Beperelte a Honvédkórházat a diplomás ápoló, akit végkielégítés nélkül küldtek el

A tavaly évi botrányos parlamenti hajrában nagyobb visszhangja volt a túlóratörvény és a közigazgatási bíróságokról szóló törvény elfogadásának, de akkor fogadta el a kormánytöbbség a honvédelmi alkalmazottak jogállásáról szóló törvényt is. Ez az a törvény, amely alapján a honvédségnél, így például a Honvédkórházban korábban civil közalkalmazottként dolgozók "választhattak", hogy bezsupálnak, vagy megszűnik az állásuk.

A honvédség legalábbis így értelmezte a törvényt. Mi több, úgy, hogy ha egy korábban civilként dolgozó alkalmazottjuk nem hajlandó aláírni, hogy azontúl honcédelmi alkalmazottként, szigorúbb - a vélemény-, sőt, még utazási szabadságukat is korlátozó - szabályok szerint dolgozzanak tovább, akkor az állásuk egyszerűen megszűnik, így sem a végkielégítést, sem a felmentés idejére járó pénzüket nem kapják meg. És ezt nevezték "választási lehetőségnek".

A Helsinki Bizottság álláspontja szerint az érvelés hibás. A törvényből egyáltalá nem következik, hogy ha valaki nem vállalja a honvédelmi alkalmazottság nyűgeit, annak a törvény erejénél fogva szűnne meg az állása. Vagyis ilyen esetekben is igenis járna a végkielégítés és a felmentési idő alatti juttatások - ahogy az történt egy sor más területen, ahol a korábbi civil jogviszonyt egyfajta közszolgálati jogviszonnyá alakították át az elmúlt években.

A Helsinki Bizottság közleménye szerint mindez különösen érthetetlen akkor, amikor a magyar egészségügy óriási munkaerőhiányban szenved. "Bürokratikus pótcselekvés miatt miért kell felkészült szakembereket elbocsátani" - teszik fel a kérdést.

Ügyfelük, a Honvédkórházban tíz évet dolgozó, diplomás, ötgyerekes édesanya most munkaügyi pert indított a Honvédkórház ellen a jogos juttatásai megszerzéséért. A jogi képviseletét ellátó Magyar Helsinki Bizottság közleményében jelezte, hogy igény esetén ingyenes jogi segítséget, kapacitástól függően ügyvédi képviseletet nyújt minden olyan volt honvédségnél dolgozott közalkalmazottnak, aki nem írta alá az új viszonyról szóló jognyilatkozatot, és ezért elesett a neki járó végkielégítéstől.