Ez a cikk eredetileg az Abcúgon jelent meg, Mizsur András írta.

A két legnagyobb budapesti tűcsereprogram bezárásával látványosan visszaesett az intravénás drogfogyasztók között kiosztott steril fecskendők száma. Ez azonban nem azt jelenti, hogy 2014 óta kevesebb lenne a drogfüggő, csupán eltűntek a hatóságok és a szakemberek szeme elől. A patikából vagy a dílertől szerzik be a steril fecskendőt (ha egyáltalán beszereznek), egy részük pedig átállt a fóliázásra. Arról semmit sem tudni, hogyan alakult a hepatitis C vírussal fertőzöttek száma, mivel a korábban leállított programokban végezték ezeket a szűrővizsgálatokat is. Egy nemrég készült kutatás Belgrád példáján keresztül mutatja be, milyen negatív következményekkel jár, ha egy városban teljesen ellehetetlenítik az ártalomcsökkentést: kevesebben vesznek részt szűrővizsgálatokon, és ami járványügyi szempontból legalább ennyire aggasztó, hogy egyre többet és többen használják ugyanazokat a fecskendőket. 

Lassan öt éve, hogy bezárt a két legnagyobb budapesti tűcsereprogram: a Kék Pont Alapítvány a 8. kerületben, a Drogprevenciós Alapítvány a 13. kerületben működtetett ártalomcsökkentő szolgáltatást, ez a két szervezet adta a magyarországi steril tűforgalom több mint 50 százalékát. Mindkét esetben a helyi önkormányzat lehetetlenítette el a szervezetek munkáját, arra hivatkozva, hogy a tűcsere miatt volt egyre több eldobált fecskendő az utcákon.

A döntéshozókat az sem hatotta meg, hogy a szakemberek attól tartottak, a tűcsereprogramok bezárásával tovább súlyosbodhat a hepatitis C járványhelyzet az intravénás drogfogyasztók körében. Félelmük nem volt alaptalan: hiába működött még a két legnagyobb tűcsere, az Országos Epidemológiai Központ (OEK) adatai szerint 2011 és 2014 között megduplázódott a hepatitis C vírussal fertőzött drogfogyasztók száma a fővárosban. Az ügyben még az ombudsman is vizsgálódott, 2015-ös jelentésében megállapította, hogy nemcsak a drogfogyasztók, hanem a helyi lakosság “egészséghez való jogában jelentős visszalépés” a tűcsereprogramok leállítása. Budapesten jelenleg három szervezet, a Baptista Szeretetszolgálat, az Art Éra Alapítvány és a Magyarországi Református Egyház Válaszút Misszió működtet kisebb tűcsereprogramot.

Néhány éve még félmillió fecskendőt osztottak ki

Azóta nem nagyon hallani arról, mi lett az intranvénás drogfogyasztókkal. Két nemrég kiadott kutatásból rekonstruálható, milyen következményekkel járt a budapesti tűcsereprogramok bezárása.

Nézzük először a Nemzeti Drog Fókuszpont 2018-as éves jelentését. Ebben részletes statisztikákat találni az elmúlt években kiosztott és a begyűjtött fecskendők számának alakulásáról. A tűforgalmi adatokból jól látszik, mikor szűnt meg a két legnagyobb program: bár 2010 óta folyamatos csökkenés figyelhető meg a kiosztott és a begyűjtött fecskendők számában, az igazán nagy beszakadás 2014-ben történt. Akkor még majdnem félmillió fecskendőt osztottak ki, 2017-ben ez a szám már csupán 137 ezer volt. Ebben az is komoly szerepet játszott, hogy 2012-ben jelentősen csökkent az alacsonyküszöbű ellátás finanszírozása, aminek köszönhetően már abban az évben 200 ezerrel kevesebb fecskendőt tudtak kiosztani a szolgáltatók.

A visszaesés Budapesten volt drasztikus, 2011-hez képest majdnem hatodára csökkent a kiosztott eszközök száma. Vidéken is kevesebb steril fecskendő jutott el a drogfogyasztókhoz, de kisebb mértékű volt az esés: 39 ezerről 22 ezerre csökkent a fecskendők száma a hat évvel korábbi állapothoz képest.

Ezzel párhuzamosan egyre kevesebb klienst értek el a tűcsereprogramok. Ebben is 2014 jelentette a választóvonalat: míg az előző évben 44 ezren fordultak meg a programokban, addig 2014-ben már csak 24 ezren, 2017-ben pedig 13 ezren, vagyis a megmaradt kisebb tűcserék már nem érték el ezeket az embereket. A vidéki városokban 2014 óta alig változott a kliensek száma (583-ról 568-ra csökkent), Budapesten viszont meredek csökkenést mutatnak a számok: 2017-ben fele annyi kliens vett részt tűcserében, mint 2014-ben, mindössze 1525-en. Ezt részben az magyarázza, hogy vidéken több program működik, 2017-ben 25 állandó telephelyű program működött a fővároson kívül.

Kevesebb tű, kevesebb drogos?

Ez azonban nem azt jelenti, hogy a tűcsereprogramok bezárásának vagy a büntetőjogi szigorításnak és a növekvő rendőri jelenlétnek köszönhetően csökkent volna az intravénás drogfogyasztók száma Budapesten. Csupán átalakult és rejtőzködőbbé vált ez a szerhasználói csoport. Akárcsak a Hős utca esetében, a probléma nem szűnt meg, csak kerületről kerületre vándorol.

Hét év leforgása alatt hihetetlen mértékben előretörtek a herbál és kristály néven ismert pszichoaktív szerek: 2017-ben az injektált szerek 77 százaléka valamilyen dizájnerdrog volt, miközben a 2010-ben még piacvezető heroin 47-ről 8 százalékra szorult vissza. Ennek egyik oka, hogy nehezebben lehetett hozzájutni a heroinhoz, ami pedig mégis eljutott Magyarországra, az rossz minőségű vagy drága volt. Az intravénás drogfogyasztók egy része nemcsak szert, hanem beviteli módot is váltott: nem beinjekciózzák a szert, hanem fóliára rakva felmelegítik és beszívják a füstjét, ezt hívják fóliázásnak. Eleve marginalizált társadalmi csoportról beszélünk (hajláéktalanság, munkanélküliség), de ezáltal még inkább láthatatlanabbá váltak az ellátórendszer számára, mivel kevesebbszer kerültek kapcsolatba az ártalomcsökkentő szolgáltatásokat végző szervezetekkel.

A dizájner szerek térnyerése áll a hepatitis C vírussal fertőzött intravénás drogfogyasztók számának növekedése mögött is. Ezeket a szereket a klasszikus szereknél (heroin, amfetamin) sokkal gyakrabban – akár napi 10-15 alkalommal is – kell injektálni, vagyis már 2014 előtt is sokkal több steril eszközre lett volna szükség. Gyakoribbá vált a fecskendők megosztása és többszöri használata, ami tovább növelhette a hepatitis C vírus terjedésének kockázatát.

Nem tudni, 2014 után hogyan alakult a hepatitis C fertőzöttség Budapesten. Egy 2015-ös kutatás szerint nem változott érdemben a vírussal fertőzött drogfogyasztók száma. Ez azonban csalóka lehet, mivel 2014-ig a két nagy tűcsereprogram is részt vett az OEK szűrővizsgálataiban, bezárásuk óta azonban semmit sem lehet tudni a legproblémásabb szerhasználói csoportról. A helyzet valószínűleg rosszabodott azóta, mivel korábban a 8. kerületi tűcsereprogramban mérték a legmagasabb fertőzöttségi adatokat.

Érték lett a steril tű

Egy másik kutatás még szemléletesebben mutatja be a budapesti tűcsereprogramok bezárásának következményeit. A Jogriporter Alapítvány megbízásából készült kutatás a budapesti és a belgrádi intranvénás szerhasználók helyzetét hasonlította össze a 2018 első felében gyűjtött adatok segítségével. Azért esett a kutatók választása Belgrádra, mert a szerb fővárosban nagyon hasonló folyamatok zajlottak le, mint Budapesten: 2015-ben megszűnt a tűcsereprogramok finanszírozása, ennek következtében rövidesen be is zártak.

Mivel Budapesten 2014 után is működtek kisebb tűcsereprogramok, ezért a belgrádi helyzettel való összevetésből kiderülhet, milyen következményekkel jár, ha egy városban teljesen megszűnnek ezek az ártalomcsökkentő szolgáltatások.

A belgrádi és a budapesti intravénás szerhasználók sok mindenben – például a munkaerőpiaci helyzetet, a nemek megoszlását és az átlagéletkort tekintve – hasonlítanak. Fontos különbség, hogy Belgrádban az intranvénás szerhasználók nem álltak át az olcsóbb és könnyebben beszerezhető dizájner szerekre, hanem maradtak a heroinnál. Ezt az is mutatja, hogy a budapesti szerhasználók 22 százaléka nem szúrt a vizsgált időszakban, miközben Belgrádban ugyanez az arány 0,7 százalék volt, azaz a magyar szerhasználók valószínűleg elszívták a drogot, ami a dizájner szerekre utal.

A tűcsere részleges, illetve teljes megszűnése mindkét városban afelé terelte a droghasználókat, hogy a patikából szerezzék be a fecskendőt: Budapesten a válaszadók 51 százaléka, Belgrádban a 78 százalékuk így jut rendszeresen steril eszközökhöz. Ez azért probléma, mert a patikák nincsenek erre felkészülve, és nem is helyettesíthetik azokat a komplex szolgáltatásokat, amelyeket a tűcsereprogramok nyújtanak. A tűcsere nemcsak járványügyi szempontból fontos, hanem egyfajta kaput jelent a klienseknek az ellátórendszerhez: szociális munkások foglalkoznak velük, szűrővizsgálatokon vehetnek részt, vannak helyek, ahol internetezhetnek, vagy ki tudják mosni a ruháikat.

„A tű a csali, hogy aztán a klienst el tudjuk juttatni rehabra vagy szűrővizsgálatra”

- fogalmazott Csák Róbert, a kutatás vezetője.

A másik lehetőség, hogy ismerősöktől vagy esetleg a dílertől szerzik be a fecskendőt – a két város közül ez elsősorban Budapesten volt jellemző. Mindkettő veszélyes, mert nem lehet tudni, hogy steril-e a tű. Ha például a kupak lekerül róla, akkor már nem tekinthető annak. „Kliensek beszámolói alapján akkora érték lett a a steril tű, hogy sokszor a használtakhoz is csak pénzért lehet hozzájutni” – mondta Csák Róbert. Ezért kényszerülnek arra, hogy ugyanazt a tűt többször is használják, ami ugyanúgy veszélyes, mert könnyen vérmérgezést kaphatnak, illetve az elhasználódott, tompa tűk sérülést okozhatnak.

A kutatásba bevont budapesti és belgrádi szerhasználók arra a kérdésre, hogy „Hányszor szúrtál az utolsó tűvel, mielőtt eldobtad?” azt válaszolták hogy átlagosan 2-3 alkalommal használták ugyanazt a felszerelést. Gyakori volt a megosztás is: a válaszok alapján átlagosan 2-3 ember szúrt magát ugyanazzal a tűvel. Az is kiderült, hogy még az olyan alapvető erőforrás, mint például a víz – amit a kábítószer feloldásához használnak – is nehezen hozzáférhetővé vált a drogfüggők számára.

Pénzzel nem lehet enyhíteni a károkat

A kutatásból az rajzolódott ki, hogy azok a szerhasználók, akik korábban részt vettek tűcserében Budapesten, a programok bezárása után nemcsak hogy nehezebben jutottak hozzá a steril eszközökhöz (tű, filter, törlőkendő), hanem más ártalomcsökkentő szolgáltatásoktól is elestek. Kisebb arányban vesznek részt szűrővizsgálatokon, nehezebben jutnak hozzá vénaápoló krémhez, nem tudják becserélni a használt fecskendőket. Mindez Belgrádra is igaz, de mivel ott gyakorlatilag teljesen megszűnt a tűcsere, sokkal látványosabb a visszaesés a budapesti helyzethez képest.

Csák Róbert szerint ez azt mutatta meg, hogy az ártalomcsökkentő programok még minimális lefedettség mellett is javíthatnak a szerhasználók helyzetén. A negatív következmények viszont sokkal súlyosabbak: a drogfogyasztók nem csupán az ártalomcsökkentő szolgáltatásoktól esnek el, hanem a szociális és egészségügyi ellátórendszerrel is elveszítik a kapcsolatot. “Pénzzel önmagában nem lehet már enyhíteni a károkat; sokan azok közül, akik a tűcsereprogramokban dolgoztak, azóta pályát váltottak. Időbe telne a bizalom visszaépítése a kliensekkel.” Ez abból is látszott, hogy a kutatók nehezen jutottak adatokhoz, és hiába fizettek a kérdőívek kitöltéséért, Budapesten nem jött össze a tervezett nagyságú minta.

A címlapi kép Magócsi Márton fotója.