Mobilkamerával a sötétség ellen: Huawei P30 Lite tűrésteszt

Fesztiválfotózás, hogyne. Ennél mélyebb vízbe nem is dobhattuk volna a Huawei P30 Lite-ot. Szép ez a 48 megapixeles kamerafelbontás, az éjszakai fotózási mód, meg a mesterséges intelligenicával felturbózott képjavító technológia – de vajon elég ez a pillanatfotózáshoz, ha nincsenek természetes fények? Ki fog derülni: a következő hónapban több rendezvényen és helyszínen fogunk tesztelni egy Huawei P30 Lite-ot. Bírja az éjszakai életet, a rossz fényviszonyokat, a kiömlő sört, az alacsony töltöttséget? És legfőképp: milyen képeket tud készíteni? Erről minden hétfőn megmutatunk 11 képet, összegezve a hétvége történéseit.

A telefon betöréséhez a Nagykovácsiban tartott Kolorádó Fesztivált választottuk. A megközelítése csak látszólag macerás, valójában félórányi gyalogtávra van a hűvösvölgyi villamos-végállomástól. Ez még egy átbulizott este után is teljesíthető, de a nagyvárosi szórt fényektől épp elég messze van. A sötét tényleg koromsötét, és minden mesterséges fényforrás a kamerát elvakító ellenfény. Elég rossz esélyekkel indult a P30 Lite, de a rutinos fesztiválriporter rábízta magát a manuális Pro Mode-ra, az éjszakai fotózásos opcióra, meg az AI kamerára.

Röviddel sötétedés előtt felragyognak az útjelző lámpák és a dekorvilágítások. Néhány okosan elhelyezett fényforrás pszichedelikus mesekönyvet varázsol az erdőből; a sötétben kifeszített sárga szalagok mindig figyelmeztetik a tévelygőket, hogy ne gyere erre, he. Ekkora sötétben nemcsak mobilfotózni nehéz, hanem a lépteinkre figyelni is. Ebben jobb eséllyel indulnak azok, akik nem a telefonjukat nyomkodják. Nincs is miért: a környéken krónikus térerő- és mobilnet-lefedettségi hiány van.

Beton sincs, ami éjjel visszaadná a napközben felvett hőt, így estére igencsak lehűl a levegő. Tartalék pulóverrel, folyamatos tánccal, illetve a fókuszpontokon felállított t.bortüzek mellett melegedve ki lehet bírni. Utóbbiakról lehet a legjobb éjszakai fotókat készíteni. A Night Mode 6 másodpercig tartó exponálást imitál, és közben 6 fotót készít; a végén a kamera szoftvere ezekből állít össze egy kontrasztosabb, mélyebb feketéjű fotót. Rembrandt tudott még ilyen szenvedéllyel színes fényeket festeni.

Amikor az élet imitálja David Lynchet: ez a kép egy Twin Peaks-évadzárón is elmenne. De ezek a fényjátékok inkább csalogatók, mint ijesztők; vajon mi lehet ott az a fényes izé a távolban? Odamegyek, megnézem! Csak érdemes nézni, hogy hová lépünk, mert ezen a köves úton például nehezebb járni, mint mellette lépkedni, és a Night Mode feketéje tényleg jól visszaadja, hogy milyen sötét van ott éjszaka.

A fény alapú tájékozódás és a zegzugos helyszín előnye, hogy a legváratlanabb helyeken futhatunk bele a legjobb bulikba. Ahol elfér egy miniatűr koncerthelyszín vagy egy DJ pult, ott általában van is. Ehhez képest rossz zenét csak elvétve lehet hallani: simán megfér egymás mellett az indierock-zenekar és az analógtechnokoncert. Kivéve, ha a két helyszín közel van egymáshoz, mert akkor sztereóban kapjuk mindkettőt.

Péntek este a fő koncertszínpadon a Kurt Vile And The Violators volt a headliner, utánuk a The Moog játszott. Sokan voltak, de még ott sem volt hőség, ahol a legsűrűbben álltak. Rutinos fesztiválriporter elégedetten nyugtázta, hogy tolongás sincs, így stabilan tarthatja a kamerát, de exponálási idők ide, mesterségesintelligencia-kamera oda, ökölszabály, hogy ennél jobb fotókat csak szignifikánsan drágább fényképezőgéppel vagy okostelefonnal lehet készíteni.

A P30 Lite is tud brillírozni, ha karnyújtásnyi távolságból, a megfelelő pillanatban és pontosan célozva kapjuk el a rakenrollt. A kézi beállítások (Pro) a kamera egyik almenüjében vannak elrejtve, de megéri kibányászni, mert ha értő kézzel nyúlunk hozzá, sokat javíthatunk a fotók minőségén. Fesztiválos pillanatfotózásnál ritkán van idő ezzel szöszmötölni; még jó hogy a P30 Lite autofókusza helyettünk is elég gyors.

... a hétvégém? Képzeld, pénteken ballagok át egy erdei hidacskán, oldalra pillantok, és látom, hogy egy banda techno-koncertet ad alattam, miközben virtuális pokoltűzbe borítják a környéket egy kivetítővel. Dehogy hallucináltam, még le is fotóztam. Nem, nem a kamera torzít; még jó, hogy a saját szememmel láttam, különben én is azt hinném. Ilyen ez a fesztiválozás; kimész az érintetlen természetbe zenét hallgatni, aztán jól belesétálsz egy metállemezborítóba.

Nem volt olyan zenei stílus vagy előadó, akiknek ne jutott volna egy kis számú, de lelkesközönség. (Leszámítva egy akusztikai kísérletet a happy hardcore és a magyar mulatós fuzionálására szombaton hajnali 4 óra körül.) A techno-house arénában alkonyattól pirkadatig tele volt a tánctér. A kitartóbbak napkelte után sem hagyták abba, legfeljebb a bulihelyszínt tették át a csűrépületbe.

A töksötét éjszakában az óriási világító gömbök megbízható tájékozódási és találkozási pontok – mobilnet nélkül többet érnek ezek, mint a Google Maps. A fesztiválozók mégis itt kapják elő a legtöbbször a telefonjukat, mert a színesfényes háttér előtt klassz, kontúros fotókat készíthetnek.

A legjobb minőségű fotók – na persze – szombat reggel készültek. A fesztiválozóknak elment a kedvük a mozgástól, és bágyadtan hunyorogtak a természetes fénybe. Őket vakította a napfény, a P30 Lite ettől kezdett igazán látni. Kivehetővé vált minden fűszál és falevél, a helyükre billentek a túlszaturált színek, hosszú stabilizálás nélkül is kontúrosak a képek.

A P30 Lite boldogan szívja magába a hétköznapi valóságot, de kimerítette az éjszakázás, és reggel hétkor, nagyjából 10-12 óra folyamatos használat után lemerül. A rutinos fesztiválriporter persze számított erre, hozott is magával powerbanket, ami az éjjel már megint – rutinszerűen – bekapcsolódott a táskájában, és pont reggelre merült le.