Meglepően sokan nem tudják vagy nem emlékeznek rá, hogy alig egy évvel a holokauszt után Magyarországon újabb népcsoportot fosztottak meg jogaitól és tulajdonától pusztán származási alapon, majd pakoltak fel marhavagonokra és szállítottak ki az egykori német birodalom területére. Mégcsak nem is "a kommunisták", hanem a többpárti koalíciós kormányzat. A párhuzam ott ér véget, hogy a német származású magyarokat odakint nem ölték meg.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes azonban segített emlékezni, amikor a hétvégén egyetlen "poénba" sűrítve sikerült megsértenie egy csomó német és zsidó származású magyart, egyúttal felelevenítve azt a kort, amikor bizonyos népcsoportok tagjait a nevükön viccelődve aláztak meg a nyilvánosság előtt. 

Semjén a Fidesz kongresszusán elmondott beszédének egy pontján kitért a párt választási ellenfeleire, akikről szó szerint a következőket mondta:

“Hogy állnak az értékekkel és az emberi minőséggel? Ideológiailag szöges ellentétei egymásnak: posztnácik, neomarxisták és anarcholiberálisok katyvasza. Szinte látom a cégtáblát: Sneider&Bauer.”

Semjén vagy a szövegírója ráadásul gyáva provokátor, hiszen azért, hogy ne vádolhassák rasszista beszólással, két létező ellenzéki politikusnevet mazsolázott ki magának a 2019-es, modernizált ergerbergerezéshez. Csakhogy eléggé kilóg a fényesre suvickolt lovaglócsizma: Sneider Tamás a Jobbik elnöke, így ő még úgy-ahogy reprezentál valamit az ellenzéki összefogásból, de Gyurcsány-párti Bauer Tamás régóta súlytalan politikai szereplő, évek óta nem tagja sem a DK vezetésének, sem a frakciójának, így az ő szerepeltetését semmi más nem indokolja, mint hogy kellett egy zsidós név a német/sváb/náci-zsidó névkoncepcióhoz. Kapásból lehetne ugyanis száz olyan ellenzéki politikust mondani, aki nála jobban fémjelzi a Fidesz-ellenes összefogás balszélét. Sőt szinte bárki más jobban fémjelezte volna. 

Vagyis posztnácik = svábok és neomarxisták meg anarcholiberálisok = zsidók. Nem rendes magyarok.

A németes hangzású neveken való lovagolás amennyire gyermeteg, annyira kínos dolog, még a vasárnapi ebédnél vagy fröccsözés közben is, ahol az ilyen poénok el szoktak durranni, nemhogy egy kormányzó párt nyilvános eseményén. 

Az apai nagymamám mecseknádasdi sváb volt, magyarul azelőtt tanult csak meg, hogy iskolába ment volna, az apja pedig minden bizonnyal a Semjén-féle agresszív dedósok miatt magyarosított Graulról Gyikosra. Mivel apai vonalról szép magyar nemesi nevem van, eddig soha életemben nem ért sértés amiatt, hogy - részben - német származású vagyok. Semjén Zsoltnak most sikerült, gratulálok hozzá.

(A zsidókat is sikerült megsértenie, erről szól a Szombat friss cikke.)

És hogy mennyire nem véletlen, illetve előkép nélküli ez a sváb és zsidó neveket együtt felemlegető stílus, arról Ungváry Krisztián történész így ír a "Kitelepítés, lakosságcsere és a holokauszt egyes összefüggései" című tanulmányában:

"1939 után Hóman a németek országon belüli összetelepítését mindenképp szükségesnek tartotta, mivel a sváb lakosságnak a vegyes falvakban megfigyelhető disszimilációját veszélyesnek ítélte. Horthy rendkívül pozitívan áll a németek kitelepítéséhez. „Kitűnő gondolat”-nak nevezte Hitler 1939. október 6-i beszédét, amelyben általánosságban a külföldön élő németség hazatelepítését említette, és 1939. november 3-án Hitlerhez írt levelében leszögezte, hogy valamennyi kisebbségre alkalmazni kellene ezt a módszert. Külön kiemelte, milyen nyereség volna Németországnak, ha megkaphatná a „mi derék svábjaink”-at, „akiket mi mindig nagyon szerettünk, bizonyára a legjobb gazdák és mezőgazdasági dolgozók valamennyi repatriálásra tekintetbe jövő közül”. A névmagyarosítás kérdésében is egy kalap alá vette a svábokat és a zsidókat, mondván, kifejezetten káros, hogy ez akadályozza a „fajnemesítést”".

Tegyük hozzá, hogy ez nemcsak a horthysta jobboldalra volt jellemző hozzáállás:

"Nemcsak a kormány, hanem az ellenzék is rokonszenvezett a kitelepítés ötletével. Peyer Károly a Szociáldemokrata Párt XXXIII. kongresszusán, 1942. december 13-án kijelentette: „Lesz egy olyan réteg, amellyel nem tudunk mást tenni, mint hogy kiszállítsuk őket az országból, mint ahogy ez Európában mindenütt másutt történik.” Az uszításhoz Varga Béla is csatlakozott: az „egy batyuval” formulát ő használta először nyilvánosság előtt a svábok ellen a parlamentben."

A nagy tervet végül a komcsik vezette koalíciós kormányzat valósította meg 1946-48-ban. Vagyis Semjén Zsolt ezzel a "poénnal" sokkal inkább volt a kommunisták vezette balosok, mint  a horthysták szellemi örököse, hiszen előbbiek kitelepítési akciójának volt az az oka, hogy a magyarországi német származásúakat hazug módon azonosították a nácikkal.

Semjén suttyóságának ma már nyilván nem lesz ilyen hatása, de az teljesen érthetetlen, hogy 2019-ben mi szükség van ilyesmire.

A beszéd itt elemzett része 2:57-től olvasható