalmát a megugrott késelések miatt, és mindenki gyors és határozott fellépést sürgetett. Csatlakozott hozzájuk a brit média jelentős része is, amely a „mai fiatalok” erőszakosságáról és a bandaháborúk világáról cikkezve kelt morális pánikot. 

A probléma alapja persze valós: éveken át tartó csökkenő tendencia után az elmúlt években valóban megnőtt a fiatalok között késsel elkövetett bűncselekmények száma, és idén csak március elejéig tíz tinédzsert késeltek halálra az országban. Ráadásul ugyan az esetek többsége még mindig a nagyvárosokban történik, de arányait tekintve vidéken még nagyobb mértékben nőtt meg a támadások száma. 

Az elmúlt évek országos statisztikáit nézve látni, hogy az áldozatok többsége fiatal, 18 és 24 év közötti férfi. De megnőtt a 18 évnél fiatalabbak ellen elkövetett késelések száma is (2016-ról 2018-ra 77 százalékkal). 

A közelmúltban két, nagyobb médiafelhajtást kiváltó késelés történt: a 17 éves manchesteri, középosztálybeli családból származó, magániskolába járó Yousef Ghaleb Makkit egy barátja háza előtt – kifejezetten jómódú, békés környéken – szúrta le két, szintén 17 éves elkövető; Jodie Chesney cserkészlányt – ő is 17 volt – pedig egy londoni parkban támadták és ölték meg, valószínűleg minden ok nélkül. A két eset azért is kavarta fel a szokásosnál jobban a brit közvéleményt, mivel mindkét esetben középosztálybeli, rendezett családi hátterű fiatalt szúrtak halálra, míg a bűncselekmények legnagyobb része természetesen zűrösebb környékeken történik, és az áldozatok többsége is szegény vagy a társadalom perifériáján élő. A két gyilkosság után ismét fellángolt az évek óta tartó politikai vita arról, hogy milyen tényezők felelősek az egyre több késes támadásért. Maga a kormány is megosztott ebben a kérdésben: a belügyminiszter Sajid Javid azonnali és jelentős plusz forrásokat akar a rendőrségnek, míg Theresa May szerint nincs összefüggés a késes támadások terjedése, és a rendőrség létszámának csökkentése között. 

Vita a forrásokról 

Az biztos, hogy a forráshiány kérdése állandóan visszatérő eleme a késelésekről szóló közbeszédnek: az elmúlt években a konzervatív kormány jelentős megszorításokat  hajtott végre: nemcsak a rendőrségi forrásokat csökkentette, de a szociális szféra számos területén húzott a költségeken. 

Elemzők egy része szerint még nincs elég bizonyíték ahhoz, hogy egyértelmű összefüggést lehessen kimutatni a rendőrségi forráskivonások és a megugrott késelések között. Akik igazán komolyan foglalkoznak a fiatalkorúak körében megugrott erőszakos bűncselekmények számával, nem is ezt tartják a fő kérdésnek. 

A tudományos szakvéleményeket feldolgozó Conversation összegyűjtötte, mint mondanak erről a kérdésről a témával foglalkozó kriminológusok és kutatók. A cikkből kiderül, hogy Nagy-Britanniában a témát jellemzően a rendészeti szemlélet uralja, a politikusok megszólalásaiban és a médiában sokkal kisebb figyelem jut arra, hogy milyen környezet az, ahonnan a késes bűncselekményeket elkövető fiatalok kikerülnek. 

A lapban megszólaló kutatók két fő megállapítása: 

1. A megszorítások mérgező környezetet hoztak létre, a gyerekek elhidegültek, ijedtek, bosszúszomjasak

Két kriminológus professzor, Stephen Case és Kevin Haines tanulmánya szerint a késes bűncselekmények valójában tünetek: annak a környezetnek a tünetei, melyeket a megszorítások közepette élő felnőttek teremtenek a gyerekek körül. Az ebben a világban felnövő gyerekek lesznek azok, akik nagyobb eséllyel válnak áldozatává és lesznek elkövetői a bűncselekményeknek. 

A kutatók szerint az otthonuk mellett az iskola, a szabadidős tevékenységek helyszínei és az egész környék is mérgező környezetté válhat olyankor, amikor a gyerekek kapcsolatai és az általuk átélt tapasztalatok nem gondozzák, védelmezik őket, és nem segítik, hogy elérjék céljaikat.

Az ilyen környezetben felnövő gyerekek elhidegülő, ijedt és bosszúszomjas tinédzserekké válhatnak.

Sokan közülük védekezésből kezdenek el kést hordozni maguknál, mivel előbb maguk is támadások áldozataivá váltak. Nem véletlen a tanulmány szerint, hogy a késes támadások döntő többsége olyan környékeken történik, ahol komoly szociális elvonások történtek a közelmúltban. 

Nagy-Britanniában az elmúlt hat évben 422 millió fonttal csökkent a fiataloknak szóló szociális szolgáltatások költségvetése, 2010 óta országszerte 600 ifjúsági központot zártak be és 3500 fiatalokkal foglalkozó szociális munkás pozíciót számoltak fel. 

2. A fiatalok nem érzik úgy, hogy a hatóságok megvédenék őket

A terepen dolgozó kutatók visszatérő tapasztalata a beszámolók szerint, hogy a fiatalok azért ragadnak magukhoz kést, mert korábban már megtámadták őket, és nem tudtak kihez segítséget fordulni. Egy visszatérő felismerés szerint pedig minél igazságtalanabbnak ítélik meg az embereket a társadalmat, annál valószínűbb, hogy nem fogják követni a szabályokat, illetve erőszakhoz folyamodnak. 

A Conversation összefoglalója szerint azokon a környékeken, ahol magas a bűncselekmények száma, sokszor eleve kialakult egy bizalmatlanság a rendőrséggel szemben. Ahogy nő a erőszak, várhatóan úgy csökken azoknak az eseteknek a száma, amikor a rendőrség megtalálja az elkövetőt, ami további bizalomvesztéshez vezethet. Ekkor egyre valószínűbb, hogy az ott élők a saját kezükbe veszik a védelmüket, illetve erőszakkal oldják meg vitás ügyeiket. A rendőrség és a közösségek között növekvő feszültségek még több bűncselekményhez vezethetnek, hiszen a sikeres rendőrségi munka mindig nagyban függ a közösség együttműködésétől. 

A gondokat tetézi, hogy a brit rendőrség komoly létszámhiánnyal küzd, ami szintén nehezíti a hatékony fellépést: 2010-hez képest húszezer rendőrrel kevesebb van állományban. Az emberhiány a rendőröket is frusztrálja, túlterheli, egyre több a diszkriminatív és túlzó fellépés, ez nyilván tovább növeli bizalmatlanságot. 

Még több rendőri ellenőrzést? 

A brit sajtó előszeretettel állítja be úgy a történéseket, mintha itt a bandaháborúk terjedése állna a késes támadások mögött, de ezt a statisztikák nem támasztják alá: 2011 és 2016 között a fiatalok körében elkövetett súlyosabb erőszakos esetek közül csak viszonylag keveset, körülbelül 5 százalékot okozott bandatevékenység. 

Mégis, a kutatók abban egyetértenek, hogy a fenn bemutatott elszegényedett környezet nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy az elsősorban drogkereskedelemmel foglalkozó bűnszervezetek hatékonyabban toborozzanak fiatalokat a soraikba. Épp ezért visszatérő véleménye a kutatóknak, hogy pusztán rendészeti erődemonstrációval nem lehet megoldani ezt a problémát. 

A helyzetet bonyolítja a Konzervatív Párton belüli rivalizálás is: a belügyminiszter Sajid Javid a következő kihívója lehet majd Maynek, és elemzők szerint a késelős fiatalokkal szembeni keménykezű politika már a pártelnöki kampányának a része lehet. 

Javid külön rendelettel is készül a késelések megfékezésére. Ennek lényege, hogy a rendőrség külön szabályokat alkalmazhat azokra a 12 évesnél idősebb személyekre, akiknél vagy kést találtak, vagy korábban elítélték már késekkel összefüggő bűncselekmények miatt, vagy pedig fennáll a gyanúja, hogy van náluk kés. 

Kriminológusuk szerint viszont az egész ötlet azon a téves elképzelésen alapul, hogy meg lehet előzni az erőszakot azzal, hogy előre azonosítod és bünteted azokat, akiknél fennáll a kockázata, hogy elkövetők legyenek. De a hasonló stigmatizáció korábban sem bizonyult hatékonynak, ráadásul csak növeli a megfigyelt fiatalok és a hatóságok közötti bizalmatlanságot.

Hasonlóan problematikusnak tűnik az a projekt is, melybe a londoni rendőrség vágott bele évekkel ezelőtt: adatbázisokat hoztak létre, melyben a potenciális bandatagokat tartják nyilván. Az Amnesty International tavalyi jelentése szerint ez az adatbázis 3800 ember életét befolyásolhatja komolyan, és erős a gyanú, hogy a rendszer diszkriminatív a nem fehér fiatalokkal szemben. Ebben a bandatag-nyilvántartásban például a listázott emberek 78 százaléka fekete, miközben a rendőrségi adatok szerint súlyos fiatalkori erőszak elkövetői között csak 27 százaléknyian vannak feketék. 

De akkor mire lenne szükség?

A kutatók szerint amúgy léteznek eszközök, melyekkel mérsékelni lehetne ezt a problémát, ehhez azonban komoly szemléletváltásra lenne szükség: az például biztos nem segít sokat, amikor rendőri vezetők meg a brit bulvársajtó egész zenei stílusokat, illetve az azokat hallgató fiatalokat bélyegzi meg, mint ahogy az most a drillel történik, és ahogy történt mondjuk a kilencvenes években a hiphop akkori leágazásaival. 

link Forrás

Ehelyett inkább az ifjúságvédelemre, a szociális ellátórendszerre, illetve az oktatási intézményeket támogató és kiegészítő szolgáltatásokra kellene jóval többet költeni, továbbá támogatni kellene a közösségi rendfenntartást is, helyreállítandó a hatóságok és a lakosság közötti bizalmat. Mint a kutatók fogalmaznak, a késeléses erőszak társadalmi probléma, amelynek az okait, nem pedig a tüneteit kéne kezelni.