Mint egy gilisztákat szörcsölő aprócska kenguru, olyan a cickánypatkány

Két új cickánypatkányfaj felfedezéséről számolt be a Journal of Mammalogy emlőstudományi szaklapban Eric Rickart és Larry Heaney, a utah-i Természettudományi Múzeum, illetve a chicagói Field Múzeum kurátorai, megmásfélszerezve ezzel a kizárólag a Fülöp-szigeteki Luzon szigetén őshonos, 1898-ban felfedezett nemzetség ismert fajainak számát.

Alul egy luzoni cickánypatkányFotó: közkincs

Mint oly sok más áttörés, ez is a szerencsének volt köszönhető. Rickart 1988-ban, egy korábbi expedíciója során jött rá, hogy a cickánypatkányokat nem igazán érdekli a hagyományos csali. A rágcsálók általában nem bírnak ellenállni a mogyoróvajba mártott sült kókuszdaraboknak, de a cickánypatkányok rá se hederítettek. "Tudtuk, hogy ott vannak, de nem tudtuk hogyan csapdába ejteni őket" - mesélte a Popular Science-nek.

Mígnem két nappal az expedíció vége előtt véletlenül mégis be tudtak fogni egyet. Azt kínálták mindennel, gyümölccsel, gombával, magokkal, rovarokkal, de csak húzta csipesz-szerű hosszú orrát. Végül gilisztával kínálták, amit "úgy beszippantott, mint mi a tésztát".

E felismerés új lendületet adott a cickánypatkány-kutatásnak, Rickart és Heaney közel egy évszázadnyi szünet után a csütörtökön bejelentettekkel együtt már négy fajt írt le, vagyis ők fedezték fel a cickánypatkányfajok kétharmadát. Náluk aligha tudhat többet ezekről az állatokról, amikről magyar nyelvű leírást nem is találtam, a cickánypatkány is csak tükörfordítása az angol nevének, amit azért kapott, mert patkány létére is inkább cickánynak néz ki.

Ehhez képest úgy közlekedik, mint egy kenguru. Egy aprócska, gilisztákat felszippantó kenguru. "Szökdécselnek a kis ösvényeik mentén a köderdőben, minden bizonnyal nagyon halkan, lopakodva. Kivételesen gyors reflexeik vannak. Amint észlelik a gilisztát, le is csapnak" - mondta Heaney.

Ahogy Heaney is mondja, a cickánypatkányok köderdőben élnek. Talán emlékeznek még Horváth Bence minapi cikkére, köderdőben élni nem nagy perspektíva. Így van ez Luzon szigetén is. A Magyarországnál alig valamivel nagyobb sziget egészen varászlatos hely. Az összes nagy kontinenstől távol teljesen egyedi, és nagyon gazdag élővilága van, csak emlősféléből ötven van, amilyen sehol máshol a világon. A gazdagság oka, hogy ezek a fajok mind nagyon specifikus körülményekhez alkalmazkodva jöttek létre - a hat ismert cickánypatkányfajt is a sziget hat, földrajzilag teljesen elkülönülő részén fedezték fel.

De mostanra már csak a sziget eredeti erdőinek 6 százaléka maradt csak meg, ez az egyik leginkább elerdőtlenített része a világnak. Márpedig ezek az erdők tartották meg a szigetre a tájfunokból lezúduló hatalmas mennyiségű csapadékot. Rickart és Heaney mégis derűlátó, szerintük ugyanis az ilyen felfedezések segíthetnek az erdőpusztítás elleni harcban. Heaney szerint azt tapasztalták, hogy a helyi hatóságok igen is komolyan veszik az ilyen felfedezéseket, a Mingan hegyet például, ahol az egyik most leírt fajt felfedezték, hamarosan természetvédelmi területté minősíthetik. Rickart abban bízik, hogy ha újabb egyedi fajokat fedeznek fel, az ismét érv lehet az adott terület védelmében. (Via PopSci)