Hát nem abszurd ötlet szexuális felvilágosító könyvet írni tizenéves fiúknak 2019-ben? A szexről a neten minden elképzelhető megtalálható (legalább annyi elképzelhetetlen is). De nézzük csak, mit is mutat az alap pornószituáció! „Állsz, kisfiam, a nimfácska (tegyük fel, hogy heteró az édes gyermeked) iszonyúan beindulva kigombol a farmerból, azonnal a szájába veszi a farkad, és már ettől orgazmusa van, mélytorok, amit akarsz, iszonyú profi; ezután feldobod a kanapéra, és a már teljesen nedves csajt megrakod elölről, hátulról, végig visítozik a megaorgazmusoktól, és végül jól lespricceled, szevasz!”

Ha ilyen egyszerű, miért nem ebből áll a felvilágosítás? Miért nem így vezetik be a gyerekeket a szexualitás világába a saját szüleik, netán az iskola? („Szervusztok, gyerekek, ma az anal fistingből felelünk, a Szily-féle tankönyvből!”, „Ne már, tanár úr, mikor vesszük a mitokondriális genetikát?”)

A nagy titok

A gyerekek, de még a kamaszok is elég jól ki tudják szimatolni a hazugságot, csak legfeljebb nem elég rutinosak szembe szállni vele. Márpedig a legtöbb hazugság nem a politikában van, hanem a szexben, és most nem csak arra gondolok, hogy ki mekkorának hazudja a farokméretét, hogy kamuból hány nővel volt már, vagy mikor is vesztette el a szüzességét valójában. Ezek apró csínyek a rendszerszintű hazugságokhoz képest. Merthogy a világ állandóan és egyfolytában hazudik, ha szexről van szó, és ez persze teljesen összezavarja az embereket – persze nem úgy, ahogy a hardcore prűdök képzelik, hogy már azt sem tudjuk, fiúk vagyunk-e vagy lányok. Amíg valaki még nem csinálta, addig valami félelmetes titoknak, misztériumnak tűnik az egész, és nagyon nehéz igazi tudást szerezni róla előzetesen, annyi a hamis infó. Mert azért egyvalamit érdemes leszögeznünk az elején: a pornóból nem lehet megtudni semmi valódit a szexről, olyan, mintha használati utasítást vagy szerelési kézikönyvet nézegetnénk, anélkül, hogy magát a tárgy használatát élveznénk – ennek ellenére az először látott pornográf kép, videó (vagy élőben elkapott pillanat) akár meghatározó is lehet későbbi életünkben, a sok pornó a gyerekeket szinte beprogramozza, hogy „mit kell csinálni”, de ez most mellékszál.

Kik hazudnak és miért?

Először is a szülők. Lehet, hogy nem is hazudnak, csak kitérnek a válasz elől, furcsán felelgetnek, persze joggal: úgy érzik, hogyan is magyarázhatnák el a pici csemetéjüknek, hogy a lábuk közt lógó bögyörő nemsokára másra is jó lesz, nemcsak pisilésre. És hogy anyu és apu akkorát élveztek, mikor te megfogantál, hogy a szomszéd kihívta a katasztrófavédelmet…. Érthető a zavaruk, nem? Hazudik még az iskola is, jön a porzó és a bibe, netán a szaporító szervek keresztmetszete, minek láttán mindenkinek elmegy a kedve a szextől (legalább fél órára). Persze a tanár azt mondja: oldják meg a szülők, ne nekem kelljen itt égni a sok kanos kiskamasz előtt, mert még bekérdeznek („És a tanárnő gruppenezett már?”), kinek hiányzik ez? („Gruppeneztem, kis szarosok, meg füveztem is, de pont nektek fogom elmondani!”) Hazudnak persze az osztálytársak és a barátok is, mert hiszen mindenki igyekszik úgy tenni, mintha már túl lenne a dolgon, és már iszonyú tapasztalt. És hát persze kérdezni is ciki, mert akkor kiderül, hogy én meg még nem… Gáz! A legjobb, ha van kéznél egy idősebb báty, egy jó fej családi barát, akitől lehet kérdezni, de ez nem minden családban adott.

Hazudik még a reklámipar, gyakorlatilag totál meztelen testekkel teszik kívánatossá a termékeiket, így kapcsolva össze a vágyat a fogyasztással (mindenért fizetni kell, ami jó), elképesztő presszió alatt tartva a nem divatos testű emberek millióinak pszichéjét, holott a harmonikus önkép elengedhetetlen a jó szexhez, a szerelemhez meg pláne – és ez fordítva is igaz: egy jó menet után két isten lebeg az Olümposzon, nem két bálna szuszog partra vetve.

Hazudnak a különféle egyházak is (mi a keresztényeket ismerjük testközelből), amelyek fő foglalkozásuknak tekintik a hívek (de inkább mindenki, az a biztos) nemi életéről véleményt alkotni: a szex bűn, a maszturbáció bűn, minden bűn, gyónjál, itt a persely! Nem csoda, ha az emberben megszilárdul a hit: amiről az Egyház azt mondja, hogy bűn, az csak jó lehet.

Persze a nem hívők is kitesznek magukért: annyi előítélet és elavult szokás korlátozza szexuális kiteljesedésünket, hogy nézni is tereh. Egy nő menjen szűzen férjhez. Soha ne csalja meg az urát (ellenkező esetben akár halálra is kövezhető, még van ilyen vidám iszlám országokban). Egy férfi akkor menő, ha minél több nővel fekszik le. Ha házasságban él, de félrelép, az bocsánatos bűn. Rendes nő nem válik el, ha válás van mégis, az tuti az ő hibája. Egy férfi akkor menő, ha idősebb korában feleségét fiatalabb szeretőre, netán feleségre cseréli. A pénzért szexelő nő büdös kurva, a legmegvetettebb pária, a nőknek szexért pénzt fizető férfi viszont macsó sugar daddy. Finoman szólva lejt a pálya a férfi oldalra, és ez a férfiak többségének (!) is rossz, mert jóval kevesebben felelnek meg az elvárt mintának, mint ahányan szenvednek tőle.

És akkor a „nem elvárt szexualitású” emberekről még nem is beszéltünk! Sok-sok millióan lettek (és lesznek) áldozatai annak a rengeteg fizikai és lelki terrornak, amit a közmegegyezéses undor, gyűlölet és kirekesztés okoz (több országban még mindig halállal büntetik a homoszexualitást). Csak az érthetőség kedvéért szögezzük le: amíg két (vagy több) felnőtt emberi lény a saját szabad akaratából kölcsönösen örömet okoz egymásnak, az csak jó lehet, senkinek sincs joga beleavatkozni a dolgukba (kivételt képeznek természetesen a korhatárok, nagyon helyesen). És nem, nem lehet átnevelni a melegeket heterókká, bármennyire is szeretnék ezt a turbóbigottok.

A szex hatalom

Az emberi társadalmak felépítése rendkívül eltérő, de egyvalamiben szinte mind megegyeznek: a hatalommal és pénzzel rendelkező (leginkább) férfiak kedvére vannak kitalálva. Pénz és hatalom kéz a kézben járnak, és hát mi másért akarhatna egy férfi pénzt, mint hogy minél több, minél szebb és minél fiatalabb testben lelhesse örömét, akár egyszerre? Persze, ott van még a többi ember fölött érzett uralom mámora is, de azért a lényeg ez. Emiatt vált el egymástól régóta a szex és a szerelem, leánykori nevén a házasság és a szerelem, mert a házasságot mindig is gazdasági érdekközösségnek fogták föl, de paradox módon elvárták a parancsszóra született kapcsolatban is a hűséget, a szeretetet, a szerelmet – meg persze, leginkább, az utódok (lehetőleg fiúk) nemzését. Mi, most, abban a végtelenül szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a szüleink nem parancsolnak ránk, kihez kell hozzámennünk, nem köveznek halálra, ha félrelépünk, és még egy gumit is felhúzhatunk a farkunkra, ha nem akarunk gyereket: ezek a legnagyobb vívmányok az emberiség történetében, nem az atombomba és a szelfibot. Köszönjük meg szépen évezredek üldözött szerelmeseinek a mártíromságot, amiért kikövezték előttünk az utat.

Technikaóra

Mindent összevetve nagy a nyomás egy mai fiú gatyájában, kívülről és belülről is: feltartóztathatatlanul tör elő a vágy, „már megint itt van a szerelem, már megint izzad a tenyerem”. Lehetek-e szerelmes szex nélkül? Szexelhetek-e szerelem nélkül? Hogyan kell csókolózni? Hogyan kell békében szakítani? Mit szeretnek a lányok? Hogyan szóljak hozzá a lányhoz, akibe szerelmes vagyok? Ugye, hogy ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására nem megfelelő egy pornófilm? Sőt, még apa vagy anya sem fogja ezt úgy elmondani, hogy ne hebegjen-habogjon, a hülye báty meg akkora arc lett, hogy nem lehet vele beszélni erről… A Respekt című könyv (Inti Chavez Perez, svéd szexuális felvilágosító terapeuta írta) azoknak a kamaszoknak segít, akiket érdekelnek ezek a részletek. Nem biológiai, nem pszichológiai, nem akadémiai szöveg, hanem pont úgy mesél minden fontos részletről, ahogyan egy elképzelt, fantasztikus, vicces és laza nagybácsi, aki nagyon is komolyan veszi az unokaöccs érzelmeit és aggályait.

És miért Respekt a címe? Mert Perez szerint a tisztelet a legfontosabb egy kapcsolatban. Első körben tisztelnünk kell magunkat, utána pedig azt a személyt, akivel intim viszonyba kerülünk. Csak így lehet szeretni és szeretve lenni. Minden más hazugság.

Lucifer Sam

link Forrás

Video Halász Sári véleménye a könyvről:

link Forrás