“Gyakran érzem úgy, hogy csak egy vicc tárgya vagyok, az, hogy valaki a saját neméhez vonzódjon, túl abszurd, csak nevetni lehet rajta.”

A Háttér Társaság lelkisegély szolgálatához húsz éve érkeznek megkeresések diákoktól, akiket más diákok bántalmaztak vagy a tanáraik zaklattak, amiért melegek, leszbikusok, biszexuálisak vagy transzneműek. Ők sok esetben semmilyen segítséget nem kaptak. A Háttér Társaság szeretett volna egy átfogóbb képet kapni arról, milyen a sora a magyar iskolákban a meleg diákoknak (LMBTQI embereknek), ezért készítettek egy online felmérést, amit hétfő este mutattak be.

Ez nem reprezentatív felmérés, főleg, mert hogy nagyon nehéz volt elérniük ezeket a diákokat. A kevésbé elfogadó iskolákban, vagy ott, ahol kisebb az internetelérés, biztos, hogy kevesebben töltötték ki a vaskos kérdőívet.

De még így is elértek több mint kétezer diákot az egész országból, közülük 919-en pedig a teljes kérdőívet kitöltötték (az ő válaszaikat elemezték).

Ők mind 13-21 éves, főleg középiskolás diákok, de van köztük általános iskolás is. Heteroszexuális nincs közöttük, főleg meleg, leszbikus vagy biszexuális lányokról és fiúkról van szó. A többségük (57 százalék) nő. A legtöbben állami iskolába járnak, de van olyan is, aki egyházi vagy alapítványi iskolába.

Több mint a felük arról számolt be, hogy a szexuális irányultsága miatt nem érzi magát biztonságban az iskolában.

“Ötödikes koromban az osztálytársaim megtudták, hogy meleg vagyok. Sajnos nem volt valami elfogadó osztályom. Megvertek, vonalzót törtek el rajtam, cipővel dobáltak, stb. Hatodikos koromban kerültem egy másik iskolába, ahol hazafelé menet vertek meg. Rendőrségi ügy is lett belőle. Így megint másik iskolába kerültem, de ugyanúgy folytatódtak a fenyegetések attól a fiútól, aki megvert, Többször volt öngyilkossági kísérletem” - fogalmazott erről egy diák.

A felmérés szerint a bántalmazásnak, zaklatásnak sokféle formája lehet, azzal viszont szinte mindenki találkozott, hogy a környezetében lépten-nyomon buziznak és köcsögöznek. Ez a legtöbbjüket nagyon zavarja is.

“Az LMBTQI emberekre, illetve kisebbségekre leginkább viccként tekintenek. Tehát pl. Ha egy fiú valamit elront a tesiórán, vagy nem viselkedik megfelelően, a tanár (elismert, országosan ismert pedagógus) “buznyáknak” szólítja. Nőellenes megjegyzések is gyakran elhangzanak. Tanórákon is inkább valami humoros érdekesség, ha valamely általunk tanult személynek “ferde hajlamai” voltak” - magyarázta egy diák.

Előfordult az is, hogy a bántó megjegyzéseket tanárok tették, vagy tanárok jelenlétében tették más diákok, és a tanár nem szólt közbe.

Ez a meleg diákok számára azt az üzenetet hordozta, hogy ellenséges közegben kell élniük.

Jobb esetben ezek a megjegyzések csak általánosságban hangzottak el, például arra vonatkozóan, hogy mi elég férfias vagy nőies, rosszabb esetben azonban a diákokat direkt kipécézték.

A kérdőívet kitöltő diákok 64 százaléka mondta azt, hogy az elmúlt tanévben zaklatták verbálisan a szexuális irányultsága miatt. 22 százalékukat fizikai zaklatás is érte, azaz például meglökték, megrángatták, leköpték. 13 százalék pedig arról számolt be, hogy megütötték vagy megrúgták őket.

Mindezek miatt sokuk elkezdett kerülni bizonyos tereket az iskolában. Több százan írták azt, hogy kényelmetlenül érzik magukat az iskolai folyosón vagy a mosdóban. Volt, aki megkérte az iskolai pszichológust egy beszélgetés után, hogy kísérje vissza az osztályterembe, mert nem szeret a folyosón sétálni.

A diákok negyede pedig azt mondta, az elmúlt évben legalább egy napot hiányzott az iskolából azért, mert nem érezte magát biztonságban.

A diáktársak többsége semmit nem tesz, ha meleg társuk homofób megjegyzést kap, és a tanároknak vagy más iskolai dolgozóknak is csak a 65 százaléka lép ilyenkor közbe. Amikor azonban ez megtörténik, az különösen jól tud esni az érintett diákoknak.

“Az osztálytársaim megdöbbentek ugyan, de nagyon természetesen fogadták. Soha semmilyen negatív megkülönböztetés nem ért a melegségem miatt. Sőt, ha mások az iskolában káromkodásból vagy hülyeségből buzizzák egymást, vagy pl. tárgyakat, akkor nagyon gyakran odaszólnak az osztálytársaim, hogy ne használják ezt a szót, mert számomra bántó lehet. A tanárok sem homofóbok nálunk, de azt hiszem, lehetőségük sem lenne rá, mert rögtön szólna ilyenkor valamelyik osztálytársam, hogy ne tegyen ilyet” - magyarázta az egyik diák.

Sokan még a családjukkal is félnek leülni beszélni

Az egy dolog, hogy a meleg diákok mennyire gyakran kapnak megjegyzéseket vagy mennyire zaklatják őket az iskolában, fontosabb kérdés, hogy mernek-e erről szólni, és akkor mi történik.

A felmérésből nagyon úgy tűnik, hogy nem mernek, a zaklatást átélt diákok kétharmada mondta azt, hogy soha nem szól az iskolában, és majdnem ennyien mondták azt, hogy otthon se.

Hogy miért? A legtöbben azért, mert nem akarták, hogy a tanárok vagy a családtagjaik megtudják, hogy melegek. Mások azt mondták, a tanárok úgysem tennének semmit se, vagy ha mégis, akkor sem változna a helyzet.

Akik mégis rászánták magukat, és szóltak, azok felemás reakciókról számoltak be.

• A tanárok a legtöbb esetben azt mondták, ne is foglalkozzanak vele.
• Sokan beszéltek az elkövetővel, és rászóltak, hagyja abba a zaklatást.
• Volt, aki el is beszélgetett vele, hogy ez miért nem jó.
• Többen egyáltalán semmit nem csináltak.
• Más az egész osztállyal elbeszélgetett a zaklatásról.
• Megint más a meleg diáknak mondta azt, hogy ne legyen olyan meleges.

Pedig azért is lenne fontos, hogy az iskola elejét vegye ezeknek a zaklatási formáknak, mert az látszik, hogy akiket többször zaklatnak, annak gyengébb a tanulmányi eredménye , sőt, többet hiányzik az iskolából. A megkérdezett meleg diákok fele azt válaszolta, nem érzik magukat odavalónak az iskolába. Ez főleg az egyházi iskolákra volt igaz.

“Ez egy vallási iskola, és az az elvárás a vezetőséggel és a tanárokkal szemben is, hogy ezzel a témával kapcsolatban elutasítóak legyenek. Azért van egy-két tanárom, akik a nyomás ellenére elfogadók. Hiszen a Biblia, Jézus az elfogadást hirdeti. Az iskolatársaim nagy részét igazából nem érdekelné különösebben, ha valaki felvállalná magát, viszont könnyen szárnyra kapna a hír, és ha a vezetőség valamelyik tagja megtudná, szerintem kirúgnák.” - magyarázta egy diák.

Magyarórán, ha egy költő meleg, szóba kerül a dolog

A felmérés alapján a kirekesztettségi érzés ellen sok mindent lehetne tenni. Ha a diáktársak elfogadóak, a tanárokkal lehet beszélni, netalántán egy-egy a témával kapcsolatos program is megjelenik az iskolában, már jobb a helyzet. Utóbbira nagyon kevés példa van. A diákok többsége soha nem találkozott ilyennel, vagy ott, ahol lakik, nem tud ilyen programról vagy csoportól. Az iskolai dolgozók közül leginkább az iskolapszichológussal tudnának erről a témáról fesztelenül beszélgetni, esetleg az osztályfőnökkel vagy egyes szaktanárokkal, de a többségüknek még nem volt része ilyen beszélgetésben

A Háttér Társaság szerint fontos lenne, hogy ezek a diákok a tananyag keretein belül is találkozzanak LMBTQI-témákkal, a legtöbb diák azonban arról számolt be, hogy semmi ilyesmiről nem volt szó az órákon, 22 százalékuk szerint pedig a téma egyenesen negatív kontextusban kerül elő. A felmérést végzők szerint amúgy a leggyakrabban az írók és költők vonatkozásában kerül elő a téma a tanórákon.

Ezt támasztja alá az is, hogy a felmérés szerint a téma leginkább a magyarórákon kerül elő, ezt követik az osztályfőnöki órák.

Mit javasol a Háttér Társaság? Többek között:

• Több zaklatás- és bántalmazás elleni iskolai szabályzatot.
• Témába vágó képzéseket, tananyagokat.
• Érzékenyítő programokat, tanári továbbképzéseket.
• A zaklatásos esetek monitorozását.
• És úgy általában befogadóbb környezetet.