2019. legerősebb politikai szövegét írta meg Szanyi Tibor, az MSZP egykori EP-képviselője, aki minden igyekezete ellenére sem tudott újrázni.

Ízelítőnek először jöjjön pár szó szerinti idézet:

• Ez így nem párt! Ez így csak egy degenerálódó belterjes klub
• Ideológiailag is élő halottá váltunk
• Immár nem vagyunk országgyűlési képviseletre alkalmas tényező
• Tartósan úgy viselkedünk, mint a kanos férfi, aki beleszeret a bárcás cédába, s mindenét odaadja neki.
• Értelmiségi szimpátia sem övez minket
• Aljas kiteregetések, árulások, (...) álnokság, szemforgatás vagy akár gonoszság

Hogy Szanyi mennyire nem heverte ki a tényt, hogy tuti befutónak tűnő helyről mégsem sikerült újráznia az EP-ben, az tökéletesen érződik az MSZP-t, mondjuk ki, gyurcsányi-őszödi lendülettel rúgdosó, a pártársainak írt, "kedves elvtársaim!" felütéssel indító nyílt levelén is, amit az atv.hu publikált. 

A stílusosan Fidel Castro-beszéd hosszúságú levélnek ugyanis az első 28 (huszonnyolc) sora kizárólag azzal foglalkozik, hogy az MSZP választmánya titkos szavazással végül úgy döntött, hogy maradjon az eredeti listasorrend, vagyis, mivel a listaelső Tóth pártelnök jóelőre bejelentette, hogy ő nem akar Brüsszelbe/Strasbourgba menni, a második helyre sorolt Ujhelyi István - szintén eddigi EP-képviselő plusz kampányfőnök - mehessen ismételni. Nem pedig Szanyi, aki a választási bukás után azonnal mozgolódni kezdett, hogy ne automatikusan Ujhelyit illesse meg a képviselői hely.

Szanyi csalódottsága egy szempontból érthető: az EP-képviselőkre vonatkozó nyugdíjszabályok értelmében - 63 éves kor után a mandátum minden teljes letöltött éve után a bruttó 8757 eurós, egységes képviselői fizetés 3,5 százaléka jár - be kell érnie havi 1532,6 euróval, vagyis 496500 forinttal, pedig ha ismételhetett volna, élete végéig ennek a dupláját kaphatta volna.

A 28 soros dühöngés után - ezt a cikk végén fogom idézni, hogy ne vegye el a türelmetlenebb olvasók kedvét - a levél érdemi része az MSZP elmúlt éveinek, sőt évtizedeinek kemény korbácsolásával indul, azzal a következtetéssel, hogy a párt zombivá vált:

"Az MSZP évek, évtizedek óta egyre kevesebb politikai kérdést dönt el, következésképpen egyre több dolgunk dől el az idő sodrásában, köztük a sorsunk, szinte tőlünk függetlenül. Ezért hát észre sem vettük, hogy a Bokros-csomag óta szép ütemesen adtuk fel baloldaliságunk több és több tételét, majd váltunk kormányon egy neoliberális konglomerátummá, aztán tartós ellenzékben mára ideológiailag is élő halottá. Néha kibuggyan belőlünk, hogy “Fizetésemelést!” vagy “Fizessenek a gazdagok!” és hasonlók, aztán a néma csend és mozdulatlanság.

A következő szakasz arról szól, hogy a szavazók mennyire rühellik az MSZP-t:

"Ma 20-30 emberből jó ha 1 (!) gondolja, hogy szükség lenne az MSZP-re. Anno velünk indult az “orrbefogásos” szavazás kultúrája. A nyilvánosság platformjain döntően a belső mutyijainkkal, külső alkudozásainkkal jelenünk meg, mások pedig leginkább korrupt bandának emlegetnek minket, ahol a vezetők a tagság vállát taposva huzakodnak az egyre kevesebb koncon. Hozzánk belépőkről alig hallunk, kilépőkről, elsétálókról, és sajnos elmentekről annál többet.
Évek óta alig láttam olyan “független” híradást, írást, amelyben jó arcunkkal tűntünk volna fel, mondjuk talán a XIII. kerület, esetleg Szeged kivételével."

Önkorbácsoló emberünk nemsokára eljut a gyurcsányi értelemben vett mélypontig:

"Ez így nem párt! Ez így csak egy degenerálódó belterjes klub, ahol a politikai témakészlet elapadt, s jobbára az itt-ott fellelhető apróbb krajcárok után kapirgálunk. 6,62 %. Ha igaz, hogy a Párbeszéd egy 1-2 %-os párt, akkor mi keményen bezuhantunk 5 % alá, ami azt jelenti, hogy immár nem vagyunk országgyűlési képviseletre alkalmas tényező. És tényleg nem."

Sőt utána a mélypont erektált péniszű, a szexért dalolva fizető mélypontjáig:

"Tartósan úgy viselkedünk, mint a kanos férfi, aki beleszeret a bárcás cédába, s mindenét odaadja neki."

Látezik ennél rosszabb, mélyebb, durvább?

Igen! GYURCSÁNY:

"Most, 2019-ben pedig elkövettük a lehető legnagyobb kampányhibát, hogy a véghajrá utolsó hetében az volt a fő üzenetünk, hogy most nem a választópolgárért, még csak nem is önmagunkért, hanem egy másik párt emberének a mandátumáért küzdünk. Mit is mondhat erre egy normális ember? Azt, hogy “szavazzon rátok a vasorrú bába!”…, aztán megoldotta saját kútfőből: DK."

Szanyi Kapitány az első 28 sorban még nem ugrott neki direktben Ujhelyi kampányfőnöknek, de ezen a ponton már nem bírta türtőztetni magát:

"Ennek a levélnek minden második és harmadik olvasója a semmittevésre szavazott múlt szombaton. Nem minősítek senkit, de rosszul tették. Adtak egy aranykulcsot annak a sofőrnek, aki a szakadékba navigálta a buszunkat. A társadalomnak szóló üzenetünk tehát most ez: nem csupán mindenkit nagyon is ott hagyunk az árok szélén, de ki is tüntetjük a sandán elsétálókat. Erre én sem szavaznék."

Az a fantasztikus, hogy már mióta olvassuk a levelet, és még mindig nem értünk el a lényeghez, amiért a Kapitány valójában megírta azt. Közvetlenül előtte azért érdekes dolgokat tudhatunk meg arról, hogy az MSZP-ben hogy gondolnak a saját választóikra:

"Sokszor mélázunk azon, hogy lehet a magyar nép olyan birka, amilyen. Rossz hírem van: mi, az MSZP-ben nagyobb birkák vagyunk!"

És ekkor, amikor ugyan pokoli jól szókozunk márt percek óta, de még mindig nem világos, hogy mire megy ki a játék, Szanyi Tibor kiteríti a lapjait:

"Nekem nincs más célom, mint politikai otthont teremteni a társadalmi szolidaritás híveinek, úgymond a radikális baloldali fiataloknak, nőknek és férfiaknak. “Holnapelőtt” jeligére mozgalmat indítok, amihez csatlakozhat bárki, aki azt vallja, hogy a Föld-i élet még menthető, ha újra a legszélesebb értelemben vett szolidaritás lesz úrrá a gondolkodásunkban."

Az olvasó pár pillanat alatt megemészti, hogy nekünk magyaroknak ilyen idősebb kiadású, hímnemű és nem annyira hamvas Greta Thunberg jutott és elkönyveli, hogy a levél eszerint arról szólt, hogy hősünk kilép az MSZP-ből. Hogy a következő bekezdés olyan erővel csapjon fejbe, mint egy félig teli vodkásüveg: Szanyi nemhogy kilép, hanem ezzel a levéllel jelentette be, hogy az elnöki pozícióra hajt!

"Ez egy zöldmezős beruházás, amely vörös vonalakat húz jó és rossz között, s akár pártok befogadására is alkalmas. Ha az MSZP-nek szüksége van rám, akkor elnökévé választ, azzal hogy a pártot az említett mozgalomhoz kötöm."

Ennyire magasan nem lehet abbahagyni, így kapunk még egy lecsengető mondatot, miszerint

"Hamarosan eljuttatom hozzád az általam képzelt jövő főbb téziseit, amelyek alapjai 10 éve születtek, akkor “Balra, magyar!” címmel."

A legperverzebbek kedvéért pedig a legvégén következzen Az A Bizonyos Első 28 Sor:

"Kedves Elvtársam!

Immár bő egy hete ismét nem vagyunk bátrak.

A traumatikus választási vereségünk sem volt elég fejbekólintás ahhoz, hogy felébredjünk, s cselekvésbe fogjunk. Attól tartok, az MSZP politikai kómába esett.

A június 1-i Választmány ülésén, illetve előtte történtek önmagukban látleletét adják a helyzetünknek.

Az egyetlen EP-mandátumunk betöltéséről volt szó.

A vezetőink egy teljesen felesleges kérdést tettek fel titkos szavazásra, hogy tehát azt, akarjuk-e, ami a döntésünk nélkül is automatikusan bekövetkezne, azaz hogy az eredeti sorrendben kattanjon a listánk.

A gyávaság mintaesetének tudhatjuk be azt, hogy az elnökség - különösen annak fizetett része - nem akarta előterjeszteni, hogy név szerint ki legyen az egyetlen EP-képviselőnk?

Mi, választmányi kétharmaddal azt válaszoltuk, hogy mi az a párt vagyunk, amelyik semmilyen helyzetre nem képes érdemben reagálni.
Minden szép, minden jó, mindennel meg vagyunk elégedve: ezúttal a 6,62 %-kal.

Az ominózus szombati reggel egy országos elnökségi üléssel kezdődött. A pártelnök elmondta javaslatát, én viszont elvi éllel kifogásoltam, hogy a vezetés fősodra nem mer konkrét javaslatot tenni, hanem megint mismásol, s egy személyi javaslatot egy származtatott mechanizmusba burkol, azaz maradjon minden úgy ahogy van.

Aztán meg is döbbentem, minthogy rajtam kívül egyetlen más hozzászóló sem volt. Egy sem! Szóval képzeld el, egy hat nappal korábban péppé vert párt elnökségi ülését, ahol a vezetők a napirend fő kérdésében egy kukkot sem szólnak, hiszen annyira jó javaslatot tett az elnök a semmittevésre. Jobb híján hát szavazott az elnökség. Egyedül szavaztam nemmel.

Utána a megyei elnökök ülése következett. Itt is elhangzott a semmittevésre buzdító, immár “elnökségi” javaslat, ám itt sem volt hozzászólás. Igaz, szavazás sem, merthogy ez a testület csak konzultatív, ám ennek ellenére most éppen nem konzultált a napirendről, csak ülésezett. Alig egy héttel az eddigi legrosszabb választási eredményünk után!

Volt hát okom, hogy néhány fontos elvtársunk véleményét gyorsan kikérjem. Egyikük sem volt bátor, engem is féltettek. Ezért hát megszólaltam, hogy most nem a fő kérdés van elénk téve, hanem egy kamu, és engem nem a pozíciók érdekelnek, hanem a közösségünk jövője. Aztán jött a választmányi szavazás. Eszerint csak a küldöttek egyharmada akart volna változást. Későbbi felszólalásában persze mindenki."