"A talált madárfiókák többsége nem árva, nem szorul megmentésre, ne szedjük össze őket!" - írja felhívásában a Magyar Madártani Egyesület. Mint írják, hamarosan kezdődik a fiókák tömeges fészekelhagyási szezonja. Ilyenkor gyakran találkozhatunk magányosnak tűnő fiatal madarakkal.

Ha az ember ilyen fiatal, esetlen, magányos madárkát lát, önkéntelenül is feltámadhat benne a vágy, hogy megmentse a szerencsétlent. Ezzel viszont valójában többet árthat, még az életét is veszélybe sodorhatja.

A madárkák túlnyomó többsége ugyanis nem árva, így az a legnagyobb segítség, ha békén hagyjuk őket. Az MME szerint amúgy ugyanez a helyzet az erdőkben szüleikre várva mozdulatlanul, fekve rejtőző emlősállatokkal - őzgidákkal, nyúl-, nyest-, és mókuskölykökkel, vadmalacokkal - is. Ők sem árvák, csak a szüleiket várják. Ezeket meg se érintsék, mert az emberszag elriaszthatja jó szaglású szüleiket.

A kis és közepes testű madárfajokra általánosan jellemző, hogy fiókáik a teljes röpképesség elérése előtt elhagyják a fészket, és a környék sűrű aljnövényzetében bujkálva hívják magukhoz etető szüleiket. Nem árvák, a táplálékot kereső szüleik valahol a közelben vannak, ezért szükségtelen, sőt, a madarak számára kifejezetten káros, ha haza visszük őket, írja az MME. Ha feltétlenül segíteni akarunk a madarakon, akkor a legjobb, ha a legközelebbi sűrű aljnövényzetfoltba, bokor alá tesszük le a talált fiókát. A hazai madárfajok nem szagolnak, így nem okoz problémát, ha megérintjük a madarat. Leszakadt fiókás fészek, viharos időben kiesett fiókák esetében a legjobb mentési megoldás a szülők segítése a pórul járt fiatalok vesszőkosárba telepítésével és ágak közé helyezésével.