Amikor még az ország jobban hasonlított a Fábry Showhoz, mint a Bayer Showhoz

Szomjas György filmje, a Dumafilm 2010 áprilisában készült. Közvetlenül az országgyűlési választások előtt és azt követően is összeül három barát, akik az idők során fokozatosan eltávolodtak egymástól. Fábry Sándor, Dettre Gábor és Heller Gábor megpróbálják kibeszélni, hogy mi is az, ami fiatalon, évtizedekkel korábban még összekötötte, és mi az, ami idővel egyre jobban elválasztotta őket egymástól. A három férfi még bőven a rendszerváltás előtt együtt járt iskolába, néha együtt laktak, együtt utaztak. Összekötötte őket a közösen kialakított érdeklődési kör, a rendszerhez, a világhoz és a kultúrához fűződő viszonyuk, az ízlésük. Majd a rendszerváltást követő évtizedekben a fokozódó szellemi polgárháború szétszakította őket. 

Dettre Gábor rendező és Heller Gábor forgatókönyvíró nem tudják elfogadni Fábry jobbos kötődését. Fábry Sándor pedig nehezen viseli, hogy barátai általa álságosnak vélt antirasszista tüntetésen együtt tiltakoznak Gyurcsány Ferenccel, akivel szerinte mondatot sem kezdünk. Persze valójában érezhető, hogy ennél azért jóval komplikáltabb a három ember között a viszony, és az eltávolodásban a politikai ellentéteknél nagyobb szerepe lehet a sikernek és a kudarcoknak, az egymástól függő egzisztenciális viszonyoknak és annak is, hogy az emberek idővel megváltoznak. De Szomjast a politika jobban érdekli, ebbe az irányba vitte a történetet.

Nyomasztó a mából visszahallgatni, hogy a három barát miközben pszichodrámázik mennyire nem látja előre, hogy milyen irányba indul el a magyar közélet. Dettre és Heller nem sokkal a cigánygyilkosságok után úgy érzik, hogy a jövőben az ország a cigánykérdés mentén szakadhat ketté, és a Jobbik és a rasszizmus rejti a békére és a polgári értékekre a legnagyobb veszélyt. Fábry azt reméli, hogy a Fidesz alatt el fogják számoltatni a korrupcióba nyakig elmerült baloldalt, és egy igazságosabb, becsületesebb világ jöhet el. Esélyt lát arra, hogy a Fidesz megvédi az embereket a szárba szökkent rablókapitalizmustól. A showman a győzelem után egy olyan igénnyel áll elő, hogy induljon el valamiféle kulturális kiegyezés, hogy a Fidesz mögött is épüljön ki értelmiségi háttér, és enyhüljön a kulturkampf. 

Orbán túlhatalmán aggódó barátait azzal nyugtatja, hogy a demokráciát megvédi majd az Európai Unió, a demokratikus ellenzék, a sajtónyilvánosság, az Állami Számvevőszék, a független főügyészség és végül ők maguk, az értelmiség. 

Azt a mi olvasóinknak nem kell hosszan ecsetelni, hogy a demokratikus kontrollt biztosító intézmények hogyan estek el sorban az elmúlt években, de a Dumafilm most, 2019-ben azért is érdekes, mert azt mutatja meg, hogy egy évtized alatt az értelmiség is mennyire erejét vesztette. A film óta sokat változott az ország, mintha nem is 9 év telt volna el, hanem 59. Egy eltűnt világot látunk. A magyar értelmiség befolyásának utolsó pillanatait rögzíti Szomjas kamerája, amikor még Fábry Sándor és barátai, meg egyéb művelt, világlátott emberek véleménye számított, amikor még némi hatással voltak az ország sorsára, hangulatára, az itt lakók véleményére, és nem váltotta volna le a Fábry Show-t a mindent beborító Bayer Show. 

Dumafilm, magyar dokumentumfilm, 73 perc, rendező :Szomjas György
operatőr: Dénes Zoltán, Mráz István. A Videotéka, a 444 sorozata, amiben rendszeresen kiturkáljuk a videómegosztók mélyén fekvő kincseket. A korábbi részek itt elérhetőek.