A globális felmelegedés elhozhatja Grönland függetlenségét. Ahogy a világ más részein száradnak ki a vízforrások, úgy olvadozik a Dániához tartozó szigetet helyenként három kilométer vastagon borító, 1,7 millió négyzetkilométeres jégtakaró, amiben több tízezer éve, vagyis még mindenféle ipari szennyezés előtti időkben megfagyott víz tározódik.

Ez már a közeljövőben hatalmas bizniszt jelenthet, írja a Foreign Affairsben közölt cikkében Matthew Birkhold, az Ohiói Állami Egyetem adjunktusa. A grönlandi olvadék egyelőre még luxustermék, az első termelő, Thomas Vildersboll Inland Ice nevű cége direkt prémiumkategóriás fogyasztási cikként forgalmazza, jó drágán. De a grönlandi kormány most azon dolgozik, hogy felpörgesse a bizniszt, és a tömegpiacra is betörhessen a grönlandi víz, melynek kitermelése után jutalékot szedhetne a termelőktől.

Erre a bevételre nagy szükségük lenne, ugyanis ezek a bevételek válthatnák ki azt az évi 500 millió dollárt, amivel jelenleg az egykori gyarmattartó Dánia támogatja, egyben magához is köti a világ legnagyobb szigetét. Grönland egészen a második világháborúig a legklasszikusabb értelemben vett kolónia volt, utána fokozatosan szerzett önrendelkezést. Előbb csak Dánia egyik megyéje lett, így képviselőket küldhetett a koppenhágai parlamentbe, majd 1979 óta korlátozott autonómiát élvez. Saját kormánya van, de nem folytathat önálló külpolitikát, és kereskedelmét is korlátozza még a gyarmati örökség:

1979-ig egy dán állami vállalat, a Királyi Grönlandi Kereskedelmi Hivatal monopóliuma volt a kereskedelem, és a korlátozott autonómia 1979-es bevezetése után is ennek az utódvállalatai uralják a piacot. Ennek egészen sajátos következményei vannak. Hajóval csak egy cég, a Royal Artic Line (RAL) köthet ki Grönlandon, ez pedig csak Grönland és Dánia között hajózik. Vagyis minden termék Dániából jön, ez pedig a kínálaton is meglátszik: Grönland importjának 63 százalékát dán termékek adják.

Ezek az utódcégek immár grönlandi tulajdonban vannak, és a helyi kormány most feladni készül monopóliumát. A hajózás terén már nyitottak, a RAL szövetségre lépett egy izlandi hajózási vállalattal, az Eimskippel, amely új útvonalat nyithat, Izlandon át talán már nem csupán dán termékek érhetik el az országot. Egyben lehetőséget teremt a legkönnyebben elérhető és legbőségesebb grönlandi természeti kincs, a tiszta ivóvíz exportjára is, mert így azt már nem kizárólag Dániába tudnák szállítani.

A grönlandi kormány közben nagy lobbizást folytat a világ vízgyártóinál annak érdekében, hogy azok is kezdjenek kitermelésbe a szigeten, amelyen amúgy évente 1000 milliárd tonna jég - úgy százmillió olimpiai úszómedencényi víz - olvad el, de még így is szinte kifogyhatatlannak tűnik az utánpótlás. Birkhold szerint a vízkereskedelemből származó bevételek egyelőre kevesek a függetlenség elnyeréséhez, de ha a helyi kormány intézkedései bejönnek, és ahogy a globális vízigény is egyre növekszik, idővel akár még az is elérhető lesz.