„A Változás dalának megírásában több alternatív rockzenész segített. De ők félve a politikai retorzióktól nem vállalják nyilvánosan szerepüket ebben”.

Ezt az „itt semmi sem változik”-hangulatú választ a Párbeszéd sajtósától kaptam arra a kérdésre, hogy kik írták Karácsony Gergely összellenzéki főpolgármester-jelölt Változás dala című kampányindulóját, amit a hétvégén hallhatott először a közönség, és aminek a Youtube-on nem nevezték meg az alkotóit. 

Az semmiképp sem jó jel, ha még az sem hisz semennyire sem a változásban, aki arról szóló dalt ír egy politikusnak.

A szám két okból keltett figyelmet: egyrészt egy olyan mainstream sztár énekli, mint Szabó Kimmel Tamás, másrészt Karácsony „Aludttej” Gergely a bemutatóján gitárt fogott. 

Na de milyen a szám? 

Az biztos, hogy sokkal jobb, mint ahogy Karácsony gitározott rá.

A politikai indíttatású médiagitározás közepesen kínos dolog, Karácsony úgy is fogott neki, mint egy gyökérkezelésnek, ami civil szempontból érthető, választott pozícióra hajtani ugyanakkor nem kötelező dolog, úgyhogy a főpolgármester-jelölt látványos színpadi civilkedése fura hatást keltett. A politikai kampánygitározás ugyanis olyan szórakoztató produkció, ami egyszerűen arról szól, hogy „tessék, a kedvetekért még majmot is csinálok magamból, ha kell”. Majmozni viszont nyilván csak jókedvűen, sőt önfeledten érdemes, attól majom a majom, egy politikustól pedig senki sem várja, hogy hendrixezzen. De az ellenzéki főpolgármesterjelölt képtelen volt kicsit is elengedni magát, pedig amikor a szájába vette a pengetőt, abban reménykedtem, hogy egyszer csak bevadul, majd szájjal ad elő egy szólót.

Pedig Karácsony azért is lazább lehetett volna, mert maga a dal - a maga definíció szerint kínos műfaján belül persze - egyáltalán nem olyan kínos. Kicsit baljós-depressziós alternatívrock-szám, amit írhattak volna a nyolcvanas évek közepén és darkosabban meg szarabb hangosítással előadhattak volna az Ikarus művelődési házban. Ami a legmeglepőbb, még a szövege sem rém vállalhatatlan, hanem egészen átélhetően idéz fel egy, a dolgok menetével elégedetlen, de azért összességében tök normális, a rendszerrel ugyan kritikus, de a teljes Orbán-kattanástól azért mentes képzeletbeli budapestit, talán nem függetlenül attól, hogy egy ügyes színész adja elő. 

Van benne Szózat-áthallásos személyes vonal

Budapesti vagyok, itt kell élnem és halnom / Itt volt az első csók a Duna-parton / Itt van az utcám és itt van a járdám / Itt van a sarkon az emléktáblám.

Lenkenénis hangulatú felsorolás a név szerint persze nem emlegetett Tarlós István eredményeiből:

Szauna a metró, tiszta kosz a város / Az Astorián levegőt venni is káros 

direktebb politikai beszólás

Mert fentől a Várból rángatják a Bábot / és gyűlöletre váltják a szabadságot

grafittizős haverkodás a reménybeli fiatal szavazókkal

Gyere velünk, nekünk számít a szavad / Írjuk a falakra „fűre lépni szabad"

és együtt énekelhető beszólós refrén:

Lehet a király szemében a nép az utolsó / de Budapest nem lesz Felcsút-alsó

És rejtett üzenetként még politikai táborokon átívelő  Cseh Tamás-Bereményi Géza-Másik János-főhajtás is van benne, úgyis mint „Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk / Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?”, sőt az erre következő “Itt van a város, vagyunk lakói / Maradunk itt, neve is van: Budapest” sorokat már-már rockrappelős stílusban kiabálja el Szabó -Kimmel.

Szóval járhattunk volna sokkal rosszabbul is, bár ügyes helyezkedéssel amúgy is el lehet kerülni, hogy az ember politikai kampánydalokat hallgasson, ha nem csípi az ilyesmit.