Liz Feldman komikus mostanában nagyon nehéz időket élt át. Évek óta kétségbeesetten próbált teherbe esni, de a baba sehogy sem akart összejönni, aztán nem sokkal azután, hogy 40 éves lett, meghalt a nála csak pár évvel idősebb unokatestvére. Amikor a Netflix megkereste, hogy van-e valami ötlete egy új sorozathoz, épp ezek a dolgok foglalkoztatták, így az alapsztorit is ez a két szál, a gyászfeldolgozás és a gyerek utáni sóvárgás adta. De a történet aztán egyáltalán nem úgy alakul, ahogy a néző várná.

A Dead to Me igazi fekete komédia (vagy ahogy emlegetni kezdték, traumédia), és annál is jobb lett, mint amennyire az alkotógárda korábbi közös munkái alapján arra számítani lehetett. Ha azt nem is lehet mondani, hogy a siker borítékolható volt, azért ha valaki megnézi a stáblistát, láthatja, hogy a Netflix nem vállalt a produkcióval túl nagy kockázatot. A sorozat producere Will Ferrell és Adam McKay, a két főszereplő pedig Christina Applegate és Linda Cardellini.

A Dead to Me egy furcsa barátság története, ami két negyvenes nő között, extrém körülmények között szövődik a kaliforniai Orange megyében. Az ingatlanosként dolgozó Jen Harding (Christina Applegate) éppen nincs túl jó formában, három hónappal korábban meghalt a férje egy cserbenhagyásos autóbalesetben. Jen nagyon csinos és tehetős, szépen öltözködik, szép a háza, és van két szép fia is. De nem az a tipikus kaliforniai anyuka. Meglehetősen cinikus, nem gondolja, hogy mindenkivel kedvesnek kéne lennie, nem szereti, ha ölelgetik, és a szomszédot is finoman elküldi a francba, amikor az azt mondja neki, tudja, hogy min megy most keresztül. Komoly dühkitörései vannak, és amikor már végképp nem bírja a rászakadt gyászt, golfütővel veri szét egy gyorshajtó autóját, vagy hátradönti az ülést a kocsijában, és üvölteti a death metalt. Idővel azért megpróbálja összeszedni magát, és végül elmegy egy gyászterápiás csoport egyik ülésére. Itt ismerkedik meg Judy Hale-lel (Linda Cardellini), aki szintén a párját gyászolja. Judy-nak nincsenek dühkitörései, számára a pohár mindig inkább félig tele van, van viszont egy csomó titka. A két gyászoló nő gyorsan összebarátkozik, és innen fogva lehetne ez egy édes-keserű sorozat sok nevetéssel, könnyekkel, szólhatna akár az újrakezdésről is, de aki az első tíz perc tapasztalatai alapján erre számít, tévúton jár.

A Dead to Me tényleg fekete komédia, sokat lehet nevetni rajta, de nem a halál és a gyász témája miatt fekete. Tele van meglepetésekkel és váratlan fordulatokkal, ami már önmagában elég jót tud tenni egy sorozatnak, de a valódi erejét mégis a két főszereplő adja. Szinte furcsa, hogy még sosem terelték össze őket, ha csak egyszer próbafelvételt csinálnak velük, egyből kiderült volna, mekkora köztük a kémia. 

Applegate a magyar néző számára annak ellenére is örökké az Egy rém rendes család Kelly-je marad, hogy volt azóta jó pár sikeres filmje és sorozata is. A másik főszereplő, Linda Cardellini a Vészhelyzetből lehet ismerős, bár előtte és utána is voltak sokkal jobb szerepei. Minden idők egyik legjobb sorozatában, a Mad Menben kilenc epizódon át alakította Don Draper szeretőjét, a Bloodline című családdrámában pedig ő volt az egyik legkarakteresebb főszereplő. Cardellini ugyanezt a jó formáját hozza a Dead to me-ben, Applegate viszont látványosan felülmúlja eddigi alakításait. 

Az ő ötlete volt, hogy vigyék bele a sztoriba a dupla masztektómiát; 2008-ban mellrákja miatt ő maga is átesett egy ilyen műtéten, és azt mondta, sem azelőtt, sem azóta nem látta, hogy bármilyen filmben vagy sorozatban beszéltek volna a témáról. A jelenet, melyben Judynak elmeséli, hogy férje a mellei eltávolítása után undorodni kezdett a testétől, egy olyan beszélgetés alapján íródott, melyet a színésznőnek a valóságban is át kellett élnie. Később azt mondta, számára ez volt a legnehezebb jelenet. 

Persze vannak a sorozatnak hibái is, kezdve a zenével, amit az előzetes alá kevertek; maga a trailer és a zene is azt a hamis képet sugallja, hogy ez valami csajos dolog lesz, olyasmi, mint a Született feleségek (Desperate Housewives) vagy a Hatalmas kis hazugságok (Big Little Lies). És bár tényleg vannak párhuzamok, ez a sztori mégis egészen más. Nem sikerült maradéktalanul megúszni a kliséket, ez igaz, de attól egy percig sem kell tartani, hogy valami szexésnewyorkos, pezsgővel koccintós agybajba fullad a történet. 

Az első évad záróepizódja egyáltalán nem zár le semmit, óriási nagy kérdőjelet hagy csak a nézőre, de a végződésről Applegate a Vanity Fair újságírójának az azt mondta: „Nem az, aminek látszik”. Bár az alkotóknak már vannak ötleteik a folytatásra, egyelőre nem jelentették be, hogy lesz-e második évad.