Az Index egyik olvasója története felől tárta fel, hogy milyen hiányosság tátong a hazai nyelvvizsga-nyilvántartási rendszerben: aki 1967 és 2000 között szerzett nyelvvizsgát és elveszítette az erről szóló papírjait, az olyan, mintha nem is rendelkezne nyelvvizsgával, ugyanis nincs olyan közhiteles adatbázis, amely alapján másolatot készíthetnének a számára. 

A lapnak nyilatkozó Gabriella egy álláshirdetés miatt tervezte leporolni régi, még 1987-ben tett orosz felsőfokújának papírjait, de ezt hiába kereste, valószínűleg a költözések során veszett el. Ezért a Rigó utcai nyelvvizsga központ utódjához, az ELTE Origo Nyelvi Centrumhoz fordult, ahol elmondták neki, hogy a régi nyelvvizsgákról nincs közhiteles adatbázisuk, így nem tudnak segíteni. 

Ezután a nyelvvizsgaközpontokat felügyelő Nyelvvizsgáztatási Akkreditációs Központhoz (NYAK) fordult, de ott sem tudtak segíteni neki. Mint az Index írja, 2000 óta az elveszett nyelvvizsga-bizonyítványok pótlására kizárólag a Nyelvvizsgáztatási Akkreditációs Központ jogosult, de a 2000 előtti bizonyítványokról nem tudnak papírt kiállítani. 

Azaz a 2000 előtti bizonyítványok továbbra is érvényesek, de csak akkor, ha valaki fizikailag is rendelkezik velük. Ez több százezer nyelvvizsgát érinthet az országban. Ugyanis a Rigó utcai régi adatbázist tároló pince a lap információi szerint többször is beázott, és ekkor sok irat meg is semmisült. 

Mint a lap írja, a helyzetnek így az is egy következménye, hogy aki ma bemutat egy igazinak látszó, de hamisított nyelvvizsga-papírt mondjuk 1990-ből, annak valódiságát sehogy sem lehet megerősíteni. 

Gabriella pedig újra vizsgázni fog, mint mondja, a tudása még bőven megvan hozzá, bár így pár hónapot várnia kell a papírokra, illetve 30 ezer forintjába is kerül ez a történet: „de hát így jár, aki nem őrzi rendesen a hivatalos papírjait. Remélem, az érettségit és az egyetemet nem kell majd újból abszolválnom, ha véletlenül elhagyom a biziket, ott már gondban lennék.”