Tragikus ügyben hozott ítéletet a Tatabányai Törvényszék szerdán. Egy férfi részeg önkívületben agyonvert egy fiatal fiút - aki az egyik legjobb barátja, fogadott családtagja volt, a halál napja pedig úgy kezdődött, hogy gond nélkül szereltek és töltött káposztáztak együtt. Aztán elkezdtek inni.

Az eset tavaly április elsején, húsvét vasárnap történt, a helyszín Felsővasdinnye-puszta, egy tanyavilág Tárkány közelében, ahol nagyjából 150-en élnek szoros közösségben. Az elsődrendű vádlott, a 28 éves S. Attila építkezéseken dolgozott és szerelési munkákkal foglalkozott, az áldozattal, a 18 éves L. Gáborral pedig gyakran „műhelyezett” együtt, tanította mindenfélére. Mióta pedig L. apja meghalt, szinte fogadott fiaként kezelte a fiút, gyakran volt náluk, a szerelés mellett tévéztek, ittak, Xbox-oztak. A rendőröknek elmondott vallomásában csak A Gyerek-ként hivatkozott rá, és azt mondta, nagyon szerette.

A fiú azon a napon is S.-nél aludt, aki egy átalakított fészerben lakott anyja tanyáján. Délelőtt egy homokfutót szereltek, aztán töltött káposztát ebédeltek. Ebéd után előkerült az 53 fokos házipálinka. Az egyliteres üveggel ketten végeztek is a délután alatt, közben elmentek fát gyűjteni. Este visszamentek S.-hez, és mivel eddigre elfogyott a pálinka, újabb üveggel szereztek be, és megittak még 2-2 decit.

Eddigre már nagyon részegek voltak, és mivel nagy meleg volt, alsónadrágra vetkőzve nézték a Comedy Central adását S.-nél. Áthívták a fiú unokatestvérét, N. Lászlót is (ő a másodrendű vádlott), akivel L. Gábor kötekedni kezdett. A fiú elég kötekedős volt, amikor ivott. Most az volt a baj, hogy unokatestvére „mekkora fasz, miért nem tölt velük több időt, miért csak mindig otthon számítógépezik”.

A kötekedésből dulakodás és birkózás lett, S. próbálta leállítani L. Gábort, aki erre a szakállát és a combját is megmarkolta. A bedühödött és merev részeg S. erre azt mondta Gábornak, üsse meg olyan erősen, ahogy csak tudja. A fiú meg is ütötte. S. erre megemelkedett, és tízszer megütötte az áldozat arcát, miközben azt kiabálta,

„mondtam, hogy úgy üssél meg, hogy ne tudjak utána visszaütni”.

Az ütésektől eltört a fiú arccsontja, állkapcsa, agyzúzódást és agytörzsi vérzést szenvedett. Ezt akkor még nem tudták, csak annyit láttak, hogy nagyon rosszul van, ezért N. kérte S.-t, hogy hagyja abba, de ő még egyszer megütötte. 

A fiú ekkor már eszméletlen volt. Kihúzták az udvarra, hogy a hordónál megmosdassák, majd visszahúzták a szobába. Ekkor a két férfi úgy látta, hogy ugyan nincs magánál, de tisztán veszi a levegőt, és azt gondolták, hogy nincs nagy baj.

N. hazament, anélkül, hogy segítséget hívott volna. S. pedig lefeküdt aludni. Másnap hajnali ötkor felkelt hányni. Amikor látta, hogy a fiú nincs betakarva, meg akarta igazítani a takarót, de érezte, hogy hideg a lába. Tudta, hogy baj van, átrohant az anyjához, hogy mentőt hívjanak, de a fiú eddigre már meghalt.  

S. a rendőröknek összetörve tett vallomást, és a tárgyaláson is mindent elismert, ami a vádiratban állt. Azt mondta, nagyon szerette a fiút, vallomását a bíró őszintének találta. Nem akarta megölni, de nem vette figyelembe, hogy mi történik, ha így üti a fejét, és azt sem, hogy L. Gábor nem volt olyan állapotban, hogy védekezzen.

S.-t halált okozó testi sértés miatt 4 év börtönbüntetésre ítélték, egy korábbi, lopás miatt kiszabott ítélettel együtt 4 év 10 hónap az összbüntetés. N. Lászlót segítségnyújtás elmulasztása miatt két év próbára bocsátották - ahogy a bíró fogalmazott, ez egy olyan kategória, ami „egy erkölcsi szabályt emel jogerőre”. Látnia kellett, hogy nagy baj van, emberileg elvárható lett volna, hogy segítséget hívjon.

Az utolsó szó jogán mindkét vádlott elmondta, hogy nagyon megbánták tettüket.